Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-171

110 171. országos ülés november 26. 187íi. gondoskodni, hogy az ország jövedelmei emeltessenek, hogy a szükséglet födöztethessék. Nézetem szerint ez igen hibás eljárás volt; mert nálunk a jövedelmek szaporítására, a bevételek nagyohbitására gondolni nem lehet azért, mert nálunk — megvallom őszintén:— az adózó közönségnek ereje ki van merítve. Azon számos milliók, melyek az adóhátralékokban fölmerültek, nemcsak egyedül oda magyarázhatók, hogy a hazának adózó közönsége idegenkedéssel viseltetvén az adó iránt, azt nem szívesen viseli. Elismerem ugyan, hogy e tekintetben sok mulasztás is történik; de méltóztassék elhinni, ennek nagy része onnan ered: hogy nem képesek födözni ezen költségeket, mert ezek túlságosak. A rendszer olyan, mely túlságos megerőltetést követel az ország polgáraitól. (Igazi hal felől.) És ennek következtében nemcsak arról kell gondoskodnunk, hogy a födözetet emeljük; hanem egyszersmind arról is kell gondoskodnunk, hogy aláhbszállitsuk a kiadásokat, és pedig mindazon irányokban, a melyekben leszállítanunk lehet. Nem elég az, hogy csak azon kiadásokat szállítsuk alább, melyeket ezen országgyűlés állapit meg; mert vannak ezeken fölül más nagyszerű kiadások is, melyeknek alábbszállitása vagy legalább elhalasztása a jelen körülmények közt okvetetlenül megkívántató. Kimondom, hogy az ugy nevezett közösügyi kiadásokat értem. Van ezek között olyan, különösen, az, a melyről az 1867: XV. törvényczikk szól, t. i. az államadóssági járulék, a mely a nemzeti becsület paizsa alatt áll, s a melyet e szerint minden körülmények között teljesítenünk kell. Ez adósságunk lévén: kellő időben való pontos fizetése elsőkötelességünk. Vannak azonban ezenkívül más igen nagy közös kiadásaink, minők a hadsereg, a közös pénzügyministerium kiadásai, — nem szólok a közös külügyministerium kiadásairól, mint a melyeket túlságosaknak nem tartok, — a melyekre nézvo a kormánynak okvetetlenül föladata • oda hatni, hogy részben alábbszállitassanak, részben pedig elhalasztassanak. Részemről ezt lehetetlennek nem tartom, mert a szomszéd osztrák állam rósz termések, pénzválság, rósz kormányzat következtében szintén oly helyzetbe juthat, mely maga után vonná, hogy nem teljesíthetné, vagy csak nagynehezen teljesíthetné a közös ügyekre nézve magára vállalt kötelezettséget; ez esetben nem hiszem, hogy a magyar országgyűlés oly szűkkeblű lenne, azt követelni, hogy az osztrák állam saját károsításával viselje ezen reánézve igen súlyos terheket. így reményiem, hogy azon loyalitásnál fogva, melyet okvetlenül megkövetelhetünk, s melyet annak idejében minden esetre viszonoznánk: elvárhatjuk, hogy ez évben, illetőleg a 74-iki költségvetésre nézve a közösügyi kiadások tekintetében is eszközöltessék, a fönálló törvények keretében, a kormány által intézkedés az elhalasztásra, miáltal eiérhetnők azt, hogy ezen közös kiadásokban is meg,ta«~ karitások történjenek. Ami a központi bizottság által ajánlott előterjesztést illeti, annak azon részét, illetőleg a határozati javaslatot, mely a megtakarításokra vonatko?zik, t. i. hogy revideáltassék egyszersmind az 1874-ík évre vonatkozó kiadás: ezt részemről igen czélszerünek tartom, czélszerünek tartom pedig azon kikötéssel, mely a pénzügyi bizottság által elfogadtatott, hogy t. i. ez ne gátolja azt, hogy a budget még ezen évben megállapittassék, és ha azután mutatkoznának olyan tételek, a melyekben történhetik gazdálkodás, hogy ez azután eszközöltessék. A központi bizottság jelentésének ezen részét — ismétlem — elfogadom. Ami pedig a kölcsönt magát illeti, — megvallom őszintén, — itt tisztán egyéni nézetemet mondón? ki: — én a kölcsönt nem fogadom el, nemcsak azért, mert azt nem tartom elég biztosítéknak az ország háztartásának föntartására nézve, nemcsak azért mert azt szerfölött drágának tartom; de főkép azért nem fogadom el. — mert — nem akarok osztozni azoH morális felelősségben, mely nem engemet, és a ház ezen oldalát, hanem első sorban a kormányt és azután az őt támogató pártot illeti, amely a követett eljárás által ezen kölcsönnek elkerülhetlenségét csakugyan előidézte. A tisztelt kormánynak eljárása és az őt támogató pártnak elj idézte elő eze« helyzetet, természetesen őt illeti egyszersmind a föladat, hogy ezen eljárásnak következményeiért, — amely következmény ezen kölcsön, — a felelősséget magára vállalja. Én azt hiszem, hogy igen drága ár az, melyet Magyarország azon tapasztalásért fizet, hogy csakugyan az eddigi kormányzati rendszer fon nem tartható ; de azt hiszem, hogy ha Magyarország ezt csakugyan tudomásul véve és annak irányadó körei ezen okulva, a helyes irányt megtalálják, és azt követik: akkor Magyarország nem nagy árt fizetett. Hét év, az igaz, elveszett, de jövőben kell azt pótolni. Ennélfogva mint már előterjesztettem, nem fogadhatom el a kölcsönt, hanem a kisebbségi különvéleményt pártolom. (Helyeslés hal felől.) Csáky Tivadar gróf: Tisztelt ház! A kölcsön terhes volta fölött csak egy nézet uralkodván, haszontalan volna ahhoz még hozzá szólani; azt nem is fogom tenni, és csak azért emelek szót, hogy ezen kivételes helyzetben szavazatomat inck^ koljam, vagyis inkább igazoljam. Én nagyon hajlandó lettem volna ezen kölcsönt megtagadni, arra nem szavazni. Én örültem azon, hogy a pénzügyi bizottságba! különvélemény mutattatott be; mert azon reményiben voltam, hogy a különvéleményben, vagy azok