Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-170
170. országos ülés* november 25. 1873. 95 hogy én nem emlékszem: vajon hozott-e valaha egy kormány egy országot ily kényszerhelyzetbe. Azt mondja a pénzügyininister ur: hogy U íiap alatt kell határoznotok, hogy a terv, melyet előterjesztek, törvény nyé vallj ék: azaz, keresztül menjen a két házon és a király sanctióján, mert ezentúl a consortium nem felelős. Engedelmet kérek, tehát mi kény szeritette a minister urat, hogy minket % kényszerhelyzetbe hozzon. Talán az, hogy nem volt képes kölcsönt kapni ? A kölcsön szüksége már a nyár elején előállott, mikor a budgetet tárgyaltuk, mikor ránk kényeszeritletett a költség, már mindenki tudta, hogy kölcsönre iesz szükség. Ha a minister ur nem tudta azt megkapni: idője lett volna sokkal előbb visszalépni helyéről; nem pedig oda juttatni az országot s azt mondani, bizony most öt nap alatt határozni kell, el kell fogadni egy kölcsönt, mely következményeiben vészterhes és káros, vagy az ország fizetésképtelen lesz. Olyan egy alternatíva ez, milyenbe egy minister sem helyezheti az országot anélkül, hogy a legkomolyabb felelősséget magára vonja. (Élénk helyeslés bal felől.) Azt monda továbbá Sennyey képviselő ur, hogy nemcsak a kormány oka e helyzetnek, amelyben vagyunk, hanem mi is mindnyájan. Én elhiszem és el is fogadom azon mondást, melyet egyszer Sainte Just a franczia kamarában hallatott, midőn azt monda, hogy minden ember bűnös, ha a haza szerencsétlen. Én elfogadom, hogy bűnösek vagyunk ; hanem a bűnösségnek fokozatai különbözők. Mint előbb is mondám, mi figyelmeztettük a házat évek óta, ismételve figyelmeztettük azon veszélyekre, melyekbe sodorják az országot, a melyeknek horderejét előre láttuk. Mi a mi bűnünk ? az, hogy beértük a figyelmeztetéssel , bűnünk az, hogy nem mentünk szét az országban, (Zajos helyeslés bal felöl.) hogy fölrázzuk a nemzetet, hogy vesse bele szavát és akadályozza meg e gazdálkodást. (Helyeslés bal felől.) Bűnünk az, hogy beértük a figyelmeztetéssel. De önök bűne az. hogy szavazatukkal támogatták a kormányt, és intésünk daczára ez által képesítették e gazdálkodásra. A bűnösség fokozata külömbözik tehát ezen, és azon oldalon. (Helyeslés bal felől.) Hogy szakítani kell a multakkal, abban tökéletesen igaza van a képviselő urnák; hanem szeretném már egyszer látni valóságban is, nemcsak szavakban ; mert jól emlékszem, midőn a pénzügyininister ur első budgetjét előterjeszté e házban: akkor is azt monda, mily szigorú gazdálkodásra van szükségünk, mennyire vigyázóknak, ovakodókaak kell lenni a jövőben. De a gazdálkodás ugy ment, hogy minden évben nagyobb és nagyobb volt az előirányzat, minden évben nagyobb volt a költség, minden évben nagyobb és nagyobb volt a deficit; azóta minden beszédben hallottuk a figyelmeztetést, hogy gazdálkodnunk kell, de hol volt a gazdálkodás a tényekben? Tényleg a gazdálkodás ugy ment, mint ezelőtt: azaz fokozatosan ment a pazarlás, mert az valóságos pazarlás volt, ami eddig követtetett. Előttem szólott képviselő ur azt monda, hogy a reductiót nem egy pártnak, hanem minden pártnak közreműködésével kell eszközölni. Bizonyos lehet a képviselő ur, hogy ez oldalról reductiónak útjába állani nem fog senki, ha az nincs az ország kárára. Mi nem bátorítottuk soha a kormányt arra, hogy többet költsön, mint a mennyit előirányzott; sőt arra nézve is, mit előirányzott a legtöbb esetben, midőn soknak tartottuk, mindenkor a reductiót sürgettük. Egyetlenegy eset volt, midőn mi e padokról indítványt tettünk, hogy többet szavazzon meg az országgyűlés, mint amennyit a minister előirányzott, s ezen egy esetre részemről büszke vagyok, hogy ami sorainkból jött, mert a népnevelés érdekében történt. Ezt is szemünkre hányták már; de én ezen szemrehányást szívesen fogadom el; mi akkor azt ajánlottuk, hogy ne az a nyomorult 400.000 frt, hanem egy millió szavaztassák meg a népnevelésre. Ekkor annyira megijedtek , hogy a minister a jövő esztendőben 600.000 frtot mutatott ki, mit elkölteni nem bírt. Ez, uraim, nem okozta az ország jelen pénzügyi helyzetének súlyos voltát; de ha nehezítette volna is: én nem sajnálnám azon költséget, nem resteméin azon nehézségeket, melyeket az okozott; mert a népnevelésbe fektetett pénz gazdagon fog kamatozni annak idejében; hanem itt néhány százezer forintról van szó, ez tekintetbe sem jöhet, Amint tehát mondtam, a reductiókat mi ellenezni nem fogjuk, erre nézve nyugodt lehet a tisztelt képviselő ur. Előttem szólott képviselő ur azt hiszi, sőt meg van győződve arról, hogy a conservativ zászló alatt megnyeri a nemzet többségét. Erre, kéreir, én felelhetnék ugy, mint a hogy felelt a pénzügyininister ur Horn kéjtviselő urnák: ő azt hiszi, én meg azt nem hiszem. De nem akarom egész bizonyossággal megtagadni; hanem annyit mondok, mint amennyit a pénzügyininister ur mondott: de íüturis contiugentibus nom datur apodictica veritas, vagy, amint magyarul monda az egykori legény: „mester uram, azt voltaképen bizonyossággal tudni nem lehet.' Meglehet, hogy a conservativ zászló is megnyeri a többséget; hanem akkor azon conservativ zászló programmjában sokkal világosabban kell körülírva lenni azon -programúinak, melylyel haladni akar, mint azt eddig ismerjük; mert kétségtelenül igen szép beszédet mondott Sennyey képviselő ur csak néhány perczczel ezelőtt a házban: én magam éreztem legjobban annak súlyát, mert nehéz oly
