Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-177

1T7. orsztígos ülés Érzem, tisztelt ház, hogy mily nehéz azon ha­tárvonalat megtalálni ily kérdésben, melyen tul a képviselőnek nincs, hanem csak a bíróságnak van szava; de azt hiszem, nem fogom e határvonalat átlépni, midőn a birák és bírósági hivatalnokok fele­lőségéről szóló törvényre hivatkozom; nem pedig azért, mert azon meggyőződésben vagyok, hogy az ínég a képviselőháznak és minden képviselőnek nem­csak joga, de kötelessége is, hogy a törvénynek tiszteletet szerezzen és annak megtartása fölött őr­ködjék. Az imént említettem törvénynek 10-ik §-a megszabja átalánosságban a hivatali büntettek kel­lékeit, és azt mondja : hogy erre mindenekfölött megkívántatik, miszerint a bró, vagy bírósági hi­vatalnok, akár cselekvés, akár mulasztás által, hiva­tali kötelességét oly szándékból szegje meg, hogy ez által magának vagy másnak illetéktelen hasznot szerezzen, vagy valakinek ogtalan kárt okozzon. E szándék az ügyiratokból nem derül ki, —• amit különben a bírónak föladata kideriteni; — de már van egy első bírósági határozat is e tekintetben, mely ép e §. szabványai szerint a bűntényt megál­lapítani nem tudta, és ép azért az ügyet megszün­tetendőnek ítélte. Ha ez áll, tisztelt ház mit kétségbe vonni nem is akarok: akkor ez eset, ha való volna is, nem lehet más, mint csupán fegyelmi vétség, amit azért hozok föl ; mert ez esetben igen különböző, és nagyon lényeges az eljárási mód. S miután az ügyiratokból, a bíróságnak már egyszer hozott ha­tározatából és a ténykörülményekbői csakugyan kitű­nik, hogy ez nem egyéb, mint legrosszabb eset­ben is csak fegyelmi vétség : akkor azon bíróságnak ugyanazon törvény 27. §-át kellett volna figyeleaibe venni, és a szerint eljárni, mely azt mondja: hogy a fegyelmi vétség esetében a kereset, ha nincs meg­indítva, meg nem indítandó, ha folyamatban van, megszüntetendő, ha időközben az illető bíró hiva­tali állásáról lemondott. Becze Antal a szervezéskor eo ipso megszűnt bíró lenni, később kineveztetett, de még ugyanak­kor le is mondott, — illetőleg nem fogadta el a birói állást. Már most, tisztelt képviselőház! Csak azért, mert az illető bíróságok nem tudták, vagy tudni nem akarták a törvényes eljárást: illik-e, hogy mi a jogosság bélyegét süssük egy képviselő zaklatására? Illik-e, hogy csorbát ejtsünk a képviselői immuni­táson? Én részemről szavazatomat erre nem fog­nám adni soha. Azt pedig az illető birák nagyon jól tudták, hogy Becze Antal lemondott birói állá­sáról, és ha megengedem nekik, hogy talán a tör­vénynek eme szabványait is tudták; akkor világos előttünk roszakaratuk; ha pedig nem tudták : ak­kor önkénytelenül magukra Sütik a legmegszégyeni­tőbb bélyeget, ami csak birót érhet: a törvény-tu­íLeezember 3. ISTíi. 183 datlansag bélyegét; de mindkét esetben nem lehet tagadni a törvénytelen zaklatást és üldözést, mert oly ügyben van itt a bíróság kérvénye, melyet rég meg kellett volna szüntetnie. Azt megengedem, sőt nem is teszem föl, hogy a mentelmi bizottság ne tudta volna a törvénynek eme szabványait; de viszont nem követelhetem, hogy tudta légyen , miszerint Becze Antal le mon­dott birói állásáról ; hanem igenis a mentelmi bizottságnak tudnia kellett volna azt, hogy az incom­patibilitás ki van mondva a bírákra, és hogy Becze Antal, midőn a mandátumot elfogadta: már megszűnt bíró lenni. De ha mindezen körülmények nem is forognának fön, még bátor vagyok a tisztelt ház­nak egy másik körülményt figyelmébe ajánlani. (Halijuk!) Jól tudom én azt, hogy humánus érzésű és gondolkozású ember—barátja nem lehet a botbün­tetésnek, mely hála Isten nálunk meg is szüntette­tett, — annál kevésbbé lehet barátja a kínzó eszkö­zök használatának a vizsgálatoknál; de mégis föl­emlitendőnek tartom azt, hogy e tény — amennyi­ben állíttatik, — a botbüntetés eltörléséről hozott törvény előtt követtetett el. Azt pedig tisztelt ház, mindannyian jól tudjuk, hogy bár helytelenül, de gya­korlatban volt, hogy bíráink vizsgálat közben kisebb­nagyobb mérvben kényszerítő eszközöket használtak, mit, hogy messzebb ne menjünk, a szegedi bűnese­tek példája is eléggé bizonyít. Igen, tisztelt kép­viselőház, távol, legyen tőlem, hogy én a birőság elől valakit elvonni akarjak, és igy útjában álljak az igazságszolgáltatásnak. De viszont nem akarha­tom, hogy az igazságszolgáltatás gázoljon a men­telmi jogban. S épen azon oknál fogva, miután én a mentelmi bizottság indokait tarthatatlanoknak vélem, és hitem szerint bebizonyítottam azt, hogy a i törvénytelen üldözés és zaklatás esete fönforog: ké­rem a tisztelt házat, méltóztassék a mentelmi bizott­ság javaslatát elvetni és a gyergyó-szentmiklósi kir. törvényszék kérvényét visszautasítani. Bátor vagyok eziránt indítványomat beadni. Huszár Imre jegyző (olvassa Bakcsi Ferencz indítványát) A képviselőház a mentelmi bizottság véleményét elvetvén, a gyergyó-szent­miklósi kir. törvényszék kérelmét visszautasítja. (He­lyeslés bal felől.) Nikolics Sándor: Az előttem szólott tisztelt képviselők csak az előttünk fekvő concret esetre szorítkoztak. Engedjen meg a tisztelt ház, hogy én elvontan ezen esettől a képviselői immu­nitásra nézve elmondhassam nézeteimet. Az ország képviselői által gyakorolja souve­rain jogát. Amint e jog sérthetlen, ugy sérthet­lennek kell lenni annak is, aki által a jog gyako­roltatik. Ennélfogva a kerületeket nem szabad kép­viseltetésöktől rövid időre sem megfosztani, és a képviselőket törvényhozói hivatásukban zaklatás által

Next

/
Thumbnails
Contents