Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-161
410 161. országos ülés Julius 1. 1873. országos költség- e ? mely kérdés minden esetre az átalános elhelyezés kérdésénél is elő fog fordulni: addig legyenek szikesek megengedni, hogy ide fölvétessék. Később igen könnyű lesz refondirozás által a megtérítést ide vagy oda eszközölni; de minden esetre valami módot ki kell gondolni, hogy az illető tulajdonosok megkapják pénzöket, mert tőlök követelni nem lehet, hogy ingyen adják ide tulajdonukat, s ha majd ismét a bírósághoz fordulnak: a bíróság ismét el fogja marasztalni az államot. A betegeket nem lehet kivetni a házból, más ház nem állván rendelkezésünkre. Ilyen módon megtörténhetik , hogy két hatóság egymás ellenében fog állani. Én tehát már az 1873-iki költségvetés tárgyalásánál is bátor -voltam kérni, és most is azon állásponton állok, s ma is kénytelen vagyok ezt kérni, s ezen szempontból én ezen határozati javaslatot részemről elfogadnám. Az összeg, amelyre szükség van, 15.409 forintot tesz egy évre. Igen, de már 1873-iki évre nincs, mert az 1873-iki költségvetés tárgyalása alkalmával a tisztelt ház ezen összeget törülte. Az 1374-iki évre szintén nincs, s ha most méltóztatnak megszavazni az 1874-iki évre 15:409 forintot: akkor kérném, méltóztassék egyszersmind az 1873-iki évre is s ez volna kerékszámban 35 000 forint. (Helyeslés.) Lázár Ádám: A ^honvédelmi minister épen most elmondott nyilatkozatából is sajnosán győződtünk meg arról, hogy ez is egy kiáltó példája a közös-ügyes kiegyezésnek. Egyes polgárok házai, a honvédelmi minister rendeletéből, a közös hadsereg számára szerződésileg kibérel tétnek, a szerződések lejárnak, nem fizetnek, sem uj szerződésre nem lépnek, s szerződés nélkül használják a magánosok birtokait, s a végrehajtásnak ellenszegülnek. Hogy a honvédelmi minister nem képes erre egy pénzalapot teremteni, ezt is értem, mert keze meg van kötve az 1867-iki Xll-ik törvényczikk által, s hogy a delegaíióban szintén el nem igazithatja: ez ismét azon lidércznyomásnak befolyása, mely hazánkat végetlenül kimeríteni képes. Részemről igen óhajtanám, hogy azon határozati javaslat értelmében, melyet Horváth Gyula képviselőtársam benyújtott, a honvédelmi ministert a ház utasítaná arra, hogy ezen már lejárt és a függőben lévő követelések megtérítése iram, az igazság, méltányosság és a fönálló szerződések szerint, minden további összeütközéseknek a polgári és katonai hatóságok között, különösen pedig az illető felek károsítása kikerülése tekintetéből, valamely oly módozatról gondoskodjék, mely által ezen összeütközések teljesen kikerültessenek, és jövőre a polgárok magánjogi követelései biztosíttassanak. Pártolom a Horváth Gyula tisztelt képviselőtársam által benyújtót határozati javaslatot. Hajós János; Tisztelt híz! E határozati javaslat érdekében kénytelen vagyok egy pár perezre a tisztelt ház figyelmét igénybevenni. Kolozsvár városának, melynek képviselője lenni szerencsé* vagyok, szintén ily értelmű kérése érkezett be hozzám és tisztelt képviselőtársamhoz, hogy azt a tisztelt házhoz nyújtsuk be. A sérelem épen azon kútfőből és azon helyzetből származott Kolozsvár városára nézve, melyet a határozati javaslatot benyújtó tisztelt képviselőtársam jelzett. A dolog részleteire ezúttal nem kívánok kiterjeszkni. Bátor voltam az 1873-iki költségvetés alkalmával azon érveket fölhozni, amelyek határozottan kitüntetik r hogy Kolozsvárnak és Erdélynek azon városai, melyek hasonló terheltetésben részesülnek, ezt igen méltatlanul szenvedik ; mert erre azokat, sem positiv törvény, sem méltányosság szerint, kötelezni nem lehet. Ugyanakkor méltóztatott maga a honvédelmi minister ur is épen azon okokból e fölszólalásomat pártolni, s arra kérni a tisztelt házat, hogy a pénzügyi bizottságnak az 1873-iki költségvetésben e czimen tett törlése mellőztessék, és állapíttassák meg azon összeg, mely a bonvédelmi költségvetésbe e czélra előirányozva volt. Akkor azonban méltóztatott a tisztelt ház e tételt törülni, és azóta Kolozsvár városa ujabban is azon nehéz helyzetbejutott, melyet a tisztelt minister ur is jelzett, hogy t. i. a város a házbérösszegért, melyet megfizetni nem tud, és nem is köteles bíróság elé : fog idéztetni. Tisztelt ház! A helyzet földerítésére nézve csupán annyit vagyok bátor még fölemlíteni, hogy ez állapot tulajdonképen egy 1852-beli szabályzórendeletnek tulaj donitható, melyben megállíttatott, hogy minden község tartozzék a katonaság számára kórodás 'helyiséget kijelölni ; de annak bérét — amennyiben azt a katonai úgynevezett hál-krajezá-* rok nem födöznék — sajátjából hordozni. Azonban, ugyan az akkori kormány is belátta ezen rendelkezés által előidézett állapot igazságtalanságát : mert az ilyen katonai koródákba nemcsak a rendesen ottáilomásozók helyeztetnek el : hanem a körülfekvő vidékbeiiek is. Hogy tehát ezen helyzetet elviselhetőbbé és igazságosabbá tegye, az úgynevezett Landesconcurrenz-Fondban nyitott c kiadások számára, is helyet, és ebből födöztettek az ilyen költségek 1867-ik évig. Sőt e költségekre maga a tisztelt, képviselőház is megszavazta 1872-re a szükséges összeget, s e nyomon hozatott az az 1873-ki évre is előirányzatba; egyedüli indokul az szolgálván, hogy az erdélyi illető városok e tehertől megmenekülhessenek. A pénzügyi bizottság azonban valószínűleg csupán takarékossági szempontból e tételt törülte, s azóta Kolozsvár ismét oda. jutott, hogy ezen terhet hordoznia kell, és ha nem födözi, birói eljáI rásnak van kitéve.
