Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-161

161. orsxág-os ülés Julius 1. 1873. 397 Ellentétesek voltak a nézetek; de akármilyen különbözők voltak a kiindulási pontok, a gyakor­lati eredményre nézve igen is közeledtek egymás­hoz, és, habár az mondatott, hogy nehezebb munkát végeznék, — mint a codificatiot magát — ha sikerülne az 50 év óta szétágazó véleményeket összeegyez­tetni : biztosithatom a tisztelt házat, hogy a kik je­len voltak, azok nemcsak meggyőződést szereztek, hanem azon meggyőződésnek kifejezést is adtak, és pedig az ellenkező nézetek védői közül, hogy habár a kiindulási pont nagyon különböző, az ügynek practicus kivitelére nézve nagyon közel állnak egy­máshoz ; és habár az egyik a eodificatio, a másik a receptio jelszavát hangoztatta : egyetértettek abban, hogy a receptio eodificatio nélkül nem lehetséges és viszont; (Helyeslés.) és egyszersmind, hogy ha codifi­calunk, a már is életben levő jogszabályokra, a kül­föld jelesebb törvénykönyveire és arra is reflectálni kell. mennyire lehet azt itt alkalmazni . ami Ausztriában és Erdélyben jelenleg is érvényében van. (Helyeslés) Ennélfogva bármi távol állottak a kiindulási pontra nézve és bármennyire szétágaztak theoretice az elvekre nézve : a practicus eredményt e tekintetben minden esetre kielégítőnek tartom. A mi a perrendtartást illeti, erre nézve vilá­gosan kijelentettem álláspontomat, hogy a végleges perrendtartás annak idején minden esetre a közvet­lenség elveire lesz alapítandó. De erről jelenleg szó nincsen, a háznak két határozata van, mely engem arra kötelez, hogy a jelenlegi polgári per­rendtartásra nézve módosító tervezetet nyújtsak be a háznak, hogy így azon legégetőbb, legkirívóbb hiányai, vagy egyátalában hiányai orvosoltassanak. E tekintetben tisztelt elődöm máris tett intézkedé­seket s elkészült egy munkálat, mely a polgári perrendtartásnak revisioját foganatosította; munkála­tot készíttetett, a mely 2 76. §-ban annak minden eddig tapasztalt hiányait kiigazítani törekszik. Va­jon azonban nem kell-e a végleges perrendtartás reményében csakis a legfontosabb — hogy az álta­lam használt kifejezést ismételjem — a legkirí­vóbb hiányokat pótolni, melyek' legyenek azok: azt a birák, ügyvédek a praxis terén nagyon is érzik. Azokra nézve alig van kétség. Lehet, hogy valaki többet vagy kevesebbet tart ilyeneknek, de hogy bizonyos hiányai oly kirívók, mint például az örökségi eljárás : (Helyeslés) arra nézve kétség nem lehet. Erre vonatkozók kérdésem: hogy a legközelebbi ülésszak alatt előterjesztendő módosításokat mily értelemben vélik megoldandónak ? (Helyeslés jobb felől.) Hogy én, tisztelt ház, e kérdést föltettem a nélkül, hogy a büntető perrendtartásra refiectáltam volna, hogy én azon kérdést megoldandónak tartot­tam a nélkül, hogy egyszersmind a büntető per­rendtartás fölött nyilvánítsák véleményüket, a kiket fölszólítottam: azt beismerem, az igy van. Én, habár ugyanazon birák a büntető és polgári perekben jár­nak el, azt, hogy akkor a midőn <t polgári per­rendtartást vitatják, okvetlenül egyúttal a bűnvádi eljárást is kell, hogy tárgyalják: egyátalában meg nem foghatom ; az az én logikámmal össze nem fér. (Helyeslés) annyival inkább, mert ellenkezőjének világos és sikeres példáit látjuk. Fölemiitette Vidliczkay képviselő ur azon mun­kát, mely Európa figyelmét gerjesztette föl, mely a negyvenes években valóságos haladás volt a tu­dományban : t. i. büntető eljárásunkat. Ennek szer­zői a büntető eljárást szabályozták; de hogy nekik figyelemmel kellett volna lenni a miként szabályo­zandó polgári perrendtartás és eljárásra, hogy ezen kérdéssel is foglalkoztak volna: azt jegyzőköny­veikből nem látom. Ausztriában a polgári eljárást szabályozza részben az úgynevezett átalános törvénykezési rend 1781-bői; részben az úgynevezett nyugat-galicziai polgári perrendtartás 1796 ból. Az idén szabályoz­ták a büntető eljárást, szabályozták az esküdtszé­kek, a nyilvános közvetlen eljárás legszabadel­vübb alapján : de a polgári perrendtartást, mely alapjára nézve 1781-ből való: meg nem érintették. Miért nem lehetne tehát a. polgári perrendtartást szabályozni a nélkül, hogy a büntetőnek elvei egy­szersmind bele vonatnának vagy megfordítva: azt nem érteni: főképen pedig nem értem akkor, a mi­kor nem is lényeges, radkalis, hanem a legköze­lebbi ülésszakban benyújtandó úgynevezett novellá­ris törvényről van szó. (Helyeslés.) Ami a bíróságok szervezését illeti, itt is a leg­lényegesebb kérdéseket tettem föl: a törvényszékek és járásbíróságok számarányára, az appellatorium föl­osztására, a semmitőszék föntartására és azon a ház által rám ruházott kérdés megoldására nézve : vajon nem lehet-e a kisebb ügyeket a közigazga­tási tisztviselőkre, mini békebirákra bízni. Hogy akkor, a mikor én a bíróságok szervezésére nézve egyátalában a leglényegesebb kérdéseket, vagy leg­alább azokat, melyektől a szervezet egész jövője függ, a bizottság elébe terjesztem : miért nem tettem egyszersmind azon kérdési;, hogy a polgári házas­ság behozassák és kik legyenek az anyakönyv-veze­tők? erre felelnem igen könnyű. Midőn a törvényszékek átalános szervezéséről van szó: akkor oly kérdést fölvetni, mely specialitásra vonatkozik, oly kérdést, vajon a törvényszékek körébe fogna-e tartozni, vagy nem, ami európaszerte inkább közigazgatási tisztviselők által teljesített ügy: sem czélszerünek, sem systematicusnak, sem szükségesnek nem tartottam. (Helyeslés.) Arra, hogy objective nem fogtam föl kellőleg a dolgot, midőn azt mondám, hogy a nézetek köze­litettek egymáshoz, arra már feleltem. Arra, hogy oly bűnvádi eljárást mutattam be a háznak, melyet

Next

/
Thumbnails
Contents