Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-161
398 161. ursiágos ülés Julius 1. 1873. a bizottság majd mindenik tagja elitélt, a mely olyan — nem akarom a kifejezéseket ismételni — mely a tárgyalást sem érdemli meg — ez volt lényege az állitásnak — csak az az észrevételem, hogy a bűnvádi eljárásnak azon rövid terve, melyet a múlt ülésszak alatt az én tisztelt elődöm igen fontos okoknál fogva benyújtott, bizottságilag átdolgoztatott, ügy értesültem, hogy ezen bizottság munkálataiban azon tisztelt képviselő ur maga, a ki ezen szemrehányást nekem tette: nemcsak részt vett, hanen a történt módositásoknak is magna pars fűit. Én benyújtottam azon dolgozatot ujolag, mert sürgős szükségnek tartottam ; a bizottsághoz ment. A bizottság albizottságra bizta, az albizottság, sőt a bizottság már kiegészíttetését kívánta a munkálatnak és azt indítványozta is. A kiegészítés megtörtént ; föl osztatott referádákra s megkezdetett a munkálat. Hogy a munka ellen voltak kifogások, hogy az egyes fejezeteket átidomítani óhajtotta egyik, vagy másik, hogy én egész készséggel hozzájárultam e javaslatokhoz, mert nem az volt a czélom,' hogy a mibenyujtatik, hanem az, ami czélszerűnek és jónak bizonyul: váljék törvénynyé ; többen pedig többet látván, könynyebben észreveszik, hol van szüksége ajavitásnak. azt nem akarom tagadni. De hogy ezen munkálatot a bizottság elitélte volna, erre nézve hivatkozom a bizottság elnökére, és hivatkozom a bizottság tagjaira. Egyben-másban módosítani óhajtották : az való ; de elitélésről szó sem volt. A munkálat nem enyém, elődöm kezdte. A kiegészítés ugyan az én ministerségem alatt készült; ele nem én fogalmaztam, én átvizsgáltam és ugy nyújtottam be ; nem vagyok tehát elfogult, amint szerző elfogult szokott lenni ; és ennélfogva azt hiszem, hogyha én ezen mnnkálatot a benyújtásra alkalmasnak tartottam, az én ítéletemnek annyi súlyt tulaj donithatok büntető ügyekben, mint akárkinek másnak. (Helyeslés.) Sokkal hosszabb ideig foglalkoztam elvileg és gyakorlatilag a büntető-joggal, hogysem ne tudnám megítélni, mi alkalmas ha nem is arra, hogy törvénynyé váljék; hanem legalább arra, hogy hozandó törvény substratumává válhassak. (Élénk helyeslés.) A t. ház ítéletére és azok ítéletére bízom, kik a magyar jogirodalmat ismerik, vajon képesnek tartanak-e engem erre, vagy nem ? {Tetszés. Helyeslés.) kz mondatott, hogy két év múlva be kell jelenteni a háznak az uj bírósági szervezetet ; sőt az mondatott , hogy már novemberben, deezeinberben kellene tárgyalás alá venni. Az mondatott továbbá , hogy az előkészületekre nézve nem történt semmi, holott az könnyen megtörténhetett volna; mert azon susceptibilitások, azon megyei separatisticus törekvések, melyek két év előtt fönállottak : most már nincsenek, s így most könnyű lesz a törvényszékeket fölállítani, újra fölosztani és életbeléptetni. A törvény világosan azt mondja, hogy két év lefolytával, miután a törvényszékek működésöket megkezdették, időközben szerzett statistikai adatokat fog a minister a ház elé terjeszteni a törvényszékek székhelyei és szervezetére vonatkozó intézkedések alapjául. Egy év adatait birjuk, azok össze vannak szedve, és compte renduban nyomtatásban fognak a ház elé terjesztetni s minden képviselő kezéhez juttattatni. A statistikai adatok tekintetében tehát már történt valami, történt annyi amennyi történhetett; mert hogy egy év alatt két év tapasztalatát mutassuk ki : az. ugy hiszem, lehetetlen. (Derültség.) De nem ugy értem én a törvény szavait, amint itt értelmeztetik, hogy t. i. novemberben, ez idén terjesztessenek be az adatok és a resultatum deezemberben vétessék tárgyalás alá; mert ekkor a törvény nem azt mondotta volna, hogy két év után, hanem azt, hogy egy év után legyen meg az előterjesztés ; minthogy novemberben vagy deezemberben nem két, hanem csak egy évnek resultatuma lehet ismeretes. Midőn tehát a törvény két évet mondott arra, hogy azon idő alatt szerzett adatok alapján a törvényhozás képes legyen végleges ítéletet mondani : meggyőződésein szerint, ennek csak a jövő év februáriusában, vagy márcziusában lehet eleget tenni, midőn az adatokat és eredményeket bírni fogjuk, és igy két év eredményeire támaszkodva, ítélhetünk és határozhatunk. (Helyeslés.) Én, t. ház, egészen más véleményben vagyok, mint a t. képviselő ur: én azt hiszem, hogy ez nem könnyű dolog : azt hiszem, hogy ez a legnehezebbek közé tartozik. Aki emlékezik azokra, amik történtek, midőn a törvényszékek ideiglenes elhelyezéséről volt szó : az nem fogja hinni, hogy a végleges elhelyezés oly könnyen fog sikerülni, hogy azt egy-két hét alatt elvégezni lehessen. Ez hosszú időt igénybe vevő munka lesz, amelyben akár mikéj) apadtak volna is a provinciális törekvések, mégis, ha nem is ily szempontból, de czélszerüségi szempontból igen sok meggondolni való lesz, akármikép kíván a minister eljárni. De én egy lépéssel tovább megyek. Az meggyőződésem, — habár a törvény rendelete szerint két év múlva tennem kellene, aligha nem lesz szükséges •— nem mondom határozottan — az igazságügyministernek prolongátiót kérni ; kérni azt, hogy ne két év múlva, hanem akkor terjeszthesse elő ezen adatokat, midőn a belügyministerrel egyetértőleg a törvényhatóságoknak kiegészitése iránti előterjesztés elkészülend. (Élénk helyeslés.) Mert a törvényszékek és járásbíróságok beosztását a politikaitól tökéletesen elkülönítve foganatosítani, ugy foganatosítani, hogy a megyék szétosztva, a lakosok a járásbíróságra nézve egyik, a szolgabiróságra nézve a másik, az adóhivatalra nézve a harmadik kerületbe tartozzanak: ily fölosztást én legalább czélszerünek nem tartok,.