Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-178
178. országos'ülés devzeuiber <!. 187.'!. 207 Ugy tapasztalom, hogy az ország minden részéről a törvényhatóságok nagy része nem támogató, hanem visszautasító föliratokat küldött, arra kérvén föl a képviselőházat, hogy hívja föl a minis-teriumot. hogy a szász törvényhatóságokat a törvények szoros megtartására utasítsa. Azon törvényhatóságban is, melynek egyik tagja vagyok, a szászok német átiratokat küldögetnek. Azt tartom, hogy a politikai nemzet testéből senkit sem zár ki az, hogy milyen nyelven beszél, mert annak alapja nem a nyelv, hanem a történeti emlékek szent egysége. Óhajtom, hogy a tisztelt kormány is lássa be azt, hogy szükséges Magyarországon arra törekedni, hogy egységes szervezés hozassák be és hogy a Királyföld különleges állása mielőbb megszüntettessék. Jól emlékszem a történelemre, hogy Xl-ik Lajosnak zsarnoksága és Ricbelieu kormányának minden bűnei meg vannak bocsátva azért, hogy a széthulló, szétmállásban tengő Francziaországból egységes államot teremtettek. Ez lenne föladata kormányunknak is: ésr emelve, hogy így fog eljárni a kormány is, a ház is, pártolom a kérvényi bizottság nézetét. (Élénk helyeslés.) Wächter Frigyes: Tisztelt ház! Én részemről nem akartam a tárgyhoz szóllani: és ita mégis szót emelek, kötelességem parancsolja azt tennem. (Halljuk,.) Mi fekszik tárgyalás végett a ház asztalán'? Egy kérvény, melyet Segesvár törvényhatóságának képviselő testülete nyújtott be az iránt, hogy egy törvény törvényes utón megváltoztattasék. És mi történik a házban? Előttem szóló képviselő ur föláll, és az egész szász nemzetiséget oly váddal támadja meg, melyet nem értek, hogyan történhetik az egy oly országban, hol minden egyes honpolgárnak tudnia kell, miszerint hazánk jövője csak akkor lesz biztosítva, ha minden nemzetiségi honpolgárok közt a legjobb egyetértés áll fönn. Ha én, uraim, ily módon szót emelek, ezt tenni talán jogosítva vagyok; mert azt hiszem, hogy a képviselőházban azok, akik multamat ismerik, engemet nem fognak azzal vádolni, hogy én a magyar nemzetnek ellensége voltam, hogy én nem tettem volna meg magyar hazám iránti kötelességemet. Ha önök az 1848-iki szabadságharczban a csatatéren állottak : én is ott állottam. (Élénk éljenzés.) De azért nemzetiségemnek hű fia vagyok, s nemzetiségemet beesülöm. (Helyeslés) Legnagyobb sajnálattal vagyok kénytelen kifejezni azt, hogy a mennyiszer egy szász törvényhatóság vagy egyes képviselők saját nemzetiségük érdekében fölszólalnak, mindjárt a ház néhány tagja. ez alkalmat arra használja föl, hogy az egész szász nemzetiséget gyanusitja: mert, tisztelt ház, az gyaimsitás. mikor egy képviselő azt meri mondani, hogy a szász nemzetiség a magyar államnak ellensége, hogy e nemzetiség mindent elkövet arra, hogy hazánkban a maga részére külön államot alkudjon ki. Mit mondott az előttem szólott képviselő ur? Azt mondta, hogy külön municipalis törvényt akarunk. Nem jogosult e ezen kívánság? (Fölkiáltások bal felől: Nemi) Jogosult, inert Magyarország képviselőházának kötelessége a törvény jogosultságát elismerni; és ha Magyarország törvényhozása alkotta az unio-törvényt, a mely a szász nemzetiség részére e törvényre nézve különállást biztosit: akkor, az unió törvénynél fogva, a szász nemzetiség kívánsága jogosult. Önök megváltoztathatják ezen törvényt, mert tudom, hogy a képviselőházon, a törvényhozó-testületen nem áll fölül semmi: de azt, uraim, nem lehet tagadni, hogy ha ma a kormány külön törvényt alkotni kész, vagy ha a kormány egy külön törvényt benyújtani akar: akkor csak kötelességét teljesiti, mert a képviselőház, a törvényhozó-testület ráruházta ezen kötelességet. Éo sajnálom, hogy a törvényhatóságok nálunk még nincsenek rendezve; s legyenek meggyőződve, hogy én részemről, nem sok különbséget veszek a Királyföld részére igénybe; de ha azon kiváltságos viszonyokat tekintetbe vétetni kívánjuk, melyek ott századok óta kifejlődtek: az csak méltányos követelés. A képviselőház ítélni fog az iránt, amit a ministerium benyújt; iíélni fog az iránt, amit mi követelni fogunk ; de azt mondani, hogy törvényellenesen járunk el, hogy a magyar állam ellen követünk el bűnt, ha azt követeljük, amit a törvény számunkra biztosit: az nem méltányos; többet mondok: nem politikai eljárás. (Helyeslés jobb felől.) Hazánkban igen sok nemzetiségek élnek; azok ma nagyobb részt hazánknak — én nyíltan kimondom és erős meggyőződésem — barátai ; ezen nemzetiségek a magyar hazát, mint jó édes anyát kívánják ismerni, és abban jólétüket keresni. Ha, uraim! egyszer-másszor, egyik vagy másik nemzetiség följajdul, — én nem jajdulok föl, — ez — uraim — nem bün. mert minden ember, és minden nemzetiség ott keresi az orvoslást, a hol keresheti. Azok ítélnek fölötte, kiknek ehhez joguk van; s ha nem akarják megengedni a kívánságot : akkor utasítsák vissza; de nem szükséges azért, hogy egy egész nemzetiséget vádoljanak, nem szükséges, hogy minden becsületes érzésű magyar hazafit, ki nem épen született magyar: szivében oly mélyen sértsenek, mint épen az előttem szóló tette. (Élénk tetszés.) Én tisztelt ház! miután már egyszer fölszóllaltam, kijelentem, hogy Fabriczius indítványát pártolom ; mert magam is tudom, hogy vannak a nemzetiségi törvényben némely czikkek, melyeknek, nézetem szerint, megváltoztatása hazám érdekében fekszik, s
