Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-178
206 178, országos ülés Méltóztatik a tisztelt képviselőház visszaemlékezni az ezen országgyűlés kezdetén folytatott válaszfölirati vitára. Akkor is ily irányú indítvány tétetett itt a házban, és az előadó, Pulszky Ferencz indítványa szerint, mely akkor az egész képviselőház közhelyesléssel találkozott, azon nyilatkozattal mellőztetett, hogy annak idejében e kérdésben kész leend a ház a nemzetiségek jogos igényeit méltányolni, és az illető törvénynek revisiojába bocsátkozni. Most előttünk fekszik egy kérvény, mely ugyanazt kívánja, és az indítvány nem megy tovább mint odáig, hogy méltóztassék a képviselőháznak e kérvényt a tisztelt kormánynak figyelembe vétel végett átadni, nem pedig egyenesen, mint törvénytelent visszautasítani. Méltóztassék megengedni, hogy csak arra utaljak, hogy egy törvény súlyos voltát, de még inkább ezen törvény kezelésének súlyos voltát panaszolja egy törvényhatóság, sőt panaszolja a magyarországi és erdélyi polgárságnak egy igen nagy része és ezen panaszszal fordult az ország képviselőházához a legalkotmányosabb utón, és ebből nem az következik, hogy az ily kérvényeket a képviselőház minden tekintetbevétel nélkül visszautasítsa. Végre legyen szabad a tisztelt képviselőházat emlékeztetni ez alkalommal Deák Ferencz képviselő urnák egyik mondatára, melyet épen e házban méltóztatott mondani. Pest-belváros érdemes képviselője múlt évi január hó 23-ikán a következő szavakat monda e teremben (olvas:) „Egyátalában, ha a nemzetiségeket megnyerni akarjuk, ennek nem az az útja, hogy őket minden áron magyarosítsuk, hanem az, hogy velük a magyar viszonyokat megkedveltessük. Mert kettő tisztán áll előttem: kiirtani akarni őket, istentelen barbárság volna, még akkor is, ha nem volnának oly számosak, minélfogva őket megsemmisíteni lehetetlen. Ellenségeinkké tenni őket nem fekszik érdekünkben. Hasonló helyzetben vannak ők is; ha ők elszakadhatnának, és egy nagy nemzetet képezhetnének : érteném a netalán erre irányzott törekvést. De az európai politikai viszonyok között ez lehetetlen. Mind a két félnek tehát arra kell törekednie, hogy együtt és egymás mellett mméljobb egyetértésben megéljünk."—Pártolom Fabrieius Károly indítványát. Huszár Imre jegyző: Lázár Ádám (Eláll.) Ugron Gábor: Tisztelt ház! Csak egy pár szót fogok szólni. Mint egyik szomszédos törvényhatóság tagja, igen jól ismerem, hogy mi szokott Segesvárott történni. Előrebocsátom, hogy a nemzetiségi kérdésről nagyon engesztelékeny szellemben gondolkodom. Azt óhajtom, hogy az egyéni szabadság oly tág értelemben legyen biztosítva e deczember 6. 1873 hazában, hogy annak korlátai közt mindenki eh> gendő védelmét találja nemzetiségének. Ami azt illeti, hogy a nemzetiség fogalma területhez legyen kötve: nem helyeselhetem; mert a nemzetiség alkotója a nyelv, személyi tulajdon s nem területi. A földnek nincs nyelve, s a mit a virágok ajka beszél s a szellő suttog: nem lehet hiva^ talos nyelv. Mégis azt látjuk, hogy akkor, midőn egész Magyarország területén egységesen szerveztettek a köztörvényhatóságok, akkor, midőn a szé» kelység is, mely a szászokéhoz hasonló szép és szabadelvű constitutioval bir, egész készséggel teljes odaadással mondott le ősi jogairól: a Királyföld ma is ugyanazon viszonyban van és ugyanazon külön-? állást foglalja el az országban, mint ezelőtt. Tehát e tekintetben is a szászoknak panaszkodni okuk nincs; sőt, hogy üldözésnek sincsenek kitéve, mutatja az, hogy legközelebb a Királyföld számára külön tankerület állíttatott föl; tehát igy még a tanügy tekintetében is a Királyföld mint egy külön országrész jő tekintetbe. De, tisztelt ház! a kormány ellen vádjaik is teljesen alaptalanok. Sőt, hogy a törvényt meg nem tartják: mutatja épen Segesvár törvényhatóság példája. Ugyanis mindnyájan emlékszünk rá, hogy midőn Xantus kiállítási biztos kiküldetett, Erdély részeibe is elmegy, Segesvárra érkezik és a polgármester urnái vagy valami alantabb közegnél jelenti magát, és támogatást kérve, hivatkozik a ministerí rendeletre: ott azt mondják, hogy nem tudnak semmiről. Az egy pár héttel az előtt érkezett rendelet számát megmondva, kikeresik, csakugyan megtalálják és ekkor azt mondják: Jaj kérem ez magyarul van, azért nem érthettük a kormány rendeletét. Tehát figyelembe nem veszik a kormány-rendeletet pusztán csak azért, mert magyarul van írva. Emlékezni fognak arra is, hogy a világkiállításon épen a szár szók voltak azok, kik megtagadták a magyar föliratok föltüzését, és azokat német nyelven ab kalmazták. Azt is mindnyájan tudjuk, akik Erdélj : ben élünk, hogy egy szász törvényhatóságban, egy honvéd-zászló fölszentelése alkalmával, egyik szász város polgármestere, ki épen oly érzelmeket tüntetett föl, mint Gull képviselő ur, midőn a zászlóba a szeget heverte: azt az osztrák császár nevében ütötte be, és nem a magyar király névében. Hogy ezek, tisztelt ház, megegyeznek-e az alkotmányos illemmel? a tisztelt képviselőház ítéletére hivatkozom. Akkor, midőn ilyeneket tapasztalunk a szászok részéről az ország- és az alkotmányossággal szembem. midőn a szász nemzet még mindég külön területen államként az államban él : akkor ily kérvénynyel előlépni helyén lévőnek nem találom.
