Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-181

252 181. országos ülés deczember 15. 1873. séges eszközöket előteremteni a pénzügyi bajok or­voslására. Jövedelmeink szaporítása adófölemelés által elkerülhetetlen, mert az országnak szükségletei között ujakat is hoz az államélet fejlődése, és mert a rendkívüli kiadások azon részének szervezése, mely sok ideig állandó terhet képez, még állandó szerve­zetet is igényel. De az adóképesség veszélyeztetése nélkül a jö­vedelem fokozása oly mérvű nem lehet, hogy általa az egyensúly helyreállíttassák; a másik utón is kell járni t. i. a föltétlen takarékosság utján. Az államélet minden ágazatában a szükségleteknek a nélkülöz­hetetlenség színvonaláról való leszállítása, a takaré­kossági elveknek keresztülvitele az államháztartás minden részében, és pedig az alkalmazásban lehető­leg a harmóniának szemmel tartásával az egész szer­vezet egységének megbontása nélkül, a részek dimen­sioinak szűkebbre szorításával járó takarékosság, az előirányzat több részében karöltve a jövedelmeknek fokozásával, némely adónemeknek emelésével fogja egyedül lehetővé tenni azt, hogy az ország állan­dóan és biztosan rendezze pénzügyeit. A két irány­nak harmonikus összeegyeztetése vezet egyedül a czélhoz: az egyensúly helyreállításához. Erélyes ki­tartás mindkét irányban meg fogja teremni gyümöl­cseit ; de veszteni való idő nincs ; elszántsággal kell, vissza nem riadva az akadályoktól, hozzáfogni e munkához. Hogy ezen revisio az egyik irányban egy lépést megtett, —ugy gondolom, ezt kétségbe­vonni nem lehet. És hogy ha nem volt képes az adott viszonyokra, •— mert azokat végre is igno­rálni nem lehet, — az államháztartás minden részé­ben a takarékosság mértékét alkalmazni rögtön, ezúttal mégis siker nélküli e munka nem volt azon iránynak elvi hordereje miatt, melyet a revi­sio, mint követendőt, kijelölt, és mint eredményt fölmutathat. Én főleg ezen szempontbóli megbirálás végett vagyok bátor ajánlani a pénzügyi bizottság javaslatait a tisztelt háznak, s kérem akkor, midőn Ítéletet mond a pénzügyi bizottság által tett meg­takarítási javaslatokra: ne méltóztassék tisztán a számszerű eredménynek nem nagyon jelentékeny sikerét számbavenni, és abból Ítélni; hanem az eljá­rásnak ezen elvi részét is méltóztassék szíves figye­lemre méltatni a tisztelt háznak. E szempontból vagyok bátor ajánlani a tisztelt háznak a pénzügyi bizottság javaslatát. (Helyeslés jobb felől.) Szende Béla honvédelmi minister: Tisztelt ház! Midőn a pénzügyi bizottságnak meg­tettem a jelentésében is be foglalt takarékossági ajánlataimat: szem előtt tartottam egyrészt ismert pénzügyi viszonyainkat, helyzetünket, másrészt azon kötelezettséget, a melylyel, mint honvédelmi minister, honvédségi intézményünk érdekében tartozom. Ismerem a dilemmát, ismertem azt és a hely­zet nehézségét akkor is, midőn e helyet elfo­gadtam, nem sokkal kedvezőbb pénzügyi viszonyok közt, és bátorságot főkép azon tudatból merítettem, hogy ha egyéb nem, legalább hű bizományosa le­szek azon elveknek, azon szerencsés conceptionak, a melynek alapján létesült és létesíttetett a magyar honvédség és elődeim által oly örvendetesen fej­lesztetett. Ezt szem előtt tartva, én nem tévesztettem az irányt, és iparkodtam egész erőmmel a honvédség­nek, mely e haza és az egész nemzet lelkesedéséből a tisztelt ház kezdeményezése folytán létesíttetett, érdekeit előmozdítani és fejleszteni, hogy legyen azzá és legyen olyan, minőnek méltán megvárhatja, megkövetelheti a haza; legyen olyan, melyről ő fel­sége e napokban uralkodási jubilaeuma alkalmával a nála hódolatukat kifejező honvédtisztek előtt monda; „hogy meg van győződve, miképen a honvédség méltó társa leend a közös hadseregnek, versenyezve ezzel a valódi katonai szellem ápolásában, szorga­lomban és kitartásban a tökéletes hadképzettség elérésére." E czél, e föladat — be kell ismernem — sok anyagi áldozatot igényel és igényelt eddig is; I de a tisztelt ház és a hazafias áldozatkészség I lelkesedése megadta, és ez, valamint elődeim előre­látó és előre gondoskodó takarékossági rendszere képesített és tett azon helyzetbe, hogy fölhasználva az eddigi készleteket, képes voltam megtenni azon törlési ajánlatot, mely a pénzügyi bizottság jelenté­sében foglaltatik; anélkül azonban, hogy a honvéd­ség érdekei, hadképzettsége, hadi képesitése bármily irányban is legkevesebb hátrányt szenvedne; ámbár — megvallom, — hogy a végletekig a legszélsőbb határig mentem. De a pénzügyi bizottság pénzügyi viszonyain­kat nem egyes minister ressortja szerint, hanem magasabb szempontból, átalában ítélve meg, ezen felül még az általam ajánlatba hozott s irányában még fön is tartott, a tisztelt ház által a költség­vetés tárgyalása alkalmával is szükségesnek elismert és elfogadott 18 lovas-század szaporításának törlését is indítványozza jelentésében. Nem azért inditvá­nyozá e törlést, illetőleg elhalasztást, mintha meg nem volna győződve arról, hogy e szaporítás, vagy e szá­zadok fölállítása nem lenne szükséges a honvédségi gya­logság és lovasság közti aránytalanság helyreütésére; nem azért indítványozta, mintha elvi kifogása lenne az ellen, a honvédség ez iránybáni fejlesztése ellen : csak azon szempontból és meggyőződésből indul ki, hogy akkor, midőn az ország háztartása a jelen pénzügyi viszonyaink közt a legszűkebb korlátok közé szorítandó: akkor bármily irányú elhalasztható fejlesztés vagy uj kezdeményezés a takarékossági elvekkel ellentétben áll.

Next

/
Thumbnails
Contents