Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-178

208 178. országos ülés deczember 6. 1873. azt hiszem, hogy az által, hogy én azt elfogadom ; nem sértem meg hazám alkotmányos törvényhozótestületét, s azért, mint mondám, ép oly jó magyar vagyok, mint önök. (Élénk helyeslés.) Elnök : Még számosak lévén fölírva a szólásra, méltóztassanak megengedni, hogy hozzájuk egy kéréssel járuljak. Méltóztassanak tartózkodni mindentől, mi akár szenvedélyességét idézhetne elő, akár más térre vihetne a tárgyalást. (Helyeslés.) A kérdés csak az: mi történjék Segesvár város kérvényével: visszautasittassék-e az, vagy a belügyministernek, — mint Fabriczius képviselő ur kívánja, — figyelembevétel végett kiadassék. Méltóztassanak tisztán a kérdéshez szólani. Ivánka Imre: Tisztelt ház! (Eláll!) Igen szívesen követem a tisztelt képviselő urat azon térre, melyen ő azt monda, hogy a nemzetiségek és a különböző nemzetiségű honpolgárok közt az egyetértést kívánja föntartani. Ezt elfogadom, s azt hiszem, hogy ez mindenkinek föladata, ki hazáját szereti. De ezt csak azon értelemben és akkor lehet elérni, ha nem dobjuk oda Eris almáját, mely ismét újra fölelevenít oly kérdéseket, melyeknek nyugtonhagyása az ország érdekében áll. A kérdéses kérvény kezemben van, s azt látom, hogy e törvényhatósági kérvény nem az országos kormányzati nyelv szövege, hanem német szöveg alatt van aláírva. És itt azon kérdést intézem a tisztelt ház elnökéhez, miért nem utasította e kérvényt egyenesen vissza; (Helyeslés.) mert, fölfogásom szerint a törvényhatóságok a parlamenttel csak a törvényhozás nyelvén levelezhetnek, inig egyesek s egyes testületek bármely nyelven írhatnak. Én tehát a törvénytelenséget nem a tartalomban keresem, mert az érzület kifejezése különböző lehet; de törvénytelennek tartom a formát, melyben ez a ház elé került. Azt méltóztatott Gull képviselő urnák mondani, hogy a mellettem ülő Makray barátom a hódítás jogát akarja — nem tudom, a szász föld, vagy a szászok fölött — gyakorolni. Eltekintve attól, hogy tisztelt barátomuak volt alkalma 1848-ban, midőn Szeben város kulcsait épen neki személyesen adták át, tettleg bebizonyítani, hogy nem a hódító erejével akar élni, hanem épen védeni akarja azokat, kik ott megjelentek, és eltekintve azon nagy civiíisatori hivatástól, melyről ezen kérvényben szó van : méltóztassanak ezen urak tekinteni mintaországuk, Poroszország felé és tessék összehasonlítani azon eljárást, melyet Magyarország és a magyar nemzet, az itten lakó nemzetiségekkel szemben követ, azon eljárással, melyet ott találunk minden irányban. Én teljes mértékben kívánom, hogy minden nemzetiségű polgár minden tekintetben és a legmagasabb fórumig mehessen a maga nyelvével; de ha ilyen al provincziákat fogunk az országban hagyni, ha nem fogja a kormány Erdélynek rendezését nuV nél előbb a képviselőház elé hozni, ha egy országot fogunk tűrni ezentúl is az országban: akkor ezen kérdések ismét meg ismét föl fognak merülni, melyek csak egymás ellen ingerlik a polgárok kedélyét. (Ugy van\) Én részemről pártolom a kérvényi bizottság véleményét. (Helyeslés.) Román Sándor: Tisztelt képviselőház f Segesvár municipiumának kérvénye oly fontos, hogy azon oly könnyedén, mint azt a kérvényi bizottság teszi, átsuhanni nem lehet. Különös fordulata a sorsnak, hogy épen onnan jő a panasz azok részéről, akik eddig a magyar államnak, a magyar nemzetnek kegyenczei és úgyszólván kiváltságos szövetségesei voltak századokon át, (Halljuk!) és az a panasz épen olyan keserűségnek és fáj dalomnak nyilatkozata, mintamilyent Királyfölelön azt minden odavaló municipiumban túlnyomó többségben lévő románok jogosan tehetnek a szászok ellen; mert ezek épen azt teszik a románokkal, amiről most panaszkodnak a ministerium ellen; ez, mondom, különös fordulata a sorsnak, és hogy ha arról lehetne szó, hogy a kárörömre okot keressek, vagy a káröröm lelkemben csak legkisebb helyet is foglalhatna: akkor én, mondom, örülnék annak, hogy a sors, a nemesis keze őket is utóiérte, mert egy traditio a románok között azt tartja Erdélyben, hogy az átkos „Unió trium nationum"-féle s a románok elnyomására intézett szövetség létrehozásának titkos sugallói a szászok voltak; ők vették rá a magyar nemzetet, hogy ama szövetségre lépjenek velők. De lelkemben sem bosszú, sem káröröm helyet nem foglal ; én csak az igazságot tekintve, pártolom a tisztelt képviselő ur fölszólalását. Azonban azokra, mik e tárgyban mondattak, egypár észrevételt kívánok tenni. Azt mondotta az igen tisztelt belügyminister ur, hogy a kérvénynek ama állítása, miszerint a nemzetiségi törvény nem foganatosíttatott volna : csak igen csekély tekintetben áll, különben az foganatosíttatott. Ez, kérem alássan, nagyon individuális fölfogás. Amint a minister ur azt állította: épen ugy állíthatom én is az ellenkezőt; kiváltkép mindazok után, melyek Fogarasvidékén Zarándmegyében és Nasződvidékén történtek. Megenged nekem a tisztelt ház, hogy azon panaszokat, melyeket a kérvény tartalmaz, fontosaknak tekintsem és nyilvánítsam, valamint azt is, hogy ha ily panaszok jőnek, különösen a törvény megsértése iránt : azokat csak oly könnyedén ne mellőzzük, hanem jelen esetben ez adassék ki a ministernek tanulmányozás és jelentéstétel végett És ezért nem foghatom föl azt a kérvényi bízott^