Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-173
160 173. országos ülés november 27. 1873. vagy annyi millióval kerül többe; de annak kiderítése, hogy ez igy áll-e, egy oly hosszú vitát idézhet elő, melynek helye csakis akkor lehet, midőn a törvényjavaslatot érdemileg tárgyaljuk. De én nem fogadom el a központi bizottság javaslatát azért sem, mert én részemről magát az egész eljárást a parlamentálismus szempontjából is helytelennek tartom. Hogy áll az eset? A pénzügyminister tir beadta a törvényjavaslatot; a tisztelt ház kiküldött egy bízottságot annak tárgyalására ; ezen bizottság a törvényjavaslatot tárgyalta; történtek ott meglehetősen lényeges módosítások; történtek pedig ugy, hogy a módosítások inditványoztatván, azokra a pénzügyminister ur magának meggondolási időt kért, egy pár nap múlva előadta ellenészrevételét; ezt ismét megvitatták, és a bizottság a maga előterjesztését kölcsönös engedékenység és megállapodás folytán hozta létre. Ez az előzmény. Közbejött az elnapolás: ezen idő alatt a pénzügyminister ur megtette a most már nyomatásban kiosztott észrevételeit, és azt, mit a bizottság akkor az ő belenyugvásával megváltoztatott, ma némileg, csak más ruhába öltöztetve, vissza akarja hozni. Nem akarom azt vitatni, hogy ha a minister urnák azóta meggyőződése változott: nincs neki joga ezen megváltozott meggyőződésének kifejezést adni, és attól, amit a bizottságban akkor elfogadott, elállani; de én nem tartom, miszerint helyes legyen, hogy a tisztelt ház valamely bizottságától azt követelje, hogy, amit egyszer helyesnek és jónak talált és a ház elé terjesztett, most önmaga változtassa meg. A tisztelt háznak teljes jogában van megváltoztatni mindazt, amit ezen bizottság csinált; de, engedelmet kérek, ismétlem, magától azon bizottságtól kívánni, hogy tegye : nem tartom a bizottság iránt is helyes és méltányos eljárásnak. Én tehát, ellenkezőleg a központi bizottság jelentésével, indítványozom, hogy a tisztelt ház, elvetvén annak javaslatát, utasítsa az osztályokat, hogy a törvényjavaslatot vegyék tárgyalás alá. Ismétlem, ez a ház elhatározási jogának semmiben sem praejudicál; de én még nem láttam erre példát a mi parlamentalismusunkban, s nem tudok példát másutt sem, hogy ugyanazon bizottságtól az követeltessék, hogy nézeteit saját maga változtassa meg. Ajánlom elleninditványom elfogadását. (Helyeslés bal felől.) Szlávy József ministerelnök : Ha jól fogtam föl a központi bizottság előadójának szavait, azokban nem foglaltatik az, hogy a tisztelt ház utasítsa vissza e törvényjavaslatot a szakbizottsághoz — nézetének megváltoztatása végett; — ugy hiszem, a központi bizottság csak azt kívánja, hogy utasittassék az illető szakbizottsághoz a végett, hogy vegye ugy, mint tisztelt barátom imént méltóztatott mondani, — figyelembe a pénzügyim* nisternek időközben beterjesztett véleményét; csak ugy, mint tisztelt barátom előbb a kérvényekre nézve méltóztatott mondani, hogy utasíttassanak a pénzügyministerhez figyelembe-vétel végett, ü is agy magyarázta szavait, hogy ebből nem következik, hogy a minister azon véleményt fogadja el és azon nézethez járuljon, mely a kérvényekben foglaltatik. A központi bizottság sem mondja, hogy változtassa meg a szakbizottság véleményét; esetleg a szakbizottság megmaradhat saját nézete mellett De ugy hiszem, hogy ha a dolog lényegét kívánjuk és nem a formákhoz ragaszkodunk, ha a formákért nem áldozzuk föl a lényeget : a pénzügyminister méltán kívánhatja, hogy azt, mit ő négy holnapi tanulmány után a ház elé terjeszteni szükségesnek vél, az illető szakbizottság vegye figyelmébe. A szakbizottságnak teljes szabadságában áll véleménye mellett megmaradni; de azt gondolom tehát, hogy ez által, ha hozzáutasitjuk az ügyet, csak időt nyerünk. A házban ugyanis a pénzügyministernek jogában lesz e javaslat tárgyalásakor szakaszonként előadni véleményét, melyet nyomatásban a ház elé terjesztett. Ebből meglehet, hogy a ház előtt nagyon hosszas vita fog fejlődni; ellenben, ha az előterjesztés a szakbizottsághoz utasifctatik, s ott a pénzügyministerrel egyetértőleg megbeszéltetik, meglehet, hogy ugy kerül a ház elé: hogy itt a lehető legrövidebb idő alatt elíogadtathatik. E szempontból fogadom el a pénzügyi bizottság véleményét, nem a formákhoz, hanem a lényeghez ragaszkodván, s igen kérem a tisztelt házat, méltóztassék azt szintén elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Várady Gábor s Tisztelt ház! Kénytelen vagyok néhány szóval ismételni, mint e tárgyra vonatkozólag a tisztelt ház előtt a közelebbi napokban elmondtam. Méltóztatnak tudni, mint tiszteltbarátom Tisza Kálmán is jelezte, hogy midőn a pénzügyminister ur először fejezte ki a házban eziránt azon kívánságát, hogy véleménye a bizottsághoz utasittassék: magam is pártoltam azt, s pedig azért, mert, mint azt cgyizbeu már elmondani szerencsém volt, azt hittem, hogy a pénzügyminister véleményében semmi egyéb nincs, mint hogy talán némely dolgokra ád a háznak fölvilágosítást, mik iránt a bizottságban akkor még nem adhatott fölvilágosítást. Ez volt nézetem akkor; azonban a tisztelt túloldal nem fogadta el a minister ur javaslatát, s elvetette azt. Későbben behozatott egy formaszerü indítvány aziránt, hogy a bizottsághoz utasittassék a ministeri terjedelmes munkálat. A tisztelt ház azonban hiven a házszabályokhoz megmaradt előbbi határozata mellett, szem előtt tartván azt a hogy ha valamely indítvány vagy javaslat az ülésszak alatt elvettetett: az többé tanácskozás tárgyát nem képezheti.
