Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-140
140. országos ülés május 24, 1873. :;s föladata nem lesz a minister végzését megváltoztatni ; de igenis föladata lesz roszalni azon minister eljárását, ki egy vagy más irányban hibázott. (Élénk helyeslés bal felől) Ez azon pont, ez azon eszköz, mely által a képviselőház anélkül, hogy magába az administratióba avatkoznék, az afölötti ellenőrködést sikeresen gyakorolni képes. (Helyeslés a bal oldalon.) Én tehát, tisztelt ház, igenis azon nézetben vagyok, hogy minden ily esetben nagyon is helyén van, hogy az iratok a ház asztalára letétessenek. Nem azért, hogy a ház az alárendelt tisztviselő fölött, de azért, hogy a minister eljárása fölött ítéljen. (Helyeslés a bal oldalon.) És mert igy fogom föl a dolgot, énrám e tekintetben, mondom e tekintetben az, hogy letétetett-e azon összeg, melylyel egyeseknek kár okoztatott, vagy sem, semmi befolyást nem gyakorol. (Helyeslés bal felől.) Ha nem volna is letéve, mi nem rendelhetnők el, hogy tétessék le, s azért, mert letette az illető, még nem vesztettük el a jogot, hogy a ministerium által követett eljárás fölött bíráskodjunk. (Helyeslés a bal oldalon.) Hiszen különben is nem tagadhatni, hogy végtelenül föltűnik az embernek, hogy 1870—1871. évben követtetik el hiba, — ma isten kegyelméből 1873-at irunk, — és addig, mig a képviselőházban nem történik fölszólalás, míg az ügy magának az akkori minister urnák, — mert kénytelen vagyok őt is belevonni — és a jelenlegi igazságügyminister urnák személyesen nem válik kellemetlenné: addig nem történik semmi a dologban. (Fölkiáltások a bal oldalon: Igaz! Igaz!) Én, tisztelt ház, nem is látom a dolgot oly tisztának, mint ahogyan az igazságíigyminister ur előadni méltóztatott, pedig kétszer hallottam e tárgyban részletesen és tüzetesen nyilatkozni, egyformán tüzetesen, mert ma ugyan más szavakkal beszélt, de hogy csak egy körülményt is mondott volna, melyet a múltkor nem mondott, azt senki bebizonyítani nem fogja. (Igaz! Igazi bal felől.) Épen az a furcsa, hogy mig a túloldal egy része velünk együtt múltkori nyilatkozatát nem találta megnyugtatónak: a mait, amelyben ugyanazt mondta, már megnyugtatónak találja. (Ügy vanl Ugy van! hal felől.) A tisztelt minister ur azt mondja, hogy csak tévedés van a dologban, rósz szándék nincs. Távol legyen tőlem, hogy azt akarjam mondani az iratok teljes látása nélkül, hogy volt rósz szándék; sőt szívesen, teljes készséggel elhiszem, hogy ha az iratokat megnézném is: ugy találnám, hogy nem volt rósz szándék. De engedelmet kérek, ha ezt faktumul veszem is: még akkor is igen sok megfontolni való marad ez ügyben; mert ha nincs is rósz szándék, de fönforoghat mégis olyan indoko- | KÉPV. H. NAPJA 18!*. TO. KÖTET. latlan mulasztás, amelyet egy egyszerű, a ministerí szoba falai közt elhangzó megrovással nem lehet megtorolni. Azt mondja minister ur, hogy az illető tisztviselő annyira el volt foglalva, hogy nem ért rá az ügynek megtekintésére, és igy történhetett a hiba és ezzel indokolja egyrészt, hogy nem forgott fön rósz szándék, amit én teljes készséggel elismerek; de engedjen meg a minister ur, arra, hogy csakugyan azt mondhassam, hogy oly nagy volt a tulhalmozottság, mely nem mondom, hogy kimenthetné, de talán enyhíthetné az elkövetett nagy mulasztást : látnom kellene azon iratokat s különösen meg kellene győződnöm arról, hogy van-e alapja. azon hirnek, amely mondatik és pedig mindenfelől mondatik, hogy az illető hivatalnok tudta, hogy mit ir alá, sőt hogy figyelmeztetve lévén, hivataltársaival vitatkozott is afölött: hogy jó lesz-e az elintézés vagy nem; mert ha ez állana — és ez esetben is, meglehet, hogy rósz szándék nem volt a dologban, — de ez már a ministeriumnak oly magas állású hivatalnoka részéről oly nagy könnyelműséget tanúsítana, melyet egyszerű megdorgálással elmellőzni nem lehet, és mely mellett az ország fontos ügyeit kezében hagyni nem lehet; (Helyeslés a bal oldalon), vagy ha lehet a minister szempontjából, akkor a háznak ki kellene mondani, hogy aki az ország ügyeit ily könnyelműen hagyja kezelni, az nem lehet minister. (Élénk helyeslés bal felől.) És, tisztelt ház, mit mondjak ahhoz, midőn az igen tisztelt igazságíigyminister ur elmondta a minap és elmondja ma is, hogy a külügyi ministeriumtól érkezett második átiratban hivatkozás történt azon elsőre, mely Khonernck minden vagyonát letiltatni rendeli; de azt mondja, hogy mert nem volt benne a végrehajtási kérelem, azért történt az, hogy nem vezettetett a váltóra a letiltás? Ugyan kérem, ha valamely egymással kapcsolatos ügyben a második rendelet hivatkozik az elsőre, miért teszi azt? Csupán mulatságból, vagy azért, hogy valami haszna legyen? Azt gondolom, azért hivatkozik, hogy azon első megkeresés értelmében történjék az eljárás. (Ugy van! bal felől.) Meglehet, hogy a külögyministeriunmál valami sajátságos stilistica divatozik, amelynélfogva a hivatkozás mást jelenthetett; meglehet, hogy a külügyministeriumnál is tévedtek, de épen azért akarnám látni az iratokat, hogy meggyőződjem, ha vajon a külügyministeriumnál történt-e a tévedés, vagy pedig az átiratnak kétségbevonhatatlan tiszta értelme daczára történt a helytelen eljárás. (Helyeslés bal felől.) Nem akarván a tisztelt ház türelmét tovább fárasztani, (Halljuk!) összevonom nézetemet abban, hogy nem a szóban levő tisztviselőre és a dolognak magánjogi oldalára nézve, hanem igenis parlameníális oldalára nézve, azon szempontból, hogy * 5
