Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-161

161. orsxág-os ülés Julius 1. 1873. 397 Ellentétesek voltak a nézetek; de akármilyen különbözők voltak a kiindulási pontok, a gyakorlati eredményre nézve igen is közeledtek egymáshoz, és, habár az mondatott, hogy nehezebb munkát végeznék, — mint a codificatiot magát — ha sikerülne az 50 év óta szétágazó véleményeket összeegyeztetni : biztosithatom a tisztelt házat, hogy a kik jelen voltak, azok nemcsak meggyőződést szereztek, hanem azon meggyőződésnek kifejezést is adtak, és pedig az ellenkező nézetek védői közül, hogy habár a kiindulási pont nagyon különböző, az ügynek practicus kivitelére nézve nagyon közel állnak egymáshoz ; és habár az egyik a eodificatio, a másik a receptio jelszavát hangoztatta : egyetértettek abban, hogy a receptio eodificatio nélkül nem lehetséges és viszont; (Helyeslés.) és egyszersmind, hogy ha codificalunk, a már is életben levő jogszabályokra, a külföld jelesebb törvénykönyveire és arra is reflectálni kell. mennyire lehet azt itt alkalmazni . ami Ausztriában és Erdélyben jelenleg is érvényében van. (Helyeslés) Ennélfogva bármi távol állottak a kiindulási pontra nézve és bármennyire szétágaztak theoretice az elvekre nézve : a practicus eredményt e tekintetben minden esetre kielégítőnek tartom. A mi a perrendtartást illeti, erre nézve világosan kijelentettem álláspontomat, hogy a végleges perrendtartás annak idején minden esetre a közvetlenség elveire lesz alapítandó. De erről jelenleg szó nincsen, a háznak két határozata van, mely engem arra kötelez, hogy a jelenlegi polgári perrendtartásra nézve módosító tervezetet nyújtsak be a háznak, hogy így azon legégetőbb, legkirívóbb hiányai, vagy egyátalában hiányai orvosoltassanak. E tekintetben tisztelt elődöm máris tett intézkedéseket s elkészült egy munkálat, mely a polgári perrendtartásnak revisioját foganatosította; munkálatot készíttetett, a mely 2 76. §-ban annak minden eddig tapasztalt hiányait kiigazítani törekszik. Vajon azonban nem kell-e a végleges perrendtartás reményében csakis a legfontosabb — hogy az általam használt kifejezést ismételjem — a legkirívóbb hiányokat pótolni, melyek' legyenek azok: azt a birák, ügyvédek a praxis terén nagyon is érzik. Azokra nézve alig van kétség. Lehet, hogy valaki többet vagy kevesebbet tart ilyeneknek, de hogy bizonyos hiányai oly kirívók, mint például az örökségi eljárás : (Helyeslés) arra nézve kétség nem lehet. Erre vonatkozók kérdésem: hogy a legközelebbi ülésszak alatt előterjesztendő módosításokat mily értelemben vélik megoldandónak ? (Helyeslés jobb felől.) Hogy én, tisztelt ház, e kérdést föltettem a nélkül, hogy a büntető perrendtartásra refiectáltam volna, hogy én azon kérdést megoldandónak tartottam a nélkül, hogy egyszersmind a büntető perrendtartás fölött nyilvánítsák véleményüket, a kiket fölszólítottam: azt beismerem, az igy van. Én, habár ugyanazon birák a büntető és polgári perekben járnak el, azt, hogy akkor a midőn <t polgári perrendtartást vitatják, okvetlenül egyúttal a bűnvádi eljárást is kell, hogy tárgyalják: egyátalában meg nem foghatom ; az az én logikámmal össze nem fér. (Helyeslés) annyival inkább, mert ellenkezőjének világos és sikeres példáit látjuk. Fölemiitette Vidliczkay képviselő ur azon munkát, mely Európa figyelmét gerjesztette föl, mely a negyvenes években valóságos haladás volt a tudományban : t. i. büntető eljárásunkat. Ennek szerzői a büntető eljárást szabályozták; de hogy nekik figyelemmel kellett volna lenni a miként szabályozandó polgári perrendtartás és eljárásra, hogy ezen kérdéssel is foglalkoztak volna: azt jegyzőkönyveikből nem látom. Ausztriában a polgári eljárást szabályozza részben az úgynevezett átalános törvénykezési rend 1781-bői; részben az úgynevezett nyugat-galicziai polgári perrendtartás 1796 ból. Az idén szabályozták a büntető eljárást, szabályozták az esküdtszékek, a nyilvános közvetlen eljárás legszabadelvübb alapján : de a polgári perrendtartást, mely alapjára nézve 1781-ből való: meg nem érintették. Miért nem lehetne tehát a. polgári perrendtartást szabályozni a nélkül, hogy a büntetőnek elvei egyszersmind bele vonatnának vagy megfordítva: azt nem érteni: főképen pedig nem értem akkor, a mikor nem is lényeges, radkalis, hanem a legközelebbi ülésszakban benyújtandó úgynevezett novelláris törvényről van szó. (Helyeslés.) Ami a bíróságok szervezését illeti, itt is a leglényegesebb kérdéseket tettem föl: a törvényszékek és járásbíróságok számarányára, az appellatorium fölosztására, a semmitőszék föntartására és azon a ház által rám ruházott kérdés megoldására nézve : vajon nem lehet-e a kisebb ügyeket a közigazgatási tisztviselőkre, mini békebirákra bízni. Hogy akkor, a mikor én a bíróságok szervezésére nézve egyátalában a leglényegesebb kérdéseket, vagy legalább azokat, melyektől a szervezet egész jövője függ, a bizottság elébe terjesztem : miért nem tettem egyszersmind azon kérdési;, hogy a polgári házasság behozassák és kik legyenek az anyakönyv-vezetők? erre felelnem igen könnyű. Midőn a törvényszékek átalános szervezéséről van szó: akkor oly kérdést fölvetni, mely specialitásra vonatkozik, oly kérdést, vajon a törvényszékek körébe fogna-e tartozni, vagy nem, ami európaszerte inkább közigazgatási tisztviselők által teljesített ügy: sem czélszerünek, sem systematicusnak, sem szükségesnek nem tartottam. (Helyeslés.) Arra, hogy objective nem fogtam föl kellőleg a dolgot, midőn azt mondám, hogy a nézetek közelitettek egymáshoz, arra már feleltem. Arra, hogy oly bűnvádi eljárást mutattam be a háznak, melyet