Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-178
214 178. országos ülés deczember 6. 1873. ur ezt egyszerűen megtiltotta, és azt mondta, hogy az csak átmeneti intézkedés; holott ez nincs a §-ban. Hát mit akarunk mi? Semmi mást, csak azt kimondani, hogy a tisztelt belügyminister urnák nem volt joga a törvényt világos tartalmán kivül megmagyarázni. A nyelv használata azon megyékben, honnan a panasz származik, nem ma, nem tegnap kezdődött, hanem régóta fönnáll. A kérdés az: miért azt bolygatni, miért azt megakadályozni? Azt mondja, hogy a főispán, vagy nem tudom én, ki, azt jelentette volna a kormánynak, hogy ezen s ezen tisztviselő magyarul tud. Azt gondolom, senki sem illetékesebb azt meghatározni : tud-e valaki valamely nyelvet, mint épen az illető maga. Hiába mondanám én, hogy angolul vagy francziául tudok: még sem volnék képes azon szólani, ha e nyelveket nem tudom. Azt hiszem, hogy itt egy elvi kérdés van. Lehet-e egy törvényt magyarázni a kormánynak annak világos tartalma ellenére? Azt hiszem, hogy ez illetéktelen magyarázat, s azt hiszem, a minister ur épen a legroszabb időben avatkozott be, és akar erőszakot tenni egy törvényen. Ugyanazért én, tisztelt ház, azt hiszem, hogy az ellen-inditvány elfogadásával sem a magyar államiságnak, sem a törvénynek nem praejudicáhrok; mert abban nincs egyéb, minthogy a törvényben az „átmeneti" nem foglaltatik: tehát utasittatik a minister az eddigi törvényes szokás fönntartására. Arthat ez valamit? Nem volt-e eddig a magyar állam magyar állam azért, mert egy pár hivatalnok, ki a magyar nyelvet nem birja, saját nyelvén hivataloskodott. Nem értem: miért kapaszkodunk az ilyenekbe ; nem árt senkinek elismerni azt, hogy itt egy törvénynek oly magyarázat tulajdonittatott, mi nem foglaltatik benne. Én föntartom az ellen-inditványt, s kérem a tisztelt házat, méltóztassék azt elfogadni. Máttyus Arisztid : Én bizonyára nem tartozom azok közé, kiket gyanúsítani lehet, hogy bármikor is támogatnak oly indítványt, mely időn és helyen kivül nemzetiségi színezettel merül föl, és itt a nyugodt tanácskozás medréből átcsapong olyan térre, mely mindenesetre káros az országnak. De ha szavazásról van szó, bár mindig inkább szeretnék azokkal szavazni, kik a nemzetiségi úgynevezett kérvények egyikében vagy másikában nem teljesen törvényes aspiraíiokat látnak, bár mindig azokkal óhajtok szavazni: mégis kell hogy megnyugtassam magamat, s tudnom kell, hogy midőn szavazok, az igazságot, meggyőződésem szerint, meg nem sértem. A mélyen tisztelt belügyminister ur nyilatkozata a tényállást oly kevéssé világosította föl, hogy én abból még nem vagyok képes Cozma Parthés nézetének helytelenségét belátni. Mert azon egy körülményre nézve, hogy a törvényben az ideiglenesség nem foglaltatik: Cozma nézetében osztozom. Méltóztassék tehát a minister ur fölvilágosítani : ezen egész tényállás miben áll, szemben azon inditványnyal, melyet Cozma Parthén képviselő ur benyújtott, és melyben annak kimondását kéri: mondja ki a ház, miszerint ezen §-ban ideiglenesség nincs; másrészről, hogy utasittatik a minister ur, hogy, a törvény értelmében, az illető nyelv használatára nézve a törvényhatóság följogosittassék és e jogában ne háborittassék. Hogy van az, hogy a minister ur ezen inditványnyal szemben kellő megnyugtatást nem nyújt. Én legalább részemről nem vagyok eléggé megnyugtatva, és én kérem a minister urat, ha ugyan óhajtja, hogy e kérdésben mindenki megnyugvással szavazhasson : méltóztassék a megnyugtatást megadni. Szapáry Gyula gr. belügyministers Tisztelt ház! Előbbi fölszólalásomban előadtam ama rendeletem irányát és ezélját, melyet ez ügyben a törvényhatósághoz intéztem. Minthogy azonban az előttem szólott képviselő urat fölszólalásom nem nyugtatta meg : bátor vagyok, csupán a tényállásra szorítkozva, előadni, hogyan jártam el, (Halljuk^ Értesülvén arról, hogy ugy Zarándmegyében, mint más törvényhatóságokban a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló törvény ama rendelkezésének, mely a törvényhatóság belkezelési nyelvéről szól, oly magyarázat adatik, hogy a tisztviselők nemcsak a közönséggel érintkeznek a jegyzőkönyvi nyelvek egyikén, és azon intézik el a beadott folyamodványokat, hanem saját jegyzőkönyveiket, a beadványok iktató-könyvét, valamint levelezéseiket más nyelven, mint az állam hivatalos nyelvén folytatják : én ezen gyakorlatot a törvényből kimagyarázni nem tudtam, sőt azt a törvénynyel ellenkezőnek kellé tartanom. (Élénk helyeslés.) Indokolta a törvényhatóság eljárását azzal, hogy nem lehetett másképen tennie, mert vannak a tisztviselők között olyanok, kik ez állam hivatalos nyelvét nem tudják. Erre nézve én fölvilágosítást kérvén és tudni akarván, hogy kik azok, akik az állam hivatalos nyelvét nem értik, és nem képesek a törvény kellékeinek e részben megfelelni; azon fölvilágosítást nyertem nemcsak a főispántól, de az egyes tizsíviselőktől is, hogy kevés kivétellel, sőt épen ama megyében talán csak egynek kivételével mindnyája érti az állam hivatalos nyelvét. Minthogy a törvényt — a mint előadtam — nem magyarázhattam ugy, hogy azért, mert kivételképen egyes tisztviselőknek más nyelv használata meg van engedve, ezen kivétel átalános alkalmazása léptettessék életbe: kötelességem volt rendeletet kibocsátani, i mely szerint a törvényhatósági tisztviselők, a megye
