Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-178

178. országos ülés deczember 6. 1873. 209 ság részéről, hogy egy ily komoly dolgot akkor, amidőn tudva van, hogy a nemzetiségek az országban mily nagyfontosságú factorok mikép azokat ignorálni nem lehet: a háznak azt proponálja, hogy egyszerűen utasittassék vissza. De ennél még sokkal különösebbnek tartom azt, midőn oly hetvenkedő hangon hozatik föl itt e házban az, hogy a nemzetiségek nem vehetők olyannyira figyelembe, mert e haza a magyar nemzeté. Meg vagyok győződve arról, hogy azon tisztelt képviselő ur, aki ezt állította, nem mellékesen s czéltalanul dobta oda ezen eszmét; de nem is igényelheti, hogy maga találta föl ezen eszmét, mert az csak viszhangoztatása azon eszmének, amelyet itt e képviselőházban egy jelentékeny állású képviselő hozott föl, aki mint tudva van, ministeri székre is aspirál. (Fölkiáltások: Ki az?) Ha ilyenek történnek, tisztelt képviselőház : akkor az van kilátásban, hogy maholnap a nemzetiségi agitátorokat nem az egyes nemzetiségek kebelében, hanem a vörös padokon kell keresni. Én, tisztelt ház, midőn a nemzetiségi törvény meghozataláról volt szó: már az átalános vita alkalmával megmondottam, hogy e törvény nem egyébb politikai szemfényvesztésnél, és hogy az senkit ki nem elégít. Ezt bebizonyította a következés, az azóta elmúlt idő és azon körülmény, hogy még a törvények inegtartásá,ra vonatkozó ama ismeretes tételnek „pátere legem, quam fecisti ipse" sem tétetett elég, ezenkívül a nemzetiségek egyenjogúságára vonatkozó törvényben, már azóta hozott törvények által máris rés üttetett. Miután azonban jelenleg a nemzetiségi törvény alkotásáról nincs szó. nem akarván sem hosszítani, som elkeseríteni ezen kérvény tárgyalása fölötti vitái, én azon indítvány ellenében, ami tétetett, hogy a kérvény a belügyministernek adassék ki figyelembevétel végett: ellen indítványt teszek abban az értelemben, hogy „adassék ki a belügyministernek tanulmányozás és jelentéstétel végett." Kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen ellen indítványomat elfogadni annyival is inkább ; mert számos sokkal csekélyebb jelentőségű kérvény, mint aminő ez: utasíttatott már a belügyministerhez tanulmányozás és jelentéstétel végett; másrészről pedig nem tudnám: miért ne lehetne ezt elfogadni, midőn ezáltal nemcsak az illető folyamodókat, hanem az ország különböző nemzetiségeit is meg lehetne némileg nyugtatni. Elnök : A beadott indítvány föl fog olvastatni. Huszár Imre jegyző (újra fölolvassa Román Sándor indítványát.) Adassék ki a belügyministernek tanulmányozás és jelentéstétel végett. EÉPV. H. NAPLÓ. 1 8". VIII. KÖTET. Tisza Kálmán: Tisztelt ház! (Halljuk!) Igen röviden kívánok szólani a szóban lévő tárgyhoz, (Halljuk!) amely úgyis már nagyon hosszú idejét vette a tisztelt háznak igénybe; (Halljuk!) s legelőször is azon kezdem, hogy biztosítom azon igen tisztelt képviselő urat, — aki méltó önérzettel hivatkozva múltjára, visszautasította, hogy e hazában lakó bármely nemzetiség egyesek tényeiért rósz hazafisággal gyanusittassék, hogy tőlem ez nagyon távol áll; valamint azt hiszem, hogy senkinek e házban nem is lehetett és nem is lehet ez szándéka. Én nem fogok gyanusitani senkit, nem fogok senkiről szólani, fogok szólani egyenesen és egyszerűen az előttünk fekvő kérvényről ; kerülni fogom a reflexiót mindazokra, mikre elkerülhetem. Midőn ezen kérvényhez mégis hozzászólni kívánok, részemről őszintén bevallom, hogy óhajtottam volna, ha a kérvényi bizottság egyszerűen minden hozzátétel nélkül azt mondta volna: „a belügyministerhez utasittatik"; (Helyeslés.) óhajtottam volna azért, mert nem adott volna alkalmat arra, hogy itt egy ilynemű vita fölmerüljön: de azt én megmondom egész őszinteséggel, hogy miután odajutott a vita, hogy itt a kérvény fölolvastatott, miután már vita tárgyát képezte: most már részemről elfogadom a kérvényi bizottság javaslatát, mert a megelőzött fölolvasás és vita után most már nem tartom lehetőnek, hogy más eljárás követtessék. Nem tudom, egy tisztelt szónok kit értett azok alatt, akikről azt mondja, hogy a nemzetiségeket ki akarják űzni Magyarországból. Ily ember tudtommal e ház kebelében nem volt és nincs. Hanem olyan emberek bizonynyal vannak, — és ezek közé magam is számítom magamat, akik azt mondják: , mindent azon határig, ahol a magyar állam igényei kezdődnek ;"— mert mindaddig, ameddig isten nekünk megengedi a magyar államot magyar államnak meg fogjuk tartani; (Élénk átalános helyeslés.) de ez nem egy a nemzetiségeknek az országból való kitudásával, hanem ez az, amit minden néven nevezendő nemzetiség valóban tesz, és tenni jogosulva van azon országban — hozzáteszem, hogy félre ne magyaráztassam, — mely mint állam az ő nevén neveztetik, és tessék szétnézni bárhol széles e világban azon uraknak, kik azt mondják, hogy a nemzetiségek kell, hogy kívánják nemzetiségük nyelvének használatát, tessék szétnézni: vajon valahol ezen világon hasonló viszonyok közt van-e nemzetiség, mely anyanyelvét oly széles körben használni jogosulva lenne, mint minálunk. Azt mondani, hogy mi akarjuk a magyar államot föntartani, de ismét azt mondani: ami anyanyelvünknek több jogot kívánunk adni ennél is — ez, engedjenek meg, hogy egyenesen kimondjam : oly ellentmondás, amelyet a magyar képviselőház el nem fogadhat. (Élénk helyeslés.) 27