Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-146
54 146. országos ülés június'11. 1873. vetéséből is, melyek mindegyikének ujonczjutaléka sokkal kisebb, mint Komárom városáéhoz viszonyítva lennie kellene, ha az arány alapjául a népesség száma vétetik; igy például Győr városára, melynek erőteljes magyar népessége az utolsó népszámlálás szerint 20.000 főt meghalad a folyó 1873. esztendőben csak 34 ujoncz és 3 póttartalékos vettetett ki, mig Komárom városára, melynek népessége 12 ezernél csak kevéssel több, két annyi, úgymint 67 ujoncz és 7 póttartalékos esett; s a hazai népessági viszonyainkról átalános tapasztalati alapokból merített születési és halálozási statisticai adatok is igazolják, hogy egy körülbelül 12.000 főből álló lakosságnak életben lévő 20—33 éves ifjúsága azon számot nem ütheti meg, mely a közelebbi ujonczállitásoknál Komárom város jutalékának kiszámításánál alapul vétetett. Ezen aránytalan tulterheltetés azon tul hogy igazságtalan, a város hadképes összes ifjúságát a honvédségbe való beosztás előnyeitől megfosztván, egészen a rendes hadseregbeli hosszabb szolgálatra kényszeríti; ez által családi és gazdasági tekintetben már eddig is igen káros hatást gyakorol a város közönségére, s ha tovább is ilyképen folytattatik : jövőre végzetes lehet. Komárom város közönsége ismételve, jelesül folyó évi január 20-án és február 1-én kelt fölirásaibau folyamodott a honvédelmi ministeriumhoz ezen aránytalanul súlyos kivetés következményeinek megszüntetéseért. kérvén, hogy ujonczjutaléka a népesség összege után arányosittassék, vagy legalább a folyó évet megelőző 3 utolsó évi jutalék átlagára szállittassék le, a folyó évben besorozottak közül az első korosztályból besorozott 31 ujoncz a rendes hadseregbeli jutalékul meghagyatván, a többi korosztályokból besorozottak a honvédséghez tétessenek át. A város föliratára a honvédelmi ministeriumtól mindeddig válasz nem érkezett. Kénytelen vagyok mindezeknél fogva ezen ügyet itt hozni szóba az országgyűlésen, s amidőn ezt teszem, lehetetlen meg nem emlékeznem arról, hogy az ujonczjutalékok kivetésénél különben is tapasztalt aránytalanságoknak jövőbeni megszüntetése végett még a múlt ülésszakban, jelesül m. é. decz. 18-án 145. sz. a. már indítvány tétetett az iránt, hogy a honvédelmi minister az ujonczozási eljárásnál követendő elvekről törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé, és az ellenőrzés lehetővé tétele végett jövőre a hadjutalék kiállításáról szóló törvényjavaslattal együtt a beosztási táblázatot is mutassa be: a f. 1873. évi ujonczállitást illetőleg pedig ezen táblázatot utólagosan terjeszsze elő. Az előrebocsátottak folytán a következő kérdéseket intézem az igen tisztelt honvédelmi minister úrhoz: 1-ször. Szándékozik-e sz. k. Komárom városa fölterjesztésében foglalt kérelmének teljesítése mellett, ezen város közönségére a folyó évi ujonczjutalék kivetése folytán súlyosan nehezedett aránytalan tulterheltetésnek következményeit a folyó évi ujonczjutaléknak még különben is be nem fejezett végleges számba vételéig megszüntetni; jövőre pedig ezen városnak ujonczjutalékát kivételes körülményeinek tekintetbe vétele mellett, más ujonezállitási járások jutalékához igazságosan arányosítva kellő mérvben leszállítani ? 2-szor. Szándékozik-e eleget tenni az előbb emiitett 145. sz. a. indítványban foglalt kívánatnak, mely habár eddig a ház határozatának erejére nem emeltetett is, de kétségtelenül az ország átalános közóhajtását és jogos követelményét fejezi ki? Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a honvédelmi minister úrral. Horn Ede: Tisztelt ház! A lefolyt év kezdetén hozott ipartörvény minden esetre a múlt országgyűlés legeiismerésre méltóbb vívmányai közé sorozható. De habár mindnyájan meg voltunk győződve arról, hogy az iparszabadság, amelyet ezen törvény meghonosított, hazánkban minden esetre jó eredményeket fog hozni, és hittük ezt az iparosok ellenkező véleményével szemben: mégis el kellett ismernünk, hogy az iparosoknak küzdeniök kellend az átmeneti nehézségekkel, és hogy a törvényhozásnak, valamint a kormánynak hivatása ezen nehézségeket meggyengíteni, és az iparnak a szabadság alapján újra szervezését, amennyire csak lehet, elősegíteni. E czélból belevettük az ipartörvénybe az ipartársulatokat és iparbizottságokat. Az ipartársulatoknak hivatása többé-kevésbbé helyettesíteni a régi czéhtestületeket, de a szabadság alapján. Az iparbizottságok hivatva a czéhfegyelem megszűntével, békebiróiiag közbejőni a munkaadók és munkavevők közt netalán támadható viszályokban. Az iparbizottságokat oly annyira jótékonyaknak és szükségeseknek tartottuk, hogy létrejövetelük előmozdítása tekintetéből egy bizonyos kényszertől sem riadtunk vissza; mert az idézett törvény 83-ik §-ában az van mondva, hogy azon czéhtestület, mely hat hónap alatt ipartársulattá nem alakul, elveszti rendelkezési jogát saját vagyona fölött: tehát minden tekintetben előakartuk segíteni az ipartársulatok alakulását. Ennek következtében arra számított a közönség és az ország, hogy a kormány és a törvényhatóságok ezen társulatok alakulását könnyíteni, s elősegíteni fogják. De más részről bizonyos volt az is, hogy bármilyen legyen a jóakarat, ismerve menynyire gyenge az országban a kezdeményezési erély, a szervezési hajlam és képesség: szükség volt, hogy valamely testület kezébe vegye a kezdeményezést,.
