Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-146

66 146. országos ülés június 11. 1873. őrvidék föloszlatását, és gondoskodjék arról, hogy képviselői minél előbb itt legyenek, és akkor ittlétekben gondoskodjék az orvoslandók orvoslásáról. (Helyeslés.) Ismétlem, hogy most nem változtatásról van szó, hanem arról, hogy a fölosztás törvényesittetvén, most egyelőre az ott már tettleg életbeléptetett dolgok meghagyassanak, s majd akkor, ha a Határőrvidék képviselve lesz, az ő kihallgatásukkal s közbenjárásukkal lehessen afölött tanácskozni, hogy mit kell megváltoztatni. Ezen szempontból fogva föl a dolgot és ezen nézetből indulva ki, részemről, bár — ismétlem — sokat iátok, amit nagyon szeretnék, ha másként történt volna a polgárosítás körül ; és daczára annak, hogy egyetértek Irányi Dániel tisztelt képviselőtársammal abban, hogy még most ezen stádiumban is helyesebb lett volna a törvényeket, mint egészeket, összeállitani a pátensekből, a királyi rendeletekből, nem pedig igy czikkelyezni be : mindamellett részemről ugy, amint a dolog ma áll, e törvényjavaslatokat, a mindjárt röviden érintendő okoknál fogva, egy föltételhez kötve átalánosságban kész vagyok elfogadni; sőt azon nézetből indulok ki, hogy részleteikre nézve e törvényjavaslatokat minél kevesebb időveszteséggel és minél kevesebb vitával is óhajtom keresztülvitetni. És pedig azért, mert ami kedvezmény azokban: az ország azon részeinek lakóira nézve foglaltatik, az, ugy akarnám, hogy akként tűnjék föl, mint amit a képviselőház körülbelül egyhangú készséggel szavazott meg. Ami pedig a polgári kormányzatnak a magyar kormány általi átvételnek minél előbbi megtörténtét illeti : azt óhajtom, hogy ugy álljon, mint amit a képviselőháznak legalább túlnyomó nagy többsége fogadott el, hogy azok, ha vannak talán olyanok, s ki merné állítani, hogy nincsenek — kiknek ez most is szálka szemökben, ne támaszkodhassanak ezen, az ország integritását illető kérdésben, egyetlen egy pártjára se Magyarországnak. (Helyeslés.) Ez természesen csak óhajtás részemről; de oly óhajtás, mely számomra saját követendő irányomat e kérdésben megjelöli. Ezenkívül elfogadom a törvénjj avaslatokat azért is, mert ugy fogom föl a dolgot, hogy az alkotmányos elveken, az alkotmányos eljáráson ott követtetett el tagadhatatlanul a sérelem, ahol a polgárosítás előkészítése a törvényhozás mellőzésével pátensi alakban történt. Nem szándékozom, tisztelt ház, ezen eljárást itt most bővebben bírálgatni; hanem kijelentem, hogy e tekintetben teljesen egyetértek Irányi Dániel tisztelt barátommal, hogy sajnos bár, hogy igy van, de én sem tagadhatom el azt a nyomást, melyet ennek megítélésénél rám a helyzetnek ismert nehézségei gyakorolnak. De midőn azt, ami már megtörtént s azt, mikép követtetett el a sérelem, nem szándékozom most roszalni s megtámadni : akkor nem tagadhatom meg magamtól, hogy megragadjam azon alkalmat, mely, nézetem szerint, az elkövetett sérelmet jóvá teszi, s a nem egészen alkotmányos útról az ügyet egész alkotmányos útra viszi ; mert én legalább abban, hogy azon legfelsőbb rendeletek, melyek a polgárosítást megindították, a törvényhozás előtt fekszenek és a törvényhozás által kell, hogy elfogadtassanak, mert másként senkisem tekinti azokat törvényesnek, abban az elkövetettt sérelem után is az alkotmányos elv elismerését, biztositékát keresem és találom. Most még meg kell hogy említsem a földhitelt, amelyhez az elfogadást kötöm, amelynek irányában megnyugtatást keresekés — reménylem, óhajtom, — találni is fogok. Én a Határőrvidék jelen helyzetében, mint beszédem eddigi folyama is mutatja, kész vagyok sokat, amit nem tartok egészen helyesnek, a fontosabb czélért elnézni, észrevétel nélkül hagyni; de egyről akarok biztos lenni, s ez az egy az. hogy midőn ezt teszem, és ahhoz magam részéről is hozzá járulok : a Határőrvidék viszonyai ugy lesznek rendezve, hogy míg egyfelől igen természetesen mindazok, miket adományokul magánjogi tulajdonul ezen legfelsőbb rendelkezések által kaptak, sértetlenül maradjanak; és míg bizonynyal senkinek eszébe nem fog jutni azon biztosítékokat megingatni akarni, melyeket nyertek az iránt, hogy a Határőrvidéknek jövedelmei a Határőrvidéken eszközlendő befektetésekre fognak fordíttatni: addig más részről az iránt nyerjünk biztosítékot, hogy a kormánynak s átalában az egész törvényhozásnak az a szándéka, hogy az általam említett föntartandók föntartásával ezentúl a közigazgatás, a törvényhozás, a törvénykezés s egyátalában az összes törvényhozás és kormányz at terén semminemű jogkülönbség a Határőrvidék s Magyarország többi részei közt nem lesz. {Helyeslés.) Ez a czél, amelyre régen törekszünk. Ha e czélnak teljes elérte iránt biztosítékot nyerhetünk : én legalább meg tudom nyugtatni lelkiismeretemet az iránt, ha elfogadok olyanokat is, melyeket egészen helyeseknek nem találok. Átlátom, hogy ugy, amint a törvények szerkesztve vannak, azok implicite legalább magukba foglalják ez eszmét is; de átlátom viszont azt is, hogy épen a magánjogi természetű dolgoknál fogva igen bajos lenne most rögtönözve egyetlen szakaszszal magában a törvényben ezt kimondani, s talán némelyek előtt fölöslegesnek is látszhatnék; talán azt is mondhatnák, hogy egy ily szakasz csak gyengítené azt, mit az egész törvény által akarunk mondani, és igy ez alkalommal nem kívánok egyebet részemről, mintegy kétségbevonhatlan tiszta, egyenes megnyugtatást a kormány részéről az iránt, hogy, amiként mondottam, föntartva a magánjogi tulajdonul adott ado-