Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-140
34 110. országos ülés megítélhessük vajon helyesen járt-e el azon minister, aki a szóban levő tisztviselőt ezen esetben oly könnyű móddal menekülni engedte: részemről azt hiszem, hogy ez ügy igenis a ház elé tartozik, és mert az ügyben teljes igazsággal az iratok nélkül iíélni nem lehet, kívánom, hogy az iratok, melyek bennünket fölvilágosíthatnak, a ház asztalára letétessenek. És kérem, ne méltóztassanak azon praecedensre hivatkozni, melyet Deák Ferencz igen tisztelt képviselőtársam fölhozott. Áll az a praecedens ; de fontolják meg önök, hogy az akkor követett eljárás, az irományok előterjesztésének akkori megtagadása, a nyugtalanságnak és gyanúnak mily hadát támasztotta föl az országban, amelynek, ha a minister az iratokat előterjeszti és ezek eljárásának helyességét kiderítik: okvetetlenül el kellett volna némulniok. (Igazi bal felöl.) Uraim! Én az iratok előterjesztésének kérdését nem tekintem s nem is tekinthetem bizalmi kérdésnek. A háznak az iratokba betekinteni joga van. Ugy fogom föl s. ugy fogják föl parlamentalis országokban, hogy a ministernek, kitől ez követeltetik, ha csak valamely nagy állami érdek, — ami legnagyobb részben külügyi kérdésekben szokott előfordulni, — az iratok előterjesztését nem ellenzi: kapni kell az alkalmon, hogy letegye az iratokat a ház asztalára, (Bal felöl: igaz!) hogy a napnál fényesebben igazolja eljárását. (Helyeslés bal felől.) Önök, t. képviselőtársaim, határozhatnak többségükkel másképen, önök, a Zsedényi képviselőtársam által beadott indítványt, mely azon alapból indult ki, hogy az iratok előterjesztését követelni bizalmatlanság volna, — mert hisz ezzel indokolta — elfogadhatják, és épen azért, mert ezt azon szempontból teszik, hogy ennek ellenkezője bizalmatlanság volna: ez által megadhatják a ministernek a bizalmi szavazatot. De higyjék el önök, hogy itten, kimondhatják a bizalmat; de az országban ezen eljárás által az igazságszolgáltatás és az igazságügyministerium eljárása iránt megtestesítik a bizalmatlanságot. (Ugy van! Igaz! hal felöl) mely keserű gyümölcsöket fog teremni önöknek, nekünk s az országnak. (Igaz! Igaz! bal felől). Ajánlom a t. háznak Horánszky képviselőtársain és barátom indítványát elfogadás végett. (Éljenzés bal felöl.) Bittó István: T. ház! Amennyiben a szőnyegen forgó kérdés részben legalább azon időszakba esik, amelyben én voltam szerencsés az igazságügyministerium élén állani, engedje meg a t. ház, hogy a magam részéről egy rövid nyilatkozatot tehessek. (Halljuk!) Nyilatkozatom nem annyira a szőnyegen lévő kérdés érdemére vonatkozik, mint inkább azon álláspontra, melyet én a ministeri felelősség elvére nézve elfoglaltam, s melyet ma is magaménak vallok. Ezt j annyival inkább tartom szükségesnek kijelenteni a j május 24. 1873. tisztelt ház előtt, mivel az előttem szólott képviselő ur is fölszólalásában kifejezést adott abbeli sajnálkozásának, hogy ez ügy csak akkor nyer megoldást, midőn már személyesen is kellemetlenné vált a jelenlegi ministerre és annak elődjére nézve. T. ház! Ötnegyedéven keresztül állván az igazságügyministerium élén, tapasztalásból tudom, hogy ugv ezen ministeriumban, mint minden más ministeriumban számos oly elintézés történik, melyekről a ministernek tudomása nincs, tudomása nem is lehet, mert annyi physicai ideje sincs, hogy mindenről értesüljön. Daczára annak, hogy ezt tudom, daczára annak, hogy ezen most szőnyegen lévő kérdés oly ügy volt, minthogy egyszerű kézbesítésről volt a szó, mely már természeténél fogva is nem került elém; de azon körülménynél fogva sem kerülhetett elém, mert a kérdéses időben Pestről távol voltam. Daczára mindezeknek egy perczig sem habozom elfogadni a ministeri felelősség elvének azon magyarázatát, hogy a minister felelős mindenért, a mi tárczája keretében történik, akár személyesen irt alá valamely elintézést, akár nem irta alá. Ez volt fölfogásom a ministeri felelősségről mindig, ez fölfogásom ma is; nem tartózkodom kijelenteni a t. ház előtt, hogyha nekem bármikor, mielőtt hirlapilag nyilvánosságra hozatott az ügy, tudomásomra jutott volna, okvetetlenül kötelességemnek tartottam volna oda működni, hogy az minden tekintetben kielégítő megoldást nyerjen. Kénytelen vagyok azonban kijelenteni a t. ház előtt, hogy sem magán-, sem hivatalos utón a dologról legkisebb tudomásom sem volt, azon perczig, míg a sajtó utján nyilvánosságra hozatott. Igaz, t. ház! hogy ezelőtt néhány nappal ezen ügyre vonatkozólag az egyik fél ügyvédjétől levelet kaptam, melyben fölszólittattam, hogy 8 nap alatt térítsem meg az ő felének az igazságügyministerium hibájából okozott kárát, különben engem fog megidéztetni. Én ezen levél vétele után első sorban oda irányoztam működésemet, hogy a kártérítés összege letétessék, másodsorban pedig értesítettem az illető ügyvédet arról, hogy: midőn tudatnám vele, hogy a megfelelő kártérítési összeg az igazságügyminister ur kezei közé le van téve, egyszersmind sajnálatomat fejeztem ki afölött, hogy a ministeri felelősség elvének ezen fölfogására csak akkor jutott, midőn az ügy már minden fórumon keresztül meghurczoltatott; mert én kötelességemnek ismertem volna, ha közvetlenül nálam kezdi a dolgot, ha nálam teszi az első lépést, a megoldást előbb hozni létre. (Élénk helyeslés) Ezt tartottam szükségesnek a mondottak irányában a magam részéről megjegyezni. (Élénk helyeslés.) Máttyus Arisztid: Ha azok után is, miket a szőnyegen lévő tárgyról Tisza Kálmán igen t.
