Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-161

161. országos ülés. Julius 1. 1873 Lipthay Béla Béla báró előadó (olvassa;) A bizottságnak nincs észrevétele. E szerint a bizottság által elfogadásra ajánlott rendkívüli szükséglet összege 1.881.067 frt, melyet összehasonlítva az előirányzott összeg­hez 2,002.067 frt. A bizottság a rendkívüli költségek ezünein 121.000 frtnyi törlést hoz javaslatba. Elnök: Tehát e szerint a pénzügyi bizott­ság ajánlata értelmében az öt eziin alatt 1,881.067 irt elfogadtatik. Wächter Frigyes jegyző (olvassa.-) Eendes födözet. Honvédségi intézetek alapítványi kamataiból 43.593 frt, mely a Ludovica-alap tőkepénzeinek 1874. évre járó kamata. Lipthay Béla báró előadó (olvassa .•) Az alaptőke jelen állapota a nünister előirányzatá­ban sommás tételekben ki van tüntetve; de ez ala­pok ügyének szabályozására a minister javaslatait még nem mutatta be. Miért a bizottság megujitan­dónak véli az 1873. évi költségvetés tárgyalása alkalmából ez ügyre vonatkozó határozatát, nemkü­lönben utasitandónak véli a ministert, miszerint az ugyanakkor hozott határozatok foganatosításában, a sereg évenkinti gyakorlat idejének meghatározásáról < ; s a katonák elszállásolása rendezéséről szóló tör­vényjavaslatait, tekintve e kérdések megoldásának égető szükségét, mielőbb terjessze be. Horváth Gyula: Tisztelt ház' Van sze­rencsém egy határozati javaslatot a tisztelt ház asz­talára letenni. A rendkívüli födözeíuél szólalok föl, mert épen a tiszteit honvédelmi minister urnák egy póthitel kérésére leendő utasítását akarom, ami a rendes födözetbe nem jöhet be. Emlékezni fog a tisztelt ház, hogy a múlt évi budget tárgyalása alkalmával az erdélyi katonai kórházra, ha jól emlékezem 15 vagy 20 ezer frt. irányoztatott elő. Ez összeg törültetvén, miután a tisztelt honvédelmi minister ur jóhiszemüleg szerző­désekre lépett egyesekkel, melyek épen az állam szempontja tekintetéből több évekre kötettek: ezen összeg törlése következtében a minister azon hely­zetbe jött, hogy azon kötelezettségeknek, melyeket jóhiszemüleg vállalt, eleget tenni képtelen lett. En­nélfogva, mivel nem akarom, hogy Magyarország miuistere, ha valamit jóhiszemüleg tett az ország érdekében, ugyanazon dolgokban később egyesekkel szemben ezen kötelezettségeknek eleget tenni ne tudjon : bátor vagy ok a tisztelt háznak a kö­vetkező határozati javaslatot figyelmébe ajánlani: Utasittatik a honvédelmi minister az erdélyi katonai kórházak iránt egyesekkel a múltban kötött szerződések födözete tekintetéből póthitelt kérni, az egyesek jogos és törvényes igényeit kielégíteni, KÍ.l'Y. H. NAPLÓ. 183. VII. KÖTRT. 401) ezen kiadott összegek megtérítését pedig a közös hadügyministeriumtól követelni. Elnök: Azt hiszem, hogy mindenekelőtt kimondhatom, hogy az V. czim alatt, a pénzügyi bizottság javaslata alapján, a ház megújítja a ludo­vieeumi alap tőkéjének szabályozása tárgyában hozott határozatát, s egyszersmind utasítja a ministert, hogy a sereg évenkinti gyakorlati idejének megha­tározásáról és a katonák elszállásolásáról, rendezéséről mielőbb törvényjavaslatot terjeszszen elő. (Helyeslés.) Huszár Imre jegyző (olvassa Hor­váth Gyula határozati javaslatát.) Szende Béla honvédelmi mi­nister : Tisztelt ház! A dolog csakugyan ugy áll. A királyhágőntuli részekben van hét ilyen kato­nai kóroda. A betegek elhelyezésére hét magán­épület van elfoglalva, és pedig Marosvásárhelyen, Beszíerczén, Brassón, Kolozsvárit és Fogarasmegyé­ben; a szerződések még a múlt kormányzat alatt köttettek, és pedig ugy, mint volt szerencsém az ez évi budget tárgyalásakor előterjeszteni, hogy az illető város a tulajdonossal megkötötte a szerződést, s a közös hadsereg megfizette a systemisált össze­get, a fölösleget fizette az akkori Landesfond. A rendszer változott, az országos alap megszűnt, es nem maradt miből fizetni meg a superplust; inert egyik bridgetbe sem lett bevéve. Ez volt az álla­pot, melyet átvett a ministerium. A különbség csak az, hogy a ministerium soha szerződést nem kötött még jóhiszemüleg sem; a szerződés mindig a város és az illető bérbeadó fél által köttetett, s a mi­nisterium az ujabbakat megerősítette; de legnagyobb­részt az akkori szerződések állanak még fön. A kérdés az. ki fizesse'? Az illető felek, igen természetes dolog, pénzöket követelték, a bírósághoz folyamodtak, az végrehajtást intézett, az állam ellen, mert az országos alap volt köteles fizetni. Az ilyen vég­rehajtások elhárítására kénytélen volt a honvédelmi ministerium annak idejében a tisztelt háztól egy összeget kérni. Meg is kapta 1870-, 1871- és 1872-ben. Az összeg az 1873-ki költségvetésbe is fölvétetett; hanem a tisztelt ház azt határozta, hogy ez nem lévén országos, hanem közös költség: fizess e a hadügyminister, s menjen az ügy a delegatió elé Az összeg pedig a honvédelmi budgetből törölte­tett azon utasítással, hogy a honvédelmi minister ne hozza be többé. Most tehát a dolog ugy áll, hogy nincs, aki fizesse a követeléseket; a honvédelmi minister már nem vehette he a költség-előirányzatba; a közös hadügyminister ]*edig még nem vehette be, mert az 1873-ki tárgyalás épen akkor fejeztetett be, midőn a delegaíiók működésöket megkezdettek, s igy nincs honnan kielégíteni a követeléseket. Volf szerencsém a tisztelt házat akkor is kérni, hogy míg az elv eldől, mig meg fog állapíttatni: vajon közös vagy 02

Next

/
Thumbnails
Contents