Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-178

17S. orbzájfos ülés deczember 6. 1873. 213 mindazon által létezik szentesitett törvényünk, melyet tiszteletben kellene tartanunk. Nem felejthetem el tisztelt ház, midőn Zarándmegye az 1868-iki törvény 27. §. alapján panaszt emel, mint tulnyomólag román nyelvű törvényhatóság, hogy nem neveztetett részére román nemzetiségi főispán: mondom nem felejthetem el Péchy Tamás képviselő által tett azon nyilatkozatot, hogy nehéz megkülönböztetni, ki a román, ki a magyar, mert csak magyar polgárok vannak. De a tények nem ön mellett, hanem ön ellen szálának. Méltóztassék sorba venni a ministeriumokat, és alig fog találid az alkalmatos hivatalnokok között nem magyar nemzetiségűt. Szíveskedjék ezután megtekinteni a közelebbről szervezett bírósági testületeket és ugy találja, hogy ott sincs több, mint csak 3°/

0 más nemzetiségű alkalmazva. Mire mutat ez ? Nem egyébre, mint hogy a tisztelt minister urak nagyon is meg tudják különböztetni a nemzetiséget. De azok is, akik alkalmazva vannak: mindnyájan, vagy legtöbbnyire kénytelennek megtagadni önön magukat. Egyébiránt tisztelt ház, én mindig igen örvendek azon, hogy egy tekintetben haladást, türelmet tapasztalok e házban, az eddigi tárgyalások ideges természetével szemben, melyek a közelmúlt napokban fordultak elő. Akkor ugyanis a balközép részéről Miletics fölszólalása következtében gratuláltak az 1848-íki pártnak, a 48-as párt részéről Csanády képviselő ur egész ariimositással protestált az ellen, hogy mi, tudniillik a nemzetiségi képviselők a 48-as párthoz tartozunk és mintegy kidobott a házból az ablakon. Ezt kérem hazafiúi fájdalommal eonstatálom, és a tisztelt házra bizom, hogy vajon a haza érdekében helyesen cselekedtek-e, helyes volt-e ez eljárás ? Erre nézve én egy régi, de mai napon is igaz latin példabeszéddel felelek: „Donec eris felix, multos numerabis amicos. Tempóra si fuérint nubila, solus eris." Még csak egy észrevételt, amit nem hagyhatok említés nélkül. Én képviselői kötelességemnek tartom komolyan visszautasítani Makray képviselő ur ama nyilatkozatát, hogy a nem-magyar nemzetiségek a magyar államot alattomosan ostromolják. Ugyan kérdem a tisztelt képviselő úrtól: nem ép az ellenkezőt bizonyitja-e az, hogy a tisztelt képviselő ur nagy többségben románok által választva itt ül a képviselői padokon. Sajnálom, hogy nincs jelen a házban, e felelettel tartoztam neki. A képviselő ur nyilatkozata egyátalában nem egyeztethető össze a választás alkalmával a nem-magyar nemzetiségű választóknak tett ígéretével, hogy igenis a nemzetiségi kérdést igyekezni fog megoldásra vinni, a nemzetiségeket mindazon javakban részesíteni, melyek a haza épségével megegyeznek. Nem is kívánunk mi mást. És mégis azt tapasztaljuk, hogy azon képviselő urak, kik ígéreteket tettek választóiknak: most egyszerűen hallgatnak, midőn nemzetiségi sérelmekről van szó ; midőn nemzetiségi törvényhatóságok sérelmes fölterjesztéseket tesznek akár a kormányhoz, akár a házhoz: azok mindig ugy ott, mint itt, mindig a nemzetiségek óhajtásaival ellenkezőleg oldatnak meg. Ezek után a kérvényi bizottság véleményével szemben pártolom a Cozma Parthén tisztelt képviselőtársam által beadott ellen-inditványt. Irányi Dániel: Tisztelt ház! Csak azért emelek szót, hogy az előttem szólott tisztelt képviselő urnák egy kis fölvilágositással szolgáljak. A tisztelt képviselő ur távollévő Csanády Sándor képviselőtársamra vonatkozólag azt mondta, hogy ő tiltakozott az ellen, mintha a nemzetiségi képviselők az 1848-as párthoz egyátalában tartozhatnának. Csanády tisztelt képviselőtársamtól csak annyit hallottam: hogy Miletics Szevetozár képviselő ur és barátai, kik magokat XOLTS&XOV nemzetiségi képviselőknek nevezik, nem tartoznak az 1848-as párthoz, ami körünkbe nem járnak, ami értekezletünkben nem vesznek részt: ezzel tényt constatált. Távol volt Csanády képviselőtársamtól, távol van tőlem, és, azt hiszem, barátaimtól, azt mondani, hogy mi a nemzetiségi képviselőket, hogy ha ami elveinket, ami programmunkat elfogadják és ahhoz kívánják tartani magukat: befogadni ne legyünk hajlandók; (Helyeslés a szélső-bal oldalon.) hanem föltételül kötjük ki, hogy ami elveinket és programmunkat elfogadják minden tekintetben, különösen pedig arra nézve is, hogy mi Magyarország területi épségét és politikai kormányzati egységét sértetlenül föntartani kívánjuk. Aki ezen programmot aláírja: azt mi szívesen fogadjuk be; de aki ezt nem teszi: az, lehetetlen, hogy ami körünknek, ami pártunknak tagja legyen. (Élénk helyeslés szélső-hal felöl.) Elnök: Szólásra többé nem lévén senki fölírva .... Babes Vincze: Kérek szót. (FölUáltásolc: Szavazzunk l Halljuk \) Tisztelt ház! Azt hiszem, hogy mindenről beszéltünk, csak a fönforgó kérdésről nem. (Derültség). Itt a kérdés az, ki provokálta ezen vitát. (Fölkiáltásoh: Nem az a kérdési) Hát nem az. Az a kérdés, hogy volt-e joga a belügyministernek ugy magyarázni a törvényt, nevezetesen az 1868: XLIV. törvényczikk 5. §-át, hogy az átmeneti természetű. Ebből keletkezett az egész per, és ezt meg kell oldani, legalább véleményem szerint; különben magunk magunkat akarjuk elámítani. Az idézett §-ban világosan kimondatik, hogy kivételesen azon hivatalnokoknak, kik a magyar nyelvet nem bírják: megengedtetik a municipialis jegyzőkönyvi nyelven működni. A tisztelt belügyminister