Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-171

171. országos ülés • Én részemről csak egyet kívánok és nemcsak kívánom, de reménylem is, hogy pénzügyminister ur fog még oly sokáig éíni, hogy ezentuli működése által el fogja érni azt, hogy ne lehessen majdan rá nézve, ha az idők teljessége bekövetkezett, azt mondani, mit egy erdélyi hajdan, hatalmas uri emberre mondottak : hogy sírjánál nem könyezhetünk, hisz annyi könyet ontottunk miatta életében. (Mozgás.) Különben szabad legyen áttérnem azon itt annyit vitatott kérdésre, hogy kiket illet a történtekért a felelősség. Megvallom őszintén, hogy a parlamentalismus terén gyakorlatlanságunknak egyike legpraegnansabb jelét látom abban, hogy ez itt a ház kebelében és még vezérférfiak részéről is fölvettetik. (Igaz! bal felől.) Ott, ahol gyakorlatilag tudják és értik a parlamentalismust: sohasem jut senkinek eszébe, annyival kevésbbé azoknak, kik a kormányra ülnek, hogy a felelősséget magukról azzal akarják elhárítani, hogy a ház elfogadta a javaslatot, tehát a ház felelős. Ez parlamenti szempontból, — engedjék meg, — tarthatatlan álláspont. Parlamenti szempontból minden viszonyok között azon kormányt illeti a felelősség, mely hivatva van a parlamentnek törvémmozói működését vezetni. Egyesek felelősek erkölcsileg, mint ez meg volt mondva; de a politikai felelősség mindig a kormányt fogja nyomni. Átlátom én, tisztelt ház, hogy sok nehézséggel járt volna a kormány részéről épen az annyit emlegetett vasúti kérdésekben, egyik vagy másik vasútvonal beterjesztését megtagadni vagy azt ellenezni; de e nehézség nem oly természetű, amelytől egy kormánynak megijedni szabad legyen; mert e nehézség csak abban áll, hogy ha megtagadja: elidegeníti magától talán a képviselőház bizonyos tagjainak bizonyos számát. Ha egy kormány ez által hagyja magát vezettetni: sokat meg fog tenni, amit nem tart helyesnek, de akkor viselje a felelősséget is. (Helyeslés bal felől.) Megjegyzem, hogy én nem beszélek az ezen esztendő óta létező kormányról, hanem beszélek az 1867. óta létező kormányról, mert én azt gondolom, hogy igazabban Magyarországnak 186 7. óta parlamentális fogalmak szerint körülbelül egy kormánya volt, mely annyi újításon ment ugyan keresztül, hogy utoljára az eredeti szöveg alig látszik a sok folttól; (Derültség bal felől.) de mindig ugyanaz maradt. Én azon meggyőződésben vagyok, miszerint nem szabad, hogy a kormánynak czélja legyen a hivatalban maradás; valamint nem szabad, hogy az ellenzéknek czélja legyen a hivatalba jutás. (Igás! ugy van! lal felől.) Mindegyik: az egyik a kormányban maradást, a másik a kormányra jutást eszköznek tartozik teKÉ7V. H. NAPLÓ 18". VIII- KÖTET. november 26. 1873. iió ! kinteni arra, hogy azt, mit helyesnek tart: kivi| hesse; mit helytelennek tart: meggátolja. És én — I ez alkalommal, mondom, az 1867. ótai kormányról átalában beszélek — nem kívánom azzal vádolni a kormányt sem egyik, sem másik alakzatában, hogy egyéni érdekből, nagyravágyásból vagy hiúságból tették czéllá a kormányon való megmaradást; távol van ez tőlem. De megteremtettek maguknak egy ijesztőt, elvi nehézséget állítottak oda, elhitették magukkal, hogy vagy helyen kell maradniok, vagy az özönvíz elsöpri az országot. E miatt engedték magukat kormányoztatni, ezen szempont által, e miatt hárul rajok oly felelősség, melytől szabadulni szeretnének; de a parlamentalismus szabályai szerint nem szabadulhatnak, mert a felelősséget elvállalni helyettök senki sem fogja. A tisztelt pénzügyminiszter ur kiemelte azt, hogy előny az országra nézve, hogy mint birtokos, földbirtokára vehet kölcsönt. Tagadhatatlanul előny, nagy előny; de nem előny az, hogy ma már oda jutott, hogy csak arra vehet; mert én azt gondolom, hogy például egy kereskedőre nézve is minden esetre nagy előny az, hogyha nem lévén már személyes hitele : van valamely fekvő birtoka, melylyel magán segíthet; de hogy ez minden esetre sokkal roszabb rá nézve, mintha személyes hitelére kapott volna kölcsönt: ezt, gondolom, maga a pénzügyminister ur is el fogja ismerni. (Igaz! ugy van ! bal felöl.) Igaz, nem szükséges, hogy azért a magyar állam ezen birtokai veszendőbe menjenek; de én mégis épen azért, mert ily módon leköttetni szándékoltatnak : nagyon félek: mert ha nehéz időben köt az állam drága, rósz kölcsönt: okvetlenül föladatának kell lennie, hogy azon kölcsönt, mihelyt lehet, mentül hamarább, visszafizesse, ha magától nem telik, egy jobb kölcsön utján; de az által, hogy ezen rósz kölcsönért az állam javait köti le: épen a legbiztosabb eszközt adja ki kezéből arra nézve, hogy jobb kölcsönt köthessen. (Élénk helyeslés bal felől.) És, nem tagadom, aggodalmam nagyon növekszik az által, hogy az igen tiszteit pénzügyminister ur egy szóval sem méltóztatott nyilatkozni Horn tisztelt képviselőtársamnak a bankkérdésre vonatkozó észrevételére. (Igazi ugy van! bal felől.) Uraim! ha e drága kölcsön nyomában még az önálló magyarjegybanknakveszélyeztetése is jár: akkor, engedjenek meg, ha azt mondom, hogy a legroszabb esetben inkább legyen ma a legnagyobb scandalum, mintsem hogy ezen kölcsön megköttessék; (Helyeslés bal felől), mert nekem erős meggyőződésem az, melyet máskor is- nyilvánítottam és ma is nyilvánítok, hogy arra, mikép Magyarország ipara és kereskedése felvirágozhassák, tehát arra, hogy Magyarország, mint állani nagyobb költségeket és terheket megbírjon: első és mindenekfölötti föltétel, hogy 15