Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-140

32 140. országos ülés május 24. 1873. volna fon, kell hogy a képviselőház az ügyiratokat megvizsgálja és a találtakhoz képest intézkedjék; de a most történt dolog csak következése a régebben történteknek. Én, tisztelt ház, egyátalában nem osztozhatom Zsedényi képviselő ur nézetében sem, melyszerint a niinister ur a jelen esetben csak ugy terjeszsze a ház elé az ez ügyre vonatkozó ügyiratokat, ha neki tetszik. Hiszen hová vezetne az ilyen okoskodás? Oda, hogy akár maguk a minister urak, akár hivatalnokaik bárminemű hibát, bűnös tettet követnének el, a ház nem lenne jogosítva ezen eljárásuk fölött intézkedni. Különösen a jelenlegi körülmények közt nem osztozhatom ezen nézetben, nem azon oknál fogva, mert én mint képviselő tudni akarom, hogy vajon Csemeghi ur, ki szintén képviselő, nem követett-e el oly bűnt, mely képtelenné tenné őt arra, hogy e teremben továbbá helyet foglalhasson. Én tehát, tisztelt ház, óhajtom, hogy az igen tisztelt interpelláló ur kívánsága teljesíttessék, mely szerint az ezen ügyre vonatkozó okiratok a ház asztalára letétessenek, mely kívánságot én méltányosnak, igazságosnak és jogosnak tartom, annyival inkább, mert ezen iratokból vagy az fog kitűnni, hogy vétkes mulasztás, hiba e kérdést illetőleg az illető által nem köveltetett el, és akkor ő a közvélemény előtt is igazolva van; (Helyeslés a szélső bal oldalon) vagy az fog kitűnni, hogy igen is még rósz akaratú mulasztás is követtetett el: és akkor, uraim, büntettetni fog az illető. Nekünk bűnösöket pártolás alá venni nem lehet, nem szabad. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Mielőtt szorosan a jelen tárgyra nézve elmondanám nézetemet, szükségesnek tartom reflectálni azokra, amik itt, — hogy ugy fejezzem ki magamat, — elvi szempontból elmondattak; mert azután fogom leginkább kifejthetni azt, hogy

7 mit tartok ma teendőnek, és miért tartom azt teendőnek. Itt legelőször is arra kell megjegyzést tennem, amit Deák Ferencz igen tisztelt képviselőtársunk mondott, és annak egy pontjára különösen azért, mert ezen pont íul a mai kérdés határain nagy fontossággal bir, és igen könnyen, igen rósz következéseket teremthetne, értem azt, amit az úgynevezett justice administrative-ra vonatkozólag megemlített. ö azt mondta, — mint hallani méltóztattak — fejtegetvén a külömböző viszonyokat, melyekben minister és tisztviselő fegyelmi szempontból állanak hogy több országban van ezen justice administrative, am«ly szükséges a minister, a tisztviselő és az egyes polgárok megnyugtatására. Amennyire én ismerem azon országoknak helyzetét, hol ez divatozik: bátran merem mondani, és alig hiszem hogy megczáfoltassam, hogy igenis e justice administrative biztositéka a ministernek, biztositéka a tisztviselőnek, de velők szemben megsemmisítése a polgárok jogainak. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Isten mentsen, hogy ily justice administrative-ünk valaha legyen, s annálinkább, hogy mint ma itt a napirend előtt hallottuk, e czélból külön törvényszék is szerveztessék; mert ha még ezt ismegérjük: akkor mondjunk le arról, hogy alkotmányos és szabad emberek vagyunk. (Igaz! bal felöl.) Ami már most a ministeri hivatalnokok viszonyát fegyelmi szempontból illeti, nem mondom, hogy nem szükséges a ministeriumokbeli tisztviselőkre nézve is törvényes intézkedéseket hozni, lehet hozni, czélszerü is hozni; de természetesen nagyon óvatosan kell majd eljárni; mert a dolog természetében fekszik, hogy a felelős ministernek szemben azon tisztviselőkkel, kiknek tetteiért felelős, sokkal több hatáskört kell engedni, mint a birói hivataloknál, és nem szabad másfelől ezen rendelkezések által a magánosoknak minden egyes tisztviselő ellen minden irányban támasztható panaszait lehetetlenné tenni. Ma nekünk még ilyen törvényünk nincs, és a dolog természetében van, hogy a minister maga intézkedik ez iránt, maga gyakorolja a jogot. Hogy ez igy van, és hogy ez anélkül, hogy bármi bűntényt követett légyen el, a tisztviselőnek elbocsátásáig is mehet: arról a jelen ministerium életéből is bírunk kétségbevonhatatlan tanúbizonyságot; (Fölkiáltások bal felől: Igazi ott van Bózsaági ügye!) a ministerek tehát gyakorlatában is voltak annak, hogy elbocsátattak, és talán néha nem is egészen alapos okból tisztviselőket. Itt tehát, ha nincs törvény, tettleg gyakoroltatik e jog a ministerek által: megkívántam ezt jegyezni azért, mert teljes mértékben gyakoroltatván e jog, érvényesíthető a ministerek felelőssége minden alárendeltjeik által elkövetett mulasztásokért és tévedésekért, és én részemről tökéletesen egyetértek Deák Ferencz képviselő úrral abban, hogy ha ma kisülne is, hogy azon tisztviselő, kiről szó van, nagyobb fenyítéket érdemelt volna, mint minőt kapott: a háznak nem volna föladata az ítéletet megváltoztatni. Eddig tökéletesen egyetértek vele. De nem értek vele egyet abban, hogy: „ennélfogva tehát a házra azon iratok, s azon eljárás megvizsgálása nem tartozik." Tartozik igenis a házra azért, hogy megítélhesse, vajon azon minister, ki e háznak jfelelős, helyesen járt-e el? (Helyeslés bal felől.) Mert ha azon minister a fegyelmi eljárást, bármely esetben tulengedékenyen vagy igaztalanul gyakorolta a tisztviselő ellen, akár lett légyen a hiba az, hogy nem büntette ugy, mint kellett volna, akár lett légyen az az eset, hogy szigorúbban büntette, mint kellett volna, vagy igaztalan volt irányában: szó sincs róla, a ház