Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-181
252 181. országos ülés deczember 15. 1873. séges eszközöket előteremteni a pénzügyi bajok orvoslására. Jövedelmeink szaporítása adófölemelés által elkerülhetetlen, mert az országnak szükségletei között ujakat is hoz az államélet fejlődése, és mert a rendkívüli kiadások azon részének szervezése, mely sok ideig állandó terhet képez, még állandó szervezetet is igényel. De az adóképesség veszélyeztetése nélkül a jövedelem fokozása oly mérvű nem lehet, hogy általa az egyensúly helyreállíttassák; a másik utón is kell járni t. i. a föltétlen takarékosság utján. Az államélet minden ágazatában a szükségleteknek a nélkülözhetetlenség színvonaláról való leszállítása, a takarékossági elveknek keresztülvitele az államháztartás minden részében, és pedig az alkalmazásban lehetőleg a harmóniának szemmel tartásával az egész szervezet egységének megbontása nélkül, a részek dimensioinak szűkebbre szorításával járó takarékosság, az előirányzat több részében karöltve a jövedelmeknek fokozásával, némely adónemeknek emelésével fogja egyedül lehetővé tenni azt, hogy az ország állandóan és biztosan rendezze pénzügyeit. A két iránynak harmonikus összeegyeztetése vezet egyedül a czélhoz: az egyensúly helyreállításához. Erélyes kitartás mindkét irányban meg fogja teremni gyümölcseit ; de veszteni való idő nincs ; elszántsággal kell, vissza nem riadva az akadályoktól, hozzáfogni e munkához. Hogy ezen revisio az egyik irányban egy lépést megtett, —ugy gondolom, ezt kétségbevonni nem lehet. És hogy ha nem volt képes az adott viszonyokra, •— mert azokat végre is ignorálni nem lehet, — az államháztartás minden részében a takarékosság mértékét alkalmazni rögtön, ezúttal mégis siker nélküli e munka nem volt azon iránynak elvi hordereje miatt, melyet a revisio, mint követendőt, kijelölt, és mint eredményt fölmutathat. Én főleg ezen szempontbóli megbirálás végett vagyok bátor ajánlani a pénzügyi bizottság javaslatait a tisztelt háznak, s kérem akkor, midőn Ítéletet mond a pénzügyi bizottság által tett megtakarítási javaslatokra: ne méltóztassék tisztán a számszerű eredménynek nem nagyon jelentékeny sikerét számbavenni, és abból Ítélni; hanem az eljárásnak ezen elvi részét is méltóztassék szíves figyelemre méltatni a tisztelt háznak. E szempontból vagyok bátor ajánlani a tisztelt háznak a pénzügyi bizottság javaslatát. (Helyeslés jobb felől.) Szende Béla honvédelmi minister: Tisztelt ház! Midőn a pénzügyi bizottságnak megtettem a jelentésében is be foglalt takarékossági ajánlataimat: szem előtt tartottam egyrészt ismert pénzügyi viszonyainkat, helyzetünket, másrészt azon kötelezettséget, a melylyel, mint honvédelmi minister, honvédségi intézményünk érdekében tartozom. Ismerem a dilemmát, ismertem azt és a helyzet nehézségét akkor is, midőn e helyet elfogadtam, nem sokkal kedvezőbb pénzügyi viszonyok közt, és bátorságot főkép azon tudatból merítettem, hogy ha egyéb nem, legalább hű bizományosa leszek azon elveknek, azon szerencsés conceptionak, a melynek alapján létesült és létesíttetett a magyar honvédség és elődeim által oly örvendetesen fejlesztetett. Ezt szem előtt tartva, én nem tévesztettem az irányt, és iparkodtam egész erőmmel a honvédségnek, mely e haza és az egész nemzet lelkesedéséből a tisztelt ház kezdeményezése folytán létesíttetett, érdekeit előmozdítani és fejleszteni, hogy legyen azzá és legyen olyan, minőnek méltán megvárhatja, megkövetelheti a haza; legyen olyan, melyről ő felsége e napokban uralkodási jubilaeuma alkalmával a nála hódolatukat kifejező honvédtisztek előtt monda; „hogy meg van győződve, miképen a honvédség méltó társa leend a közös hadseregnek, versenyezve ezzel a valódi katonai szellem ápolásában, szorgalomban és kitartásban a tökéletes hadképzettség elérésére." E czél, e föladat — be kell ismernem — sok anyagi áldozatot igényel és igényelt eddig is; I de a tisztelt ház és a hazafias áldozatkészség I lelkesedése megadta, és ez, valamint elődeim előrelátó és előre gondoskodó takarékossági rendszere képesített és tett azon helyzetbe, hogy fölhasználva az eddigi készleteket, képes voltam megtenni azon törlési ajánlatot, mely a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltatik; anélkül azonban, hogy a honvédség érdekei, hadképzettsége, hadi képesitése bármily irányban is legkevesebb hátrányt szenvedne; ámbár — megvallom, — hogy a végletekig a legszélsőbb határig mentem. De a pénzügyi bizottság pénzügyi viszonyainkat nem egyes minister ressortja szerint, hanem magasabb szempontból, átalában ítélve meg, ezen felül még az általam ajánlatba hozott s irányában még fön is tartott, a tisztelt ház által a költségvetés tárgyalása alkalmával is szükségesnek elismert és elfogadott 18 lovas-század szaporításának törlését is indítványozza jelentésében. Nem azért inditványozá e törlést, illetőleg elhalasztást, mintha meg nem volna győződve arról, hogy e szaporítás, vagy e századok fölállítása nem lenne szükséges a honvédségi gyalogság és lovasság közti aránytalanság helyreütésére; nem azért indítványozta, mintha elvi kifogása lenne az ellen, a honvédség ez iránybáni fejlesztése ellen : csak azon szempontból és meggyőződésből indul ki, hogy akkor, midőn az ország háztartása a jelen pénzügyi viszonyaink közt a legszűkebb korlátok közé szorítandó: akkor bármily irányú elhalasztható fejlesztés vagy uj kezdeményezés a takarékossági elvekkel ellentétben áll.