Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-146

146. országos ülés juniás 11. 1873. 65> melyet mind ti, mind elődeitek tanúsítottatok a trón iránt. De amint a katonatisztek szétosztattak, amint a kormány előterjesztéséből látom, ugy a katonai ezredek is szétosztattak; a szerb határőrvidéki ezred három megyébe, úgymint: Krassó, Temes és Torontál , a német Bánát két megyébe. De erre nézve majd a részletes tárgyalás alkalmával fogom észrevételeimet megtenni. De nemcsak a tisztek és ezredek osztattak igy szét, hanem a földek is. Mindig azt hallottam, hogy az a Határőrvidék egy oly noli me tangere, amit a császár adott, nem lehet elvenni; de nem ugy áll a dolog; a Határőrvidék csak az erdőkre nézve kapott kedvezményeket, a többi földekre nézve kinek-kinek a monarchiában volt szabadsága földet szerezni, holott a katonai lakosok kötve lévén a községi kapcsolat és a katonai szolgálat által, nem concurrálhattak. A házközösségi fölosztás tekintetében az állitatott föl, hogy minden férfi és nő részesüljön a fölosztásban. Ez nemcsak az eddigi intézménynyel, hanem a nemzet szellemével is ellenkezett, mert eddig csak a férfiak részesültek. De ez nem volt elég. Még azoknak is főn volt tartva joga a fölosztásban résztvenni, kiknek virtuális joguk volt a házközösségbe visszalépni, ha abból kiléptek is. A fölosztás 8 holdra határoztatott, s ez által egy massa proletariátus teremtetett. Szétosztást látunk minden tekintetben; a katonatisztek az ezredek, a házközösség, a föld tekintetében, és semmi orvoslást. Azért én azt gondolom, hogy jobb lenne, mielőtt a törvényhozás e tárgyban intézkedik : a határőrvidéki képviselőket is meghallgatni afelől, mit kell megváltoztatni, és mit ideiglenesen föntartani. Hozzájárulok Cozma Parthén javaslatához. Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Azt a magam részéről sem tagadhatom, hogy igen sok, mi a Határőrvidékre vonatkozólag történt, nézetem szerint, nem helyesen történt. Szerintem az első hiba már 1867-ben követtetett el, midőn a ház ezen oldaláról történt sürgetésnek, majd a beadott javaslat általunk ellenzésének daczára, a törvényhozás kimondta, hogy a magyar Határőrvidék képviselői ide nem hivatnak meg addig, mig az akadályok és a katonai kormányzat törvényesen elhárítva nem lesznek; addig, mig ezen viszony törvényesen megváltoztatva nem lesz. Megvallom, ezt hibának tekintettem akkor, s hibának tekintem most, mert ha meghívattak volna ide, akkor a határőrvidék képviselői, ahelyett, hogy elhatározta a törvényhozás, hogy nem fognak meghivatni, ámbár meglehet, hogy azok nem is jöttek volna el; de elesett volna még csak színe is mindazon okoskodásnak, melylyel a magyar törvényhozást most meg lehet támadni; mert nem hiEÉPV. H: MAPLÚ 18?-'. VII. KÖTET. szem, hogy akadhatna valaki, ki az alkotmányosságról csak némi fogalommal bír, aki azt mondhatná, hogy ha valakinek módja volt eljönni, és még sem jött el : legkevésbbé is jogosítva lenne, bármi néven nevezendő kifogást tenni. Ez azonban 1867-ben megtörtént. Azt mondja a magyar törvényhozásnak azon 1867-ik évi megállapodása, hogy „ addig, amig az akadályok törvényesen el nem hárittatnak." Most azt kérdezem magamtól, szemben ezen, szerintem, akkor sem helyeselt határozatta^ hogy törvényesen elhárítani az akadályokat hogyan lehet? Én azt tartom, hogy törvényesen elhárítva az akadály, törvényesen megszüntetve a katonai rendszer csak akkor lesz, ha azt a magyar törvényhozás teljesiti, és igy ma már nem fogadhatom el a most benyújtott határozati javaslatot azon oknál fogva sem, mert ha azt, szemben a magyar törvényhozásnak 1867-ik évi végzésével, elfogadnám: törvényesnek látszanám elismerni a Határőrvidéknek eddig a törvényhozás körén kivid történt föloszlatását,. s polgárosítását, amit pedig én részemről törvényesnek el nem ismerhetek. (Helyeslés bal felől.) Ma már nem látok más menekvést azon circulus vitiosusből, melybe azon határozat által jutottunk, minthogy a törvényhozás mondja ki s hogy igy az törvényes utón történjék, ezentúl a törvényes utón haladjunk tovább. Ennyit akartam azon indítványra nézve mondani, mely a határőrvidéki képviselőknek a tárgyalás előtti meghívását és a tárgyalásokhoz megvárását kívánja. Különben, hogy refiectáljak az előttem mondottakra, abban, mit Cozma képviselőtársain mondott, okvetlenül van következetesség, van logika; mert azt mondja, hogy az 1848-iki törvény értelmében kell a képviselőket idehívni, mert nem helyes ezen tárgyakról addig tanácskozni, mig ők nincsenek itten és nem akar addig semmi törvényhozási lépést tenni irányukban; de már abban, amit Miletics képviselő ur mondott : abban már a logikának nyoma sincsen; mert bár kijelenti, hogy mennyire helytelen a Határőrvidék iránt, mielőtt képviselői itt vannak, határozni, mégis azt követeli, hogy a választásokra nézve, a képviselők számára nézve hozzunk most törvényt. Ebben már nincs következetesség, nincs logika. Különben Miletics Szvetozár képviselő urnák igen sok kifogása van azok ellen, miket azon rendeletek tartalmaznak. Nem akarok a részletek vitatásába ereszkedni; meglehet van azokban, ami helyesebb lenne másképen. De mi ma a helyzet? Amit ő helytelenít, az tényleg megvan, az tényleg életben van, azt mi már most nem lévővé nem tehetjük. És mi már a mód arra, hogy az, ami megváltoztatható és meg is változtatandó, mert rósz: mielőbb megváltoztassák. Az én ítéletem szerint csak az, hogy a magyar törvényhozás minél előbb mondja ki a Határit