Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-158
15S. országos ülés juuius 27. 1873. Ü43 j-wk a szükséges költségeket, és pedig nemcsak ily csekély összeget, mely egyedül egyes tisztviselők gratificatiójául szolgálhat; hanem oly tekintélyes összeget, melynek fölhasználása csakugyan erednumyre vezethet. Azonban itt is előállna azon kérdés, hogy kinek és minő föltételek közi lehetne a követelt, összeget megszavazni. Ez természetesen bizalmi kérdés, és a bizalom mindig- subjecíiv dolog. Van azonban két objectiv tényező, melyből minden esetre megítélhetni bizonyos eljárás tekintetében: mennyire bizalomra méltó valaki, mennyire nem és ez egyrészt azon működés, melyet az illető eddig is kifejtett, és másodszor az, hogy mily eszközökkel és módokon kívánja eszméit életbeléptetni. Ami az első tényezőt illeti: engem megdöbbentett azon nyilatkozat, melyet a minister ur az enquétehez intézett első kérdésre vonatkozó tanácskozás befejezésével tett. Ezen nyilatkozatában ő azt monda, és ugy hiszem ma is ismétlé. hogy örömmel constatálja, hogy a vélemények szétágazása •oly csekélyre reducálható, hogy a kiegyeztetés könynyiivé válik. Részemről megvallom figyelemmel olvastam az enquéte tanácskozásait; de azokban egyetlenegy pontot találtam, melyre nézve a különböző nyilatkozatok megegyeztek. Ezen egyedüli pont az, hogy a jelenlegi állapot tarthatlan. Minden egyéb kérdésre nézve lehetőleg szétágaztak a vélemények. Nem létezik a codificatio tekintetében a külföldön 50 évi vitában fölmerült árnyalat, mely itt képviselőjére ne találjon. Ha e nézet-eltéréseket kiegyezteti a minister ur : csakugyan a codificationál nagyobb mestermüvet teremtett volna, t. i. kimutatta volna, miként lehet könnyű szerrel a különféle iskoláknak alapul szolgáló teljesen elágazó nézetekben különböző tudományos véleményeket összeegyeztetni. De tovább megyek; minő más munkálat áll előttünk, melyből a minister ur eodifícationális véleményét képesek vagyunk megítélni'? Előttünk fekszik a büntető eljárás ideiglenes javaslata, azon ideiglenes javaslat, mely már egy évnél tovább képezi folyton a törvényhozás tanácskozásainak •tárgyát anélkül, hogy csak egy lépésnyire előbbre jutott volna. Azon ideiglenes javaslat ma már nem azon eredeti szerkezetben fekszik a ház előtt, mely .a képviselőház egy bizottságának elsietett műve volt; hanem fekszik a minister ur által vagy legalább a minister ur megbízásából készített és a törvényhozás által pótlékokkal ellátott javaslat 200 s néhány §-szal. Ezekre vonatkozólag azon bizottságnak alkalma volt nyilatkozni s ámbár a bizottság a minister ur tetszése szerint alkottatott és captiosus ellenzékről ama bizottságban szó sem volt: mégis ,azon javaslat minden részében olyan vala, melyet a bizottságnak majdnem mindegyik tagja nemcsak áheoretieus, hanem opportunitási szempontból is elitélt és melyet én csupán eszmezavar jelének vagyok kénytelen tartani, s melyet ugy teehnicájában, mint határozmányainak anyagi tartalmában — nehezen bironi a szót megtalálni, de nem tehetek másképen, ki kell mondanom, hogy — csak képtelenségnek tartathatok. (Bal felöl derültség, jobb felől mozgás. Nagy zaj.) De menjünk tovább, tisztelt ház! a harmadik kérdésre, melyre nézve a minister urnák alkalma volt programmját kifejteni, melyre nézve alkalma volt cselekedni : a birói szervezkedés kérdésére. Méltóztatnak tudni, hogy deczemberben lejár azon két év, mely birói szervezésünknek mintegy próbaéveit képezi. Deczember után azt véglegesen el kell rendezni ; hol szükséges tatarozni, hol szükséges, egy vagy más részben uj alapokra fektetni. Minő előkészületeket tett e tekintetben a minister ur? Ha végig tekintünk az országban és ha látjuk, hová jutottunk: elmondhatjuk, hogy alig történt valami. Évről évre nagyobb összeget követelnek tőlünk, részemről megvagyok győződve, hogy azon összeget, melyet a minister ur követel, s melyet rendelkezésére bocsátottunk: egészen elegendő a birói szervezés megoldására; de csak ugy, ha azon susceptibilitásokon erélye van magát tul tenni, amelyek keresztülvitelét akadályozták talán két év előtt, de melyek ma már — számos jelenség mutatja, — nem léteznek. Azt hiszem, hogyha határozott programmja lett volna a minister urnák, ha határozottan tul tudta volna magát tenni azon megyei és provinciális törekvéseken, amelyeken, — elismerem — két év előtt igen nehéz volt magát, tul tennie : azt hiszem, ma már eredményre jutott volna, vagy legalább az eredmény reményével kecsegtethetne bennünket. De így, miután novemberben fogunk ismét összejönni : aligha lesznek előttünk deczemberig azon előterjesztések, melyeknek a végleges szervezést okvetlenül meg kell előzniök ; mert mielőtt a minister részletes javaslatát előterjesztené, kell hogy az elvek tekintetében a fölosztás és azon belső kapocs tekintetében, melyben a bíróságok szervezete az állam többi közegeivel van: magával tisztába jőjön. Számos adatot hozhatnék még föl, melyek mind ugyanezen irányban tennének tanúságot: mondhatnám, hogy az ügyészi intézmény keresztülvitelében egészen denaturalizál tátott; hogy az ügyészek ahelyett, hogy ma tisztviselők volnának : egész ügyészi hivatalt képeznek, melyek oly functiőval bízattak meg, amit például a múlt évben igen jól vezettek a törvényszékek elnökei; most, hogy az ügyészekre biztuk: mit sem nyertünk ezzel; például hozom föl a bűnvádi eljárásnál a tanuk dijainak kiszolgálását, amelynél számos akadály merült föl, mióta az ügyészek föladatát képezi; mert ahelyett, hogy ezen ügyet az elnökök kezelnék, kik az öszszegeket mindig azonnal kiutalványozhatják: oly
