Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-160
364 160. országos ülés június 30. 1873 fönfprgott a tisztelt ház előtt az egyetem ügye, már ftkkor ki méltóztatott mondani a tisztelt ház, hogy, amennyiben valamely alapítvány természete fölött kétség támad: e kétséges alapítványok fölött nem a képviselőház, hanem a bírói hatóságok fognak ítéletet mondani. Tehát, tisztelt ház, midőn a minister ur tegnapelőtti beszédében kimondotta, hogy az alapítványok természete fölött véglegesen bíróság határoz: semmi mást és semmivel többet nem mondott, mint amit a tisztelt ház már egy határozatában jegyzőkönyvbe foglalni méltóztatott. De nem fogadhatom el, tisztelt ház, Huszár képviselő ur azon indítványát sem, mely szerint utasítást kivan adni a bizottságnak, hogy működésében, müy elvek szerint járjon el. Nem fogadhatom pedig el ez indítványt azért, mert nincs a házban senki, ki kétségbe vonná, — s az előttem szólt tisztelt képviselő ur is elismerte, — hogy az államnak az egyház irányábani viszonya oly fontos és oly mindenféle körülményeket foglal magában, melyek sokkal bővebben tanulmányozandók és megvitatandók, mintsem hogy fölöttök egyszerű határozattal dönteni lehetne; már pedig ha a tisztelt képviselő ur indítványa elfogadtatnék : akkor olyasmit mondana ki a ház, mi tárgyalásra nem is volt kitűzve; mert hogy a kiküldendő bizottságnak utasítás adathassék, mulhatlanul szükséges, hogy ez utasítást azon indítványnak tárgyalása, napirendre tűzése előzze meg, hogy aztán annak napirendre való tűzése után a kérdés megvitattassék, és ennek következtében az elvek részletesen megállapittassanak; csak az ily megállapítás után lehet a bizottságot utasítani, hogy a kitűzött elveket szem előtt tartsa. Ezen indítvány, tisztelt ház, habár első látszatra elfogadhatónak látszik, és tetszős, ugy itt benn, mint künn : mégis annak elfogadását a ház eljárására nézve igen veszélyesnek tartom, mert ezáltal előidézhetnénk a házban oly megállapításokat és e megállapítások folytán múlhatatlanul keletkeznének oly határozatok és oly törvények, amelyeket később nem csak a ház, hanem az egész ország igen-igen keserűen megsirathatna. (Fölkiáltások bal felől: Ohó!) Azért hozatott be a házrend, hogy minden tárgyalás a ház rendszabályai szerint vezetessék. Attól eltérést sem az egyik, sem a másik kérdésben engedni nem lehet, és igy azon kérdésben sem, hogy adassék-e utasítás a kiküldendő bizottságnak, azon tekintetben, hogy az Deák Ferencz Pest belvárosának érdemes képviselője által kifejtett elvek szerint járjon el. Ha azt kívánjuk, tisztelt ház: nnúhatlanul szükséges, hogy az indítvány előzetesen napirendre kitüzessék, vita tárgyává tétessék és azután minden egyes abban előforduló elvi kérdések fölött határozat hozass ék. Akkor lesz a bizottság képes azon föladatában eljárhatni, hogy a képviselőház által vallott elveket, miképen hozza alkalmazásba. Mindaddig, mig ez nem történt: igen természetes dolog, hogy a magam részéről Huszár Imre tisztelt képviselőtársam ezen pótlását el nem fogadom, Irányi Dániel: Tisztelt ház! Nem vettem volna igénybe a tisztelt ház figyelmét, habár csak néhány perezre is, ha Ghyczy Kálmán tisztelt képviselő ur nem nyilvánít egy elvet, amelyet én nem helyeslek, és ha a tisztelt képviselő ur nyilatkozata nem bir ugy e házban, mint azonkívül nyomatékkal és fontossággal. (Halljuk!) A tisztelt képviselő ur Deák Ferencz képviselőtársunkat mindenben pártolta, támogatta, kivéve egyetlen egy hiányt talált az ő beszédében, azt tudniillik, hogy nem kívánta egyúttal figyelmeztetni a kiküldendő bizottságot azon kérdésre: vajon megengedhető-e, hogy akatholikus papsága tanítással ősneveléssel ezután is foglalkozzék. Az előttem közvetlenül fölszólalt tisztelt képviselő ur már felelt ugyan Ghyczy Kálmán tisztelt képviselő ur ezen nézetére ; azonban nem azon szempontból fogta föl a dolgot, melyből én tartom fölfogandónak. A tisztelt képviselő ur. t. i. tisztán az 1790-iki törvényre hivatkozott, mondván, hogy ha azon törvény szerint a protestáns felekezeteknek van fölügyeleti joguk saját gyermekeiket saját hitelvök szerint neveltetni: abból önként következik, hogy az autonómia alapján a katholikus egyháznak kell, hogy meglegyen ugyanazon joga ; és ez tökéletesen correct, tökéletesen helyes fölfogás. Azonban én, tisztelt ház, nem a positiv törvényből és különösen nem az 1790-iki X. törvényczikkből származtatom le a nevelés jogát. A nevelésjog a szülők joga és kötelessége, (Helyeslés a szélső bal oldalról) és az államra kötelesség csak annyiban háramlik, amenynyiben a szülők azt nem teljesitik, vagy teljesíteni képtelenek lennének. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) Magától értetik, hogy az állam itt is, valamint a közélet egyéb nyilvánulásánál főfölügyeleti jogát kell, hogy az ország érdekében gyakorolja; de a nevelési jogra az államnak privilégiuma nincs, (Helyeslés a szélső bal oldalon) és azt hiszem, hogy azt a szabadelvüség fölfogásának nem lehet nevezni, ha az államot ilyen kizárólagos kiváltsággal akarja valaki fölruházni. (Helyeslés szélső bal felől.) Enynyit és csak ennyit akartam megjegyezni. (Helyeslés a szélső bal oldalon • fölkiálltások bal felől: Kár volt\) Ghyczy Kálmán: Tisztelt ház! Szavaim értelmének helyreigazítása végett leszek bátor egy néhány szót szólani. (Halljukl) Én nem mondottam azt, hogy kizárólagos intézkedése az államnak még a szülők nevelés körüli jogait is kizárja; hanem azt mondottam, legalább azt akartam mondani, hogy a tanügyre nézve a főrendelkezés, a törvényhozási jog, az egyházzal szemben is az államot
