Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-171
171. országos ülés november 26. 1873. 115 zafiui czélokra közreműködni: üdvözlöm őt; a többire nézve föntartom ítéletemet. (Helyeslés bal felől.) Különben ami már a kölcsönt magát illeti, egyszerűen és röviden abban foglalom össze nézetemet, hogy nehéz viszonyok közt. minők a mostaniak, kölesönre, — nem tagadom — szükség van; hogy a kölcsön olcsó nem lehet a mostani viszonyok közt. beismerem; hanem arra, hogy megszavazzam a kölcsönt ily viszonyok közt is, a többek közt kettő kívántatik: az egyik az, hogy e kölcsön oly összegben teljesen biztosított legyen, hogy a miért egyedül lehet ez áldozatot elvállalni, az is biztosítva legyen : azaz, hogy az országnak maradjon legalább s / i , vagy egy esztendeje, mely alatt a baj orvoslásáról más utón gondoskodhassék. Ez az egyik. Á másik az, hogy ha drága a kölcsön és snlyosak a föltételek: tudjam határozottan hogy milyenek. Ezen kölcsön azonban sem az egyik, sem a másik föltételnek nem felel meg, és e mellett az állam javait is leköti. Én tehát nem fogadom el a törvényjavaslatot; azért, mert a pillanatnyilag fonállá bajon ugy segit, hogy legvalószínűbb kilátásba helyezi annak pár hónap alatt nagyobb mérvben megújulását. (Élénk helyeslés hal felől.) Somssich Pál : (Halljuk!) Tisztelt ház! Azon nagyérdekü beszéd után, melyet épen most hallottunk, és melynek érdeke még inkább fokozódik a helyzet által, s amelyben vagyunk, amely beszéd inkább foglalkozik az e házon kívüli napikérdésekkel, mint azon törvényjavaslattal, mely a ház asztalára le van téve: nem kecsegtethetem magamat azzal, hogy előadásom nagy figyelmet fog gerjesztem; (Halljuk!) mert én szorítkozni kívánok épen csak a napikérdésre, épen azon törvényjavaslatra, mely a kölcsönre vonatkozólag a kormány által elfogadásra ajánltatik. Hogy én a szőnyegen lévő törvényjavaslatra csakis kényszerűségből szavazok : mondanom alig szükséges a helyzet azon kényszerítő követelésének nyomása alatt, mely szerint vagy nem leszünk képesek a legközelebbi alkalommal és egy egész évre pénzbeli kötelezettségeinknek megfelelni, vagy kell gondoskodnunk oly forrásról, melyből a kormány rendelkezésére pénzt kapjon. Ezen alternatíva súlyos nyomása alatt vállalom el a kölcsönt ; elvállalom, mert nem ismerek más forrást, nem ismerek olyat, mely kevésbbé súlyos lenne, és a kivánt összegeket mégis rendelkezésünkre bocsátaná. Nem is hallottam ilyet senkitől, noha figyelemmel kisértem a tisztelt ellenzéki szónokok előadását. Azt meg kell vallanom, hogy kivévén Horn képviselő urnák néhány szójátékát, nem helyes idézeteit és nem egészen correct számításait, és Simonyi Ernő barátomnak a vita hevességében kicsúszott egy pár hyperboláit: nem hallottam a dolog érdemére vonatkozó érveket, melyeket megczáfolni tudnék. Be keli ismernem, hogy e kölcsön igen drága, és föltételei súlyosak; de mivel nagyobb roszuak tartom, ha valamely állam a maga pénzbeli kötelezettségeinek teljesítésére nem képes annál, mintha pillanatnyilag terhes föltételek alatt bár. erre megszerzi magának a módot: mint kisebb roszra ez utóbbi mellett szavazok. Nem fogadhatom el Simonyi Ernő barátom amaz állítását, hogy a felelősséget majd elvállalja azon párt, mely most elveti a törvényjavaslatot; bizzuk ő reá, majd ő gondoskodni fog róla, hogy az állam kötelezettségeit pontosan teljesíthesse. Nem fogadhatom el átalánosságban, mert előttem lehetetlenség, az idő rövidsége miatt lehetetlenség, hogy e törvényjavaslat elvettetése esetében akár ezen kormány, akár, ha ennek helyébe más ül, a kellő időben megszerezhesse az eszközöket, amelyek szükségesek az állam kötelezettségeinek födözésére. Elfogadom én azt, hogy az ellenzéknek nem kötelessége positiv javaslatokkal előállni; elég neki megdönteni a kormánynak javaslatát. Elfogadom ezt igenis rendes viszonyok közt ; de midőn 15 nap alatt itt kell lenni a pénznek : akkor a kérdés, mely fön forog, vélekedésem szerint, nem párttaktika, nem pártkérdés többé; hanem előáll egy nagyobb állami tekintet: kellő időben födözni az elvállalt költségeket. Ez tehát az egyik ok. amiért elfogadni kénytelen vagyok a törvényjavaslatot; a másik az, mert ez által, az én nézetem szerint, időt nyerünk arra, hogy államháztartásunknak pénzügyi részét oly gyökeresen átalaldthassuk és megjavíthassuk, hogy jövőre többé ily perplexitásokba, ily kényszerűségekbe ne jussunk. Tudom, hogy mind Móricz Pál, mind Tisza Kálmán képviselőtársaim ellenkező véleményben vannak ; azt állítják, hogy még ezt a czélt, melyet jeleztem, sem fogjuk elérni. Én azonban azt hiszem, hogy a most rendelkezésünkre bocsátandó pénzerővel, mely ideiglenesen a íegsürgetősebb fizetéseinket pótolni fogja, marad nekünk időnk: józan gazdálkodással jövedelmeink forrásait is emelve, a takarékosságnak utján helyreállítani a kiadások és bevételek közti egyensúlyt, vagyis rendezni pénzügyi háztartásunkat, Nagy dolog ez, tisztelt ház! Nem ma szólok először igy, és bocsánat, ha ismétlésekbe esem; de újra elmondom azt, amit nemrég az Elnök: székből bátor voltam elmondani, ami azonban akkor a kedélyek izgatottsága miatt figyelmet nem igen keltett. Ismétlem tehát, hogy oly nagy föladat ez, melynek megoldását én kizárólag egy párttól sem nem várom, sem nem követelhetem. Mondám és ismétlem, vannak a nemzetek életében oly korszakok, midőn egy párt egyátalában nem képes mindazon nehézségeket legyőzni, mind15*
