Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-146
146. országos ülés június 11. 1873. í Mindezen kérvények a kérvényi bizottságnak adatnak ki. Jelentem továbbá, hogy Harkányi Frigyes a mura-szombati kerület képviselője , ki a szabályszerű harmincz nap föntartása mellett igazoltatott, mos' ezen határnap elteltével végleg igazolt képviselőnek jelentetik ki. Végre jelenteni, hogy gróf Festetich Pál lengyeltóti képviselő az elhunyt Semsey Albert kiskorú gyermekeinek gyámjává neveztetvén ki, a fekvő birtok gyámhatóság által elrendelt összeírása és becslése végett négy heti szabadságot kért. (Megadjuk \) Megadatik. Steiger Gyula: Van szerencsém bemutatni a budapesti magyar királyi állam-főtávirda tisztjei és gyakornokainak folyamodványát, melyben az iránt esedeznek, hogy tekintettel az uralkodó drágaságra 6—700 forintra rugó fizetésök fölemeltessék: kérném a tisztelt házat e kérvényt a kérvényi bizottsághoz előzetes tárgyalás végett utasítani. Elnök: Ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Ghyczy Ménes: Van szerencsém bemutatni Oroszlány község birtokosainak kérvényét, a vadak által okozott károk megtérítése iránt szabatos törvény hozatala, s addig is ezen elodázhatlan kérdésnek rendeletileg való szabályoztatása iránt. elnÖk: Ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Tisza László: Van szerencsém benyújtani Tordamegye községeinek kérvényét, melyben Záh, Maros-Ludas, Tóhát s többi tordamegyei község lakosai kérik, hogy az eredetileg tervezett Beszterczéről Méhesen. Záhon és Tóháton átvezető államat a rendes úthálózatba bevétessék. Aki csak futó pillantást vetett az erdélyi részek térképére, tudja, hogy mily nagy fontosságú ott ezen állami kőut kiépítése, mely épen Erdély úgynevezett kenyeres kamaráját a mezőséget hasítja keresztül. Elnök: Ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Ghyczy Kálmán: Tisztelt ház! Azon terhek közül, melyeket az állam polgárainak a haza érdekében viselniük kell, egy sem hat mélyebben azoknak magán, családi és anyagi életviszonyaira. mint a kötelezettség, résztvenni a rendes hadsereg szolgálatában, s ha vannak terhek, amelyeknek arányos fölosztását az egyes községek, járások és vidékek közt az igazság, és a teherviselésben! egyenlőség tekintete kívánja, ezek közül bizonyosan az első helyre sorozandó ezen kötelezettség; mert alig lehet nagyobb igazságtalanságot valamely egyén vagy vidék irányában elkövetni, mint ezen nagyon súlyos tehernek aránytalan fölosztása által. Hogy ez ne történhessék, már a múlt ülésszak alatt, múlt évi deczember 18-án Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam és barátom határozati javaslatot terjesztett a tisztelt ház elé a végett, hogy a honvédelmi minister ur az ujonezozási eljárásnál követendő elvek iránt törvényjavaslatot terjesszen be. Mennyire szükséges, sőt halaszhatatlan ezen kívánatnak teljesítése a jövőre nézve : azt élénken illustrálja az eset, amelyre nézve interpellatiot kívánok intézni az igen tisztelt honvédelmi minister úrhoz. Interpellatiom tényeken alapszik, amelyeknek okvetetlenül tudomására kell jutni a honvédelmi minister urnák. Interpellatiom indokait mindjárt az interpellatio szerkezetébe foglaltam, amelyet bátor leszek a t. ház engedelmével fölolvasni. (Olvassa) : Interpellatio a honvédelmi minister úrhoz! Sz. k. Komárom városára az 1872-ik évi ujonezozás alkalmával 41 ujoncz és 4 póttartalékos volt kivetve, s e jutalékból a nevezett város a korábbi évek hátralékainak hozzászámitásával 9 póttartalékossal adós maradott. A folyó 1873-dik esztendei ujoncz állitásnál azonban Komárom városára már 67 ujoncz és 7 póttartalékos vettetett ki; s az ujonczjutalók ezen aránytalan fölemelésének következése lett, hogy a nevezett város, mindamellett, hogy az ujonezozási eljárás mind a három korosztályon keresztül vitetett, a rendes hadsereg részére reá kivetett ujoncz illetményt sem volt képes kiállítani, hanem 3 ujonczczal, s a korábbi évekből eredő hiányokkal együtt 19 póttartalékossal ujolag hátralékban maradt. Aránytalanul terhesek voltak Komárom városára nézve már az 1872-ik évi és korábbi ujoncz jutaléki kivetések is, mi részben annak tulajdonítandó, hogy a komáromi vár erődéinek sok évig tartó, s főleg az 50-es években fokozott erélylyel folytatott építésénél Komáromban tömegesen összesereglett nagyszáma munkásoknak, ottani ideiglenes tartózkodásuk alatt született, és utóbb szüleikkel együtt a világ minden részeire elszéledett gyermekei is, a szülötteknek azon időbeli anyakönyveiből kiszemelve, az ujonezozás alá eső ifjak számba vételénél illetéktelenül mind Komárom városa terhére számíttattak föl; mert annyi évek előtt történt eltávozásuk után, hollétüket vagy meghalálozásukat kinyomozni egyátalában nem lehetett. De kétségbe vonhatlanul bizonyítja Komárom városának e tekintetbeni igazságtalan terheltetését maga az 1872. és 1873. esztendei ujonczállitási kivetéseknek egyszerű összehasonlítása is; mert az csakugyan lehetetlen, hogy bármely község lakosságának hadképessége egy év lefolyása alatt, miként az előbb emiitett jutaléki összletek szerint Komárom városában az 1872-iki évről az 1873-ikra történnie kellett volna: az előző évhez képest felényinél többel öregbedhessék. Szembeszökőleg kitetszik ezen aránytalanság a szomszéd ujonezozási járások illetményeinek egybe-
