Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-171

1 1 <i 171. országos ülés egy oly erős pénzintézete legyen, melynek min­den érdeke, minden viszonya Magyarország-, a ma­gyar ipar-és magyar kereskedelem érdekeivel van ösz­szekötve. (Helyeslés balról.) Mig ilyen intézetünk nem lesz : ugy, mint a könnyelmű adós, eszközölhetünk ki magunknak úgy­nevezett „Gulgenfrisf-eket; de az országot az anyagi romlástól megmenteni nem fogjuk. (Helyeslés balról.) Én igen félek, tisztelt ház, hogy valóban azalatt, amit Horn Ede tisztelt képviselőtársam ugy fejezett ki, hogy „a többit megkapjuk, ha magunkat jól viseljük," mit a pénzügyminister ur visszautasí­tott, de azután mégis lényegét elmagyarázta, mint létezőt. •— igen lelek, mondom, hogy ezalatt az osztrák nemzeti bank irányában a szerény, meghú­zott magaviselet is benértetik; mert ha nem: na­gyon sajnálom, hogy Horn Ede tisztelt képviselőtár­sam valami határozott, csattanós czáfolatot nem ka­pott. (Igazi halról.) Sokat lehetne még mondani a hitel emelkedő és sülyedő iránya felől. Tagadhatatlan, hogy minél drágább reánk nézve e kölcsön: annál előnyösebb­nek kell lennie azokra nézve, kik azt adják, s ta­gadhatatlan, hogy arra nézve, hogy ezek folytán a többi 2 / 3 rész is meg lesz ; ezen körülményben — mint a pénzügyminister ur monda — lehet némi biztosítékot találni; de csak némi biztosítékot, mert mi már hozzászoktattuk a pénzembereket ahhoz, hogy velünk mindig ugy bánjanak, hogy az utolsó perczben adjanak szót, bog}' nekünk többé nem a jó és jobb, a rósz és roszabb közt; hanem a közt kelljen választanunk : vajon elfogadjuk-e ugy, amint nekünk dictálják, mert különben nem kapunk. Nem akarok félreértetni; nemcsak a jelen pénzügyminister hibájának tartom azt, hogy a köl­csönt igy kötjük. Megtörtént e hiba már első köl­csönünknél, mit a minister ur a válaszfölirati vitá­nál tagadni méltóztatott; — megtörtént, mikor Ma­gyarországnak úgyszólván szűz hitelét 3-ad, 4-ed rangú hitelvesztett üzér kezébe adták. (FöUi! állások: Ugy van !) A pénzügyminister ur hibája csak az, hogy egész mostanáig, — mert a jelen kölcsön ezen irányban dicséretes kivételt képez, — az ő hibája az, hogy hűségesen haladt azon az utón, melyre előde lépett. (Helyeslés bal felől.) A felelősségre vonatkozólag pedig csak egyet kívánok még megjegyezni. A tisztelt pénzügyminis­ter ur előadta, hogy 1870-ben már romlott viszo­nyok közt vette át a pénzügyministeri tárczát, s hivatkozott e tekintetben elődjének szavaira, me­lyekre én is igen jól emlékszem. De vajon e hivat­kozás mellett nem jutott-e eszébe a pénzügyminister urnák, hogy épen akkor már szerinte is roszabb években vévén át a pénzügyministeri tárczát, miké­peii ez már régóta tudomásom szerint nyilt titok: uoveml»er '26. 1873. oly rózsás reményei voltak, hogy ő figyelmezteté ministertársait arra, hogy lehet többet kiadni, mert van miből födözni. Mellőzve különben a többieket, a miket a minister ur elmondani méltóztatott: még né­hány szót szólok igen tisztelt képviselőtársunk Seny­nyei Pál báró beszédére vonatkozólag. (Halljuk!) Egyet, tisztelt képviselőház, készségesen el is­merek, és ez az egy az, hogy mióta magyar par­lamentalismus van, a tegnapi napon ö mondotta jobb oldalról először azon más parlamentáiis orszá­gokban mindenütt gyakorlatilag elismert tételt, hogy bizonyos meghatározott hazafiúi czélokra lehet köz­reműködni a kölcsönös elvek föladása, vagy megsér­tése nélkül. (Igazi) Ezen részét beszédének a ma­gam részéről örömmel üdvözlöm; mert egy nagy parlamenti félreértésnek, — mely eddig itt létezett, — megtörését és megtagadását látom benne. (He­lyeslés bal felöl.) Ami a többit illeti: természetesen, ha kitüzetik bármely zászló, melyre föl van írva a takarékosság nagy mondata, miután a takarékosság köteletesség, de még magában nem politika, és nem politikai prog­ramra : —- azt gondolom, mindnyájunknak meg fog azt is nézni kelleni, hogy a takarékosság mellett mi más is lesz még azon zászlóra írva. A takaré­kosság mellett csak tudjam, hogy minő kedvencz eszmék azok, melyeknek föl kell áldoztatniuk a takarékosság miatt, mondom, ha e kedvencz eszmék alatt nem valami olyan kívántatik föláldoztatni, amit én az ország érdekében föláldozhatónak nem tartok: bárki kezében legyen is a zászló, én min­dig készen fogok állni. Hisz a mi zászlónkra évek óta föl van írva a takarékosság! (ügy vanl bal felől) De egész hord erejét ezen nyilatkozatnak meg­ítélni mindnyájan csak akkor fogjuk, — mint em­lítem, — midőn a takarékosságon kívül még egye­bek is ki lesznek írva azon zászlóra, melyek uíán meg fogjuk ítélhetni, hogy azon zászló minő irány­ban fog menni, és mily irányban óhajtja, hogy a nemzet utána induljon. (Élénk helyeslés.) Én abba, amit egyik előttem szóló tisztelt képviselő ur tett, miszerint fejtegessem, hogy a tisztelt képviselő ur mit érthetett s mit nem érthetett, — mert későbbre ígérte a részletezést, — nem bocsát­kozom : azt gondolom, hogy az ő föladata lesz a részletezést megtenni. Hogy nem tette meg tegnap: azért nem hibáztatom; mert nézetem szerint az el­lenzéknek ez sohasem föladata: ő pedig tegnap, — bár conservativ zászlóval, de — az ellenzék sorai­ba lépett. (Derültség) Ha majd nyilatkozatát meg fogja tenni: akkor azt gondolom, ideje lesz, hogy mindnyájan tájékozzuk magunkat. Én ismétlem azon nagy — szerintem — elvi kimondásában, hogy elvek föláldozása nélkül is lehet bizonyos ha-

Next

/
Thumbnails
Contents