Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-173

160 173. országos ülés november 27. 1873. vagy annyi millióval kerül többe; de annak kiderí­tése, hogy ez igy áll-e, egy oly hosszú vitát idéz­het elő, melynek helye csakis akkor lehet, midőn a törvényjavaslatot érdemileg tárgyaljuk. De én nem fogadom el a központi bizottság javaslatát azért sem, mert én részemről magát az egész eljárást a parlamentálismus szempontjából is helytelennek tartom. Hogy áll az eset? A pénzügyminister tir be­adta a törvényjavaslatot; a tisztelt ház kiküldött egy bízottságot annak tárgyalására ; ezen bizottság a törvényjavaslatot tárgyalta; történtek ott meg­lehetősen lényeges módosítások; történtek pedig ugy, hogy a módosítások inditványoztatván, azokra a pénzügyminister ur magának meggondolási időt kért, egy pár nap múlva előadta ellenészrevételét; ezt ismét megvitatták, és a bizottság a maga elő­terjesztését kölcsönös engedékenység és megállapo­dás folytán hozta létre. Ez az előzmény. Közbejött az elnapolás: ezen idő alatt a pénz­ügyminister ur megtette a most már nyomatásban kiosztott észrevételeit, és azt, mit a bizottság akkor az ő belenyugvásával megváltoztatott, ma némileg, csak más ruhába öltöztetve, vissza akarja hozni. Nem akarom azt vitatni, hogy ha a mi­nister urnák azóta meggyőződése változott: nincs neki joga ezen megváltozott meggyőződésének ki­fejezést adni, és attól, amit a bizottságban akkor elfogadott, elállani; de én nem tartom, miszerint helyes legyen, hogy a tisztelt ház valamely bizottságától azt követelje, hogy, amit egyszer helyesnek és jónak talált és a ház elé terjesztett, most önmaga változtassa meg. A tisztelt háznak teljes jogában van megvál­toztatni mindazt, amit ezen bizottság csinált; de, engedelmet kérek, ismétlem, magától azon bizott­ságtól kívánni, hogy tegye : nem tartom a bizott­ság iránt is helyes és méltányos eljárásnak. Én tehát, ellenkezőleg a központi bizottság jelentésével, indítványozom, hogy a tisztelt ház, elvetvén annak javaslatát, utasítsa az osztályokat, hogy a törvényjavaslatot vegyék tárgyalás alá. Ismétlem, ez a ház elhatározási jogának semmiben sem prae­judicál; de én még nem láttam erre példát a mi parlamentalismusunkban, s nem tudok példát másutt sem, hogy ugyanazon bizottságtól az követeltessék, hogy nézeteit saját maga változtassa meg. Ajánlom elleninditványom elfogadását. (Helyeslés bal felől.) Szlávy József ministerelnök : Ha jól fogtam föl a központi bizottság előadójának sza­vait, azokban nem foglaltatik az, hogy a tisztelt ház utasítsa vissza e törvényjavaslatot a szakbi­zottsághoz — nézetének megváltoztatása végett; — ugy hiszem, a központi bizottság csak azt kívánja, hogy utasittassék az illető szakbizottsághoz a vé­gett, hogy vegye ugy, mint tisztelt barátom imént méltóztatott mondani, — figyelembe a pénzügyim* nisternek időközben beterjesztett véleményét; csak ugy, mint tisztelt barátom előbb a kérvényekre nézve méltóztatott mondani, hogy utasíttassanak a pénzügyministerhez figyelembe-vétel végett, ü is agy magyarázta szavait, hogy ebből nem következik, hogy a minister azon véleményt fogadja el és azon nézethez járuljon, mely a kérvényekben foglal­tatik. A központi bizottság sem mondja, hogy vál­toztassa meg a szakbizottság véleményét; esetleg a szakbizottság megmaradhat saját nézete mellett De ugy hiszem, hogy ha a dolog lényegét kívánjuk és nem a formákhoz ragaszkodunk, ha a formákért nem áldozzuk föl a lényeget : a pénzügyminister méltán kívánhatja, hogy azt, mit ő négy holnapi tanulmány után a ház elé terjeszteni szükségesnek vél, az illető szakbizottság vegye figyelmébe. A szakbizottságnak teljes szabadságában áll véleménye mellett megmaradni; de azt gondolom tehát, hogy ez által, ha hozzáutasitjuk az ügyet, csak időt nyerünk. A házban ugyanis a pénzügymi­nisternek jogában lesz e javaslat tárgyalásakor szakaszonként előadni véleményét, melyet nyoma­tásban a ház elé terjesztett. Ebből meglehet, hogy a ház előtt nagyon hosszas vita fog fejlődni; ellen­ben, ha az előterjesztés a szakbizottsághoz utasifc­tatik, s ott a pénzügyministerrel egyetértőleg meg­beszéltetik, meglehet, hogy ugy kerül a ház elé: hogy itt a lehető legrövidebb idő alatt elíogadtat­hatik. E szempontból fogadom el a pénzügyi bizott­ság véleményét, nem a formákhoz, hanem a lényeg­hez ragaszkodván, s igen kérem a tisztelt házat, méltóztassék azt szintén elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Várady Gábor s Tisztelt ház! Kényte­len vagyok néhány szóval ismételni, mint e tárgyra vonatkozólag a tisztelt ház előtt a közelebbi na­pokban elmondtam. Méltóztatnak tudni, mint tisztelt­barátom Tisza Kálmán is jelezte, hogy midőn a pénzügyminister ur először fejezte ki a házban eziránt azon kívánságát, hogy véleménye a bizottsághoz utasittassék: magam is pártoltam azt, s pedig azért, mert, mint azt cgyizbeu már elmondani szeren­csém volt, azt hittem, hogy a pénzügyminister vé­leményében semmi egyéb nincs, mint hogy talán némely dolgokra ád a háznak fölvilágosítást, mik iránt a bizottságban akkor még nem adhatott föl­világosítást. Ez volt nézetem akkor; azonban a tisztelt túloldal nem fogadta el a minister ur javaslatát, s elvetette azt. Későbben behozatott egy formaszerü indítvány aziránt, hogy a bizottsághoz utasittas­sék a ministeri terjedelmes munkálat. A tisztelt ház azonban hiven a házszabályokhoz megmaradt előbbi határozata mellett, szem előtt tartván azt a hogy ha valamely indítvány vagy javaslat az ülés­szak alatt elvettetett: az többé tanácskozás tárgyát nem képezheti.

Next

/
Thumbnails
Contents