Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-171
103 171. országos ülés november 2(>. 1873. Én csali erkölcsileg vagyok felelős választóimnak és az országnak; de a kormánynak felelősnek kell lennie erkölcsileg és anyagilag. Ezen felelősségnek még csak egy atomja alól sem szabad kibújnia —mint azt tegnap Simonyi Ernő képviselőtársain helyesen fejtegető. Ez az alkotmányosságnak, a felelős kormánynak fő föltétele, postulatuma, e nélkül sem alkotmányosság, sem alkotmányos felelős kormány nem lenne. Igen sajnálom, hogy az ezen értelembem felelősséget Sennyey tisztelt képviselőtársam is tagadta és azt mindnyájunkra akarta kiterjeszteni. — Ki lenne felelős ezen theoria szerint akkor, midőn a képviselők vagy a képviselőház változik ? Azon esetben bitang lenne az ország. Tisztelt ház ! Nem hitelünk föntartásáról, hanem kötelezettségünk teljesítéséről és becsületünk föntartásáráról van itt szó. Tartozunk a külföldnek egy bizonyos időre lefizetni a pénzt, melyet kölcsön kaptunk, erre megszerezni a lehetőséget, mindnyájunk kötelessége. Vizsgáljuk azt, mi az : ami ezen legközelebbi időben lefizetendő, és melyek azon módok, melyek által ez lefizethető lenne? A tisztelt pénzügyminister ur azt kérdezte tegnap: van-e más mód ezen acut kérdés megoldására? Igen vagy nem? Ezen acut fizetés ugy látom 1*8 egész 19 vagy legfölebb 20 millió, mert hisz a pénzügyminister ur -ezen kölcsön alapján ugy sem kap február végéig többet a consortiumtól, mint az egész 153,000.000 egy hatodát, ami 21 millió és néhány százezer forint. Ha tehát csak ezen hatodrészt kapja meg és csak arra van most acut szükség: azt hiszem, hogy arra, hogy megkapjuk ezen hatodrészt, nem szükség, hogy elfogadjuk az egész 153,000.000-nyi törvényjavaslatot; azt hiszem, miszerint annak daczára, hogy a 12-ik óra nagyon közel van és torkunkon már a kés : mégis lehetne időt találni, távirati utón megtudni a consortiumtól, vajon nem nyugodnék-e bele abba, hogy csak ezen harmadrésze a fél kölcsönnek vétetnék föl. Csak erre van acut szükségünk, ez az, amit most fizetnünk kell; a többire csak néhány hónap múlva lesz szükségünk. Pedig azt, hogy néhány hónap alatt nem változnak-e az európai pénzviszonyok kedvezőbbekké : most meghatározni nem lehet. De reményiem, hogy addig az állam más módokon is juthatna pénzhez. Pénzhez juthatna az állam az által, hogy földbirtokának, meg nem terheltrészét földhitelintézetnek adná inkább zálogul, mint idegen consortiumnak, melynek aranyban kell viszszaíizetni a kölcsönt és a jelzálogra fölvett hitelintézeti kötvényeket lombardiroztatná akár a nemzeti bank, akár más pénzintézet által. Ezen kölcsön sokkal olcsóbb lenne. De van egy más lehetőség is (Bálijuk!) Ugy látom tisztelt ház, hogy az ország pénztára nagyrészt azért van annyira kimerítve, mert az irányában szenvedőleges tartozások nincsenek behajtva. Vannak közös és vannak egyedül Magyarországot illető ily 150,000.000 követeléseink. "Ha időnk volna : akkor ezen követeléseket is folyóvá lehetne tennie. Az államnak jelzálogilag biztosított követeléseit hitel utján lehetne ismét jelzálogilag értékesitni: tehát idővel ez utón is lehetne pénzt kapnunk. Mig tehát engem meg nem győz a tisztelt pénzügyminister ur, hogy a consortium ezen egy harmadrészt megtagadná és csak az összes szerződést kívánja megtartani, illetőleg minket kényszeríteni arra, hogy necsak azt vegyük föl drága áron, amire rögtön van szükségünk, hanem azt is amire idővel lesz szükségünk: addig ezen javaslatot egészben meg nem szavazhatom, Ha pedig beállna azon eset, hogy a consortium nem fogadná el azon ajánlatot : akkor jőne elő annak szüksége, azon kényszer-helyzet, melyben végre, nem fog egyéb hátramaradni, minden honfiúnak, mint megszavazni azt, megszavazni bármit, nem a kormány kedveért és a kormánynak, hanem az országnak. De akkor megbocsásson a tisztelt kormány, ha azon esetben, midőn a 12-ik órában ennyire mellünknek szegezteti a tőrt: megrendül iránta a bizalom azokban is, kik eddig bár föntartással, de mégis támogatták. Tudom én tisztelt ház, hogy pénzügyi bajaink gyökere messze a múltba nyúlik ; de érzem, hogy jövőnk is veszélyeztetve van, hogy lombja a jövőbe nyúlik, hol nem virágot, de keserű gyümölcsöt fog teremni számunkra. Igyekezzünk, hogy azon gyümölcs keserűsége lehetőleg szelidittessék, hogy azt minél kevésbé érezzük. Ugy hiszem azonban, hogy előadásomnak ezt tartalmazó része elmaradhat akkorra, midőn majd tárgyalni íogjuk azon módokat, melyek szerint gondoskodnunk kell a jövő bajainak elhárításáról. Jelenleg csak annyit vagyok bátor jelezni, hogy szükségesnek tartom, miszerint az eddig követett úgynevezett rendszernek majdnem ellenkezőjére térjünk, illetőleg az eddigi rendszeretlenség a rendszerességre változtassák. (Helyeslés.) Simonyi Lajos báró: Tisztelt képviselőház! (Halljuk \) Ezen ülésszak kezdete alkalmával több elvbarátom megbízása következtében interpellatiot intéztem az igen tisztelt pénzügyminister úrhoz, melynek első része a jelenre vonatkozott: arra, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur az ország jelenlegi pénzügyi helyzetét derítse föl. Másik része inkább a jövőt illette, t. i. azon kérdést intéztem a pénzügyminister úrhoz, hogy a jövő költségvetésben minő megtakarításokat vél czélszerünek. Az igen tisztelt pénzügyminister ur nekem ezen kérdésekre határozottan nem felelt; őszintén megvallom, hogy én ezt legkevésbbé sem veszem neki zokon; mert, hogy interpellatiom második részére, mely a jövőt illeti, a jelen körülmények közt nem válaszolt: azt természetesnek találom. Ami pedig az
