Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-140
140. országos ülés május 24. 1873. 35 képviselő ur elmondani méltóztatott, melyekkel, fölfogásom szerint, a kérdést több oldalról tökéletesen kimentette, és ha annak daczára is, amit a legutóbb szólott igen t. képviselő ur a dolog fölvilágositására előadott, mégis szót emelek, méltóztassanak azon körülménynek tulajdonítani, hogy, fölfogásom szerint, a dolog egy része sincs kellőleg megvilágítva, sőt az arra vonatkozólag a minister ur által, valamint Deák Ferencz és Zsedényi képviselő urak által fölhozottak téves és helytelen jogi fölfogáson alapulnak. De méltóztassanak fölszólalásomat tulajdonítani annak is, én azt hiszem, hogy e részben találkozik nézetem t. képviselőtársaim meggyőződésével, hogy ifjú parlamenti életünkbén minden beható és lelkiismeretes vita, mely a ministeri felelősség concret alkalmazására vonatkozik, csak hasznosan és üdvösen hathat. Engedje meg tehát a t. ház, hogy lehető röviden én is elmondjam nézetemet ezen tárgyról. Kétséget nem szenved, hogy a jelen vitával, illetőleg a hozandó határozattal csak egy czélunk lehet: az, hogy helyeseljük vagy roszaljuk a minister ur eljárását, — mert részemről az államtitkár ur eljárásának bírálatába bocsátkozni nem akarok, nem lévén az a parlament föladata. Helyesen emeltetett ki, hogy a minister felelős mindazokért, amik ministeriumában történnek. Nekünk azt kell bírálni: vajon a minister nyilatkozata teljesen megnyugtató-e, ha az : akkor el lehet, s el kell fogadni Zsedényi igen t. képviselő ur indokolt napirendjét ; ha nem teszszük azt magunkévá: akkor, fölfogásom szerint, leghelyesebb, ha elfogadjuk Horánszky Nándor t. képviselőtársam indítványát. Engem a minister ur válasza nem nyugtatott meg. Előre bocsátom, meg vagyok győződve, mert ismerem az egyéneket, kiknek cselekedeteiről szó van, hogy minden lehetősége a roszhiszemüségnek ez ügyben ki van zárva, meg vagyok teljesen győződve és velem a t. ház is, hogy itt mulasztásról, tévedésről lehet csak szó; de nem vagyok meggyőződve arról, azok után. amikkel a t. házat a minister ur adott válaszában megismertette, az ő eljárására vonatkozólag nem vagyok meggyőződve arról, hogy a minister helyesen járt el, hogy a minister, amidőn tette azt, amit tett, meg is tett mindent, ami kötelességében állt: és mert erről nem vagyok meggyőződve, és ez irányban magamnak e vitából megnyugvást nem szerezhetek: kénytelen vagyok ellene szavazni Zsedényi indítványának, és ragaszkodni Horánszky indítványához. Fölszólaltam, t. képviselőház, egyetlenegy fő és fontos körülmény miatt. Mielőtt ezt röviden elő<- adnám, csak két tévedésére és ellenmondására vagyok bátor a minister urat figyelmeztetni, azon nyilatkozatára, midőn kétségét fejezte ki a fölött, hogy miképen kellett volna megejteni a fegyelmi vizsgálatot, a vizsgálatot egy oly tisztviselő ellen, ki — mint a szóba forgó — államtitkári hivatalt visel, akkor, — midőn a vizsgálat folytatására és intézésére a ministerium kebelében tényleg fönálló intézvénynél csakis alárendelt hivatalos közegek folynak be a. vizsgálatba. Mindezt részletesen körülirta a minister ur, és midőn ezt mondta, már concedálta^ hogy lehetett volna ok az illetékes vizsgálat végrehajtására, és pedig formaszerü végrehajtására. Nézetem szerint a minister ur a jó indulatot későn teljesítette ; ha pedig a minister ur semmi okot a fegyelmi eljárásra nem látott: miért hozta föl ezen indokot? mert az nem áll, hogy egy államtitkár ellen fegyelmi eljárást azért elrendelni nem lehet, midőn törvény létezik, mely minden esetre szabályozza a fegyelmi eljárást; nagyon szomorú lenne, ha így állana a dolog. Mert ha az államtitkár ellen a minister ur nem mert, vagy nem akart az illető fegyelmi bizottság által vizsgálatot végrehajtani, akkor méltóztatott volna a ministertanácshoz fordulni, amely aztán talált volna expedienst egy competens bíróság Összeállítására nézve. Én részemről nem hiszem, hogy rendkívüli esetben megejtette volna az államtitkár elleni vizsgálatot. Hanem a minister ur nem tartotta szükségesnek a fegyelmi eljárást és a vizsgálatot; de ő maga megvizsgálta az ügyet, s hogy mily eredményre jutott, ez az a más körülmény, ami egyedüli indokát képezi annak, hogy én addig, mig az iratokat behatóan tanulmányozhatnám, nem lehetek megnyugtatva az iránt, hogy a minister helyesen járt el, és nem térhetek át a napirendre. A minister ur azt állítja, hogy átvizsgálván az ügyet, meggyőződött arról, hogy itt igen is mulasztási hiba történt, de meggyőződött arról is, hogy a hiba nem rósz szándékból eredt. De vajon orvosolhatta-e a hibát? Tagadom, mert, nézetem szerint a hiba fönáll azon napig, mig a kérdésben lévő kártérítési összeg az illető tulajdonos javára bírói kézben letéve nem volt; pedig a minister ur arra, hogy az összeg a biró kezébe letétessék, — tehát, hogy a hiba az egyedül lehetséges módon javittassék, — vagy nem folyt be, vagy csak néhány nappal később folyt be, t. i. akkor, mikor már rég elintéztetett az ügy, és midőn, •— mint méltóztatott magát kifejezni, — a maga részéről az ügyet befejezettnek tekintette, azt mondván, hogy a biró dolga megítélni, kié az összeg. Azt megítélni, t. ház! hogy egy oly összeg, melyhez több egyén tart igényt, kié, a biró tiszte; az esetben is az illető competens biró fogja eldönteni, ha vajon az illető több egyén közül kié az elsőség, kinek adassék ki az összeg; de azt megítélni, hogy azon összeg jogtalanul adatott át, annál fogva nem „A-t" illeti, hanem fogja illetni „B-t", „C-t" és „D-t"; ezt megítélni a minister kötelessége lett volna, és ha a minister e kötelességét teljesítette volna: akkor nem lett volna szabad 5 *
