Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-159
159. orsfcágos ülés juiiius 2SÍ 1873. 355^agy szabálynak vagy jogi szokásnak, nincsen sehol sanctiója. Miután ezen úgynevezett sanctio hiányzik: a ministerjiurnak kezében nem is volt semmiféle oly eszköz, melynek használatával szigorúbb eljárást követhetett volna a rozsnyói püspök ellen. De engedje meg nekem a tisztelt ház, hogy arra is reflectáljak, hogy mennyiszer hangoztatott e házban az osztó igazság. Hallottam azt igen gyakran emlegetni e házban; de sajnálattal tapasztaltam mindig, hogy csak elvben áll ez többnyire, mint átaláhan igen sok a theoria, de a gyakorlatban nem igen nyilatkozik és nem igen nyilvánul ezen osztó igazság. Mert mig egy részt csak nem régen egy más tisztelt ininister urnák hasonló válaszát egy ismert ügyben a tisztelt ház tudomásul vette és magáévá tette a tisztelt minister ur nézetét : most a jelen esetben talán épen azért, mert papról van szó, nem fogadták el sokan a tisztelt házban, (Fölkiáltások hal felől: oltói) és nem vették tudomásul a választ. Akkor egy magas állású hivatalnok alkotmány-sértéssel, nyilván való törvénysértéssel vádoltatott; akkor a tisztelt minister ur megvizsgálta a dolgot és azt nyilvánította, hogy sajnálja, megtörtént a hiba, azt tagadni nem lehet, és ő rcsszalását fejezte ki. Ezzel megelégedett a tisztelt ház többsége és a választ tudomásul vette. Jelen esetben sziláén roszalás mondatott ki a t. minister ur részéről, s ugyanazon oldalról, honnan akkor a t. minister ur válaszának elfogadására szavaztak: azon helyről, tapasztalom, hogy találkoznak oly tagtársaink, akik, homlokegyenest akkori eljárásukkal, ezen választ jelenleg tudomásul venni nem óhajtják. Az igaz, hogy talán nem igen következetesek némelyek azok közül, kik a választ tudomásul venni nem akarták; de egyről meg vagyok győződve, hogy egyik tisztelt tagtársunk legalább következetesen cselekedett jelenleg, midőn a centrumból elég excentrice a tisztelt minister ur válaszával megelégedve nem lévén, az ellen szavazott; de mondom, következetes volt azért, miután nemcsak a rozsnyói püspöknek szabályszerű megrovatását követelte; hanem ő más alkalommal is követelte a pénzügyminister úrtól a „Neue freie Presse" perbe fogatását, azért, mert ezen lap sértő hangon szokott beszélni a t. pénzügyminister úrról. Mondóin: ilyen helyről jelenleg a t. minister ur leszavazását nem csodálom, és némileg következetesnek találom. De, tisztelt ház! Ezen osztó igazság szerint nem volna szabad elfogultsággal gyakran ítéletet hozni egy egész vallásfelekezetről, egy egész osztályról, a melynek talán egyes tagjai hibás lépéseket követnek el. Tisztelt ház! Hallom gyakran említtetni, hogy & katholika. egyház és annak szolgái még most is kiváltságos álláspontot foglalnak el, és sok kiváltsággal vannak fölruházva. Én oly sók kiváltságot, amely valami nagy horderejű hatalmat szolgáltatná" a katholika egyház kezébe, nem igen látok; egy-pár^ halvány színezetű, a régi időből fönmaradt kiváltság megmaradt még a katholika egyház szolgáinak kezében; de ez oly csekélység és annyira paralizálható a törvényhozásnak ellenőrzése'által, hogy az ? egészen ártatlanná válik. De ha már kiváltságokról' van szó, melyekben állítólag a katholika egyház : most is részesül : akkor azt látom, hogy csakugyan' igen kiváltságos helyet foglal el, és nagy privilégiumokkal van ellátva, azon szempontból tekintve, hogy talán egy vallásfelekezet sincs annyira kitéve a gúnynak, sértegető élczelésnek, mint a katholika; egyház. A Gulner tisztelt képviselő ur által fölólvá 4sott brochure szerzőjét nem ismerem, hanem annyit mondhatok, hogy sok igazat mond. A katholika egyház szolgái és szokásai a legutolsó zuglapok által mindennap pelengérre tétetnek; vegyünk kezünkbe akármily élczlapot, akármely napilapot., s azt fogjuk benne találni, hogy valót mondtam. (Fölkiáltások : Hát a Mátyás Diák \) Nem mondom, hogy a támadások mindig indokolhatlanok; de ha egyes személyek vétenek: nem szabad azért egy egész osztályt, egy egész vallásfelekezetet felelőssé tenni. Ha egy papi személy elmegy valamely közhelyre, például egy vendéglőbe és leül egy asztalhoz, a körüle lévők, — kik addig egész indifferens tárgyakról beszélgettek, talán a Gellért-hegyi elevátorról, — midőn a pap közelükbe leül: azonnal rá kezdik a nótát, és össze-vissza hurczolják a papságot. (Élénk derültség.) Ha a pap utazik, s belép egy vasúti coupéba, bejötte előtt talán az időjárásról beszélgettek: alig lép be a pap, azonnal a vallásra tér a discursus, és az embernek füle-hallatára oly ocsmány nevekkel illetik a vallás-szolgáit, rágalommal a vallást, s annyira gúnyolják, s rósz élczekkel annyira elhalmozzák, hogyha önök azon helyzetben lennének: át volnának hatva azon meggyőződéstől, hogy midőn bárki az egyház-szolgájává lesz, nem csekély áldozatot hoz. Tessék fölvenni,, hogy az alpapság, mely szegénységben sínylődik,, járványok alkalmával életét gyakran koczkáztatja, idejét a törvényeknek megfelelő oktatásnak szenteli,. s midőn egész életén keresztül tehetségeit a közjó előmozdítására fordítja: a világon csaknem kivétel nélkül hálátlansággal találkozik. A katholika egyház és annak szolgái kiváltságos állást foglalnak el, mert napirenden van, hogy uton-utfélen bántalmaztassanak. Tisztelt ház! Én nem vagyok a kiváltságoknak barátja, senkinek sem követelek kiváltságos állást. de ha liberalismusról van szó, azt akarom, hogy 45 :::
