Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-171

171. orbzágos ülés november 2fi. 1873. 109 első kérdést, az ország pénzügyi helyzetét illeti : nem közvetlenül, de közvetve válaszolt, egyenesen és határozottan, mely választ éu teljesen elfogadom; és ez a 153 millió kölcsönre vonatkozó törvényjavaslat. Hogy azon ország, melynek pénzügyministere ily törvényjavaslatot terjeszt elő, mily pénzf gyí helyzetben van: ahhoz nem kell commentár, inert mindenki tudhatja, hogy azon ország pénzügyei siralmas állapotban vannak. Távol legyen tőlem, hogy az igen tisztelt pénzIgyminister urat mai napon megtámadjam. Nem teszem ezt azért, mert tiszta jelleme és sok oldalú fényes tehetségei iránt mindig elismeréssel viseltettem. De nyilvános titok, hogy a jelenlegi kormányban válság van és az ő tárczáját illetőleg változás előtt állunk. Tiltja tehát érzületem, hogy recriminatiokba bocsátkozzam, és követ dobjak a távozó fttán. Nem teszem ezt azért sem, mert elismerem agyán, hogy a felelősség a jelen helyzetért nagyobbrészt a pénzügyministert illeti ; de egyszersmind kimondom azon nézetemet is, hogy nem egyedül a pénzügyministert. Egyedül azon jóhiszemű, becsületes optimisfiras, mely a pénzügyministert eljárásában vezette, volt lehetséges a letűnt korszakban, és ha más elveket vallott volna a pénzügyminister: akkor már most sem ülne helyén. Azért, ami történt, nem egyedül a pénzügyminister felelős, hanem felelős az egész kormány és a rendszer, mely eddig uralkodott. (Helyeslés bal felől.) Igen sokszor tapasztaltuk, hogy a jelenlegi kormányban változtak az egyes iárcza-minisíerek. így változás történt a belügyministerium tárczájában. De kérdem bárkitől: jobban tezettetnek-e belügyeink mint azelőtt; előidéztetett-e némi javulás, olcsóbb jobb-e az administratio, teljesebb-e az önkormányzat mint az előtt? Én erre azt felelem, hogy nem, sőt talán némileg még roszabb. Itt van az igazságügyi tárcza. Olcsóbb-e az igazság kiszolgáltatása, jobb-e? (Fölkiáltások bal felől : Bossabb 1) Azon reformok, melyek történtek: jobb irányban történtek-e? Nem szükséges bebizonyítanom, hogy azok helytelen irányban történtek. Nem én mondom, nem azon párt mondja, amelyhez tartozni szerencsém van; de maga az igazságügyministerium is elismerte, hogy helytelenül történtek a reformok, s azért javítani és változtatni akarja azokat. A pénzügyi krizis bekövetkezett; de csalatkoznak, kik azt hiszek, hogy csak a pénzügyi krizis következett be. A pénzügjá krizis mindig észrevehetőbb, föltünőbb, mert kézzelfoghatólag beiizonyitja, hogy az állam gépezete tovább nem mehet, hogy itt van a keserű kényszerűség, mert nincs az államháztartáshoz szükséges pénz. Mint mondám Éemcsak pénzügyi krizis van ; hanem létezik társadalmi és politikai krizis is. A hazában átalános az elégedetlenség, a közönyösség, gondatlanság és az átalános elszomorodás mindenütt uralkodik. Én azt hiszem, hogy a hazára nézve ezen pénz-krizis szerencse; mert bebizonyította, hogy a jelenlegi alap, a jelenlegi rendszer tarthatatlan. (Zajos helyeslés bal felől.) És e tekintetben távol legyen tőlem, hogy egyedül pénzügyminister urat ezért gáncsoljam ; sőt, ellenkezőleg azt mondom, hogy az országnak szerencséjére vált, hogy a pénzügyminister ekkép járt el; mert ez siettette azon krízist, amelynek előbb-utóbb be kellett volna következni. (Helyeslés bal felől.) Igaz, lehetett volna ezen krízist elodázni, például ha hazánkban jó termés lett volna, ha nem lett volna pénzválság a szomszéd államokban és átalában a világon, vagyis átalában ha kedvezőbb pénzügyi körülmények lettek volna. El lehetett volna odázni, ha például egy óvatosabb pénzügyminister lett volna, egészen óvatos nem maradt volna azon helyen, ki némileg mégis gátolta volna a kormányt rohamos haladásában, de okvetlenül bekövetkezett volna e krizis, mely mentől később következik be: annál károsabb lett volna a hazára. Most, a hátunk mögött hét év van, melyet elmulasztottunk. Ha később tör ki ez a krizis, még több időt mulasztottunk volna el; holott most, ezen még előttünk lévő időt is a javulásnak a megbánásnak szentelhetjük. Nézetem szerint okvetlenül a megtérés, és egy más irány követése szükséges. Egy átalános jelszó uralkodik, és ez a takarékosság; de szükséges, hogy azt helyesen alkalmazzuk ; mert ha a takarékosságot nem helyes irányban alkalmazzuk, ha a takarékosságot ugy értjük, hogy például a belügyministeriumban elbocsátunk néhány hivatalnokot és azért megmarad a drága centralizátió és bureaukratia; ha az igazságszolgáltatásban, ahelyett, hogy a rendszert, a perrendtartást megváltoztatnók és az administratiónak az igazságszolgáltatástól! merev elválasztása helyett megelégszünk azzal, hogy néhány járásbíróságot vagy törvényszéket megszüntetünk; ha például a takarékosságot csak ugy értjük, hogy a honvédségtől elvonunk egy pár százezer forintot, és a közös hadseregre megszavazunk milliókat: ez nem fog használni az országnak semmit, anyagilag és szellemileg az ország még inkább el fog sülyedni. Mig helytelen lesz az irány, nem fogunk boldogulni, nem fogunk kibontakozni. A rendszert kell tehát megváltoztatni, és akkor reményihefcünk üdvös takarékosságot, mert enélkül nem fogjuk elérni az óhajtott czélt. A pénzügyi bizottság, igaz, már a múlt évben emiitette azt, és nézetein szerint igen helyesen, hogy a rendes kiadások ós bevételek közt az egyensúly okvetlen helyreállítandó. De a múlt évben a pénzügyi bizottság csak addig ment, miszerint arról kell