Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-160
160. országos ülés június 30. 1873. 381 látásba helyezte a refo/mokat, s kiemelte, hogy lesz jövőre fegyver kezüflfoelT szemközt állni a szóban forgó veszélyes törekvésekkel, ha mondom, azon nagy, hatás alatt azt hiimé ;- a ministér ur, hogy a pártok jelen állása fölmenti őt azon felelősség alól, meiylyel a nemzetnek és a háznak tartozik. Részemről nem tehetek egyebet, minthogy, elvonatkozva, miként Simonyi tisztelt képviselőtársunk is tettj azon conclusiótól, elvonatkozva, mondom, azon conclusiótól, mely Lükő Géza képviselőtársam beadott határozati javaslatának zárszavait képezi: e határozati javaslatot pártoljam. Mellőzni kívánom pedig a conclusiot azért, mert ama régi törvényt jelenben alkalmazhatónak nem tartom; s ezáltal, hogy a határozati javaslatot pártolom: egyúttal elfogadom azon indítványt, hogy k Idjön ki a ház bizottságot azon organkus törvények előkészítésére, melyek az állam és egyház közti viszonyt fogják szabályozni. Igen; miután e törvények csak a jövőre vonatkoznak, más részről azonban jelenleg is szükség van arra, hogy az állam tekintélye megóvassék: részemről is utasíttatni kívánom a minister urat, hogy szigorúan járjon el a rozsnyói püspök ellenében. Elfogadom tehát, ismétlem, nehogy félreértessem, a bizottság kiküldésére vonatkozó indítványt, Lükő Géza képviselőtársam határozati javaslatát is. (Helyeslés bal felöl.) Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi nslnister: Az eddigi fölszólalások után szükségesnek tartom kinyilatkoztatni, hogy azon motivatiók közt, melyekkel Pest belváros igen tisztelt képviselője indítványomat támogatta, és az én fölfogásom közt nincs különbség. Különbség legfölebb csak a formában van, és én elfogadom mindazon eszméket, melyeket a tisztelt képviselő ur a bizottság föladatára nézve előhozott. (Élénk- helyeslés.) Ghyczy Kálmán: Ámbár, tisztelt ház, szem előtt kivánom tartani az idő rövidségét, mely tanácskozásunkra előreláthatólag még nyitva áll, nem tehetem mégis, hogy az itt elmondottak közül némelyekre csekély észrevételeimet meg ne tegyem. (Halljuk!) Én egyetértek Huszár Imre képviselő úrral abban, hogy tanácskozásunknak két tárgya van. Tanácskozásunk egyik tárgya a minister urnák Lükő Géza barátom interpellatiója folytán a Schopper-ügyet illetőleg adott válassza és a válasz tárgyalása. Másik tárgya tanácskozásunknak azon határozati javaslat, melyet ezen tanácskozás közben a minister ur a ház asztalára letett, és azt hiszem, bármelyikről beszélünk a két tárgy közöl: mindig a napirenden levő vita tárgyának keretében mozgunk. Ahhoz, hogy az egyház és az állam közötti viszonyok szabályozásának keretébe mi minden tartozik, én ez alkalommal bővebben szólani nem kívánok, mert e részben saját nézeteimet is Deák Ferencz Pest belvárosa nagyérdemű képviselője oly jelesen, oly kimeritőleg, és nemcsak a háznak, hanem, amint hiszem, az ország közvéleményének is jóváhagyásával és helyeslésével fejezte ki, hogy én azokhoz íegfölebb még csak egyet tehetnék, és ez az, hogy a kiküldendő bizottságnak fontolóra keli vennie azt is, hogy az egyháznak, mint egyháznak a szorosan vett hittani oktatást kivéve: a tanügyre ez országban befolyás engedhető-e, és milyen befolyás engedhető. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy maga Deák Ferencz tisztelt képviselő ur is a tárgy ezen részletét csak azért nem emiitette meg; mert ő is meg lesz győződve arról, hogy az összes tanügy fölötti kizárólagos törvényhozási intézkedés, kivéve természetesen a hitoktatást: az államnak magának jogához tartozik (Helyeslés.) és mindazon jogok, melyeket az egyház e téren, mint egyház, az állammal szemben követel magának, az állam jogaiba beható usurpationál egyébnek nem tekinthető. (Élénk helyeslés bal felöl.) Egy észrevételem van még Pest belváros nagyérdemű képviselőjének előadására. Tökéletesen egyetértek vele abban, hogy a tetszvényjog alapján kiadott rendeletek megsértésének megtorlására nézve az eddig létezőknél kimerítőbb és hatályosabb eszközökről kell gondoskodni; de nem tartom azt, hogy most nem volna törvény, melyre hivatkoznunk lehetne az ily rendeletek megszegői ellen. És ezt én igen pracíikus kérdésnek tartom, mert igaza van abban Schvarcz Gyula kéjwiselő urnák, hogy meglehet, hogy a kiküldendő bizottság későn fog referálni, minden esetre bizonyos idő elmulta után fog referálni. Hogy pedig addig szabad legyen a vásár, és hogy az illetők addig tehessenek mindent, amit tenni jónak látnak: az állam meg fegyvertelenül álljon velők szemben, ezt én helyesnek és elfogadható álláspontnak nem tartom. (Élénk helyeslés bal felől.) Midőn a tetszvényjog alapján kiadott rendeletek megsértőit feleletre vonhatóknak vélem, és feleletre vonhatóknak vélem bírói utón: nem megyek vissza régi törvényeink fejtegetésére. Én azon bűnvádi gyakorlatnak, praxis criminálisnak keretében óhajtok maradni, amely az 1848-dik esztendőig kizárólag divatba volt az országban, és nézetem szerint törvén\ r esen most is fönáll. Egész serege van a bűntetteknek, különösen a kihágásoknak, a melyekre nézve a törvény büntetést nem rendel, és kérdem : nem voltak-e ezek mindig megbüntetve és annak utján bíróilag is megtorolva? Igenis, mert létezik törvényeinknek azon rendelete, jelesül az 1723-dik esztendei XH. törvényczikk, amely azt mondja, hogy minden oly esetekben, amelyekben a törvény határozott büntetést nem rendel, a biró bölcs belátására bizatik a büntetés meghatározása.
