Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-158
344 * 58- országos ülés június 27. 1873. hivatalokra bízták, melyek bizonyos határidőkhöz és pedig nem azon időhöz vannak kötve, midőn a tanuk jelenléte szükséges. Mondom, számos adatot hozhatnék föl; de tisztelnem kell a tiszteltház türelmét. Azonban még mielőtt tovább mehetnék, egy megjegyzést akarok tenni, és ez arra vonatkozik, hogy kire bizza a minister ur törvényjavaslatai kidolgozását? (Mozgás.) Igen, midőn eodificatióról van szó: e kérdés is nagyfontosságú, mert e kérdés megoldása magában foglalja a siker elérése egyik föltételét. Á minister urnák természetesen joga van választani; teljesen tetszésétől függ, hogy kire bizza. Hogy a munkálatokat eddig kire bizta; azt tudjuk. Azon tisztviselőre, ki eddigelé a munkálatok nagy részét végezte, aki e házban tett nyilatkozata szerint a büntető codex tervét elkészítette, és annak legnagyobb részben alkotója, azon tisztviselőre, kit törvényhozási és administrativ működésében ismer a ház, s róla Ítéletet alkothatott. Részemről csak egy megjegyzést kívánok itt tenni. Én a codex készítését igen kényes dolognak tartom, s oly tisztviselőre bizni egy elvi jelentőségű codex elkészítését, aki ha hivatalnoki kötelességének — a minister urnák kell legjobban tudnia, és e tekintetben el kell fogadnunk a múlt hetekben adott fölvilágositását — teljesen meg felelt is, de összeférhetőnek tartotta a politikai és jogászi ügyekben két egészen ellentétes minister hunban, két ellentétes áramlatnak egyenlő buzgósággal segédkezet nyújtani : helyesnek nem vélhetem. Egyébiránt tisztelt ház, elismerem, hogy a codificatio kérdése fontos dolog, sokat involvál; elismerem, hogy Európának nincs országa — nem értve itt a kis német államokat, mert azokban önálló nemzeti érzület, önálió nemzeti fejlődés nem volt, -- hanem Európában nincs nagy állam, ahol a codificatio normális időben ment volna véghez, a hol vagy nem előzte volna meg azt egy nagy krízis, s a forradalmak eredménye ne lett volna, vagy maga a codificatio nagy átalakítási törekvésnek ne lett volna kifejezése. Látjuk Francziaországban, a Napóleon codex igy állott elő. Az osztrák polgári törvénykönyv is oly időben alkottatott, midőn az osztrák birodalom meg lön teremtve. (Fölkiáltások a bal oldalon: Nem áll!) Engedelmet kérek 17GO-ban kezdetett meg Mária Terézia által, aki épen a birodalom megszilárdulásának alapját vetette meg, és befejeztetett épen akkor, a midőn a római szent birodalom föloszlattatván, az osztrák birodalom lépett annak helyében. A porosz ]>olgári törvénykönyv is kifejezése egy nagy unificationális törekvésnek, munkálatnak, kifejezésre jutása a német önállóság, német törvényhozás független törekvésének, a németek egységeszméjének; az olasz törvénykönyv szintén egyenesen az olasz egyesülés czérjábóí, teljes keresztülvitele véget hozatott. Arra, hogy a nagy nemzeti föléledés újjászületésével kapcsoljuk össze saját polgári törvénykönyvünk alkotását: elmulasztottuk az időt; lehet, hogy ez egyátalán keresztülvihető nem volt; de kétségtelen az, hogy most, midőn törvénykönyvet kívánunk alkotni, jogunkat codificálni kívánjuk: nem lehet azt tétovázva egyes apró lépésekkel tenni, habozni, bizonytalankodni; kell hogy a codificatio egészben mint egység fogassák föl; kell, hogy a minister, ki ezen munkálatra vállalkozik, annak egészét belássa, tekintetét az egészre kiterjeszsze ; kell, hogy bátorsága, merészsége legyen ezen nagy munkát a képviselőház elé terjeszteni; bevallani, hogy itt-ott lehetnek hiányok, de egyszersmind kifejezésre juttatni azon meggyőződést, hogy oly tetemes előny hárul abból az országra, miszerint ezen apró nehézségeken, alkalmatlanságokon, meg azon politikai akadályokon is kész magát túltenni. Pedig, hogy a tisztelt minister ur erre vonatkozó erélyt eddig nem tanúsított, — nem tehetek róla; — de eddigi eljárásából csak ezt magyarázhatom ki. Nehéz dolog tudom, tisztelt ház, valakivel szemben kit a közvélemény magas polezra emelt, közvetlen föllépni, hivatását megtagadni; nehéz különösen ha oly férfival állunk szemben : aki egész életén keresztül csak tiszteletre érdemesítette magát, (JJgy van\ jobb felől. Halljuk]) akinek mostani eljárásában is kell, hogy lelkiismeretessége, kell hogy jó szándéka iránt teljes elismeréssel viseltessünk • de ily nagy munkában, mint a minővel itt jogi átalakulásunk küszőbea szemben állunk: nem elég a lelkiismeretesség, nem elég a szakképesség, nem elég maga a jó szándék, hacsak azon törhetetlen erély és törhetetlen erő nincs azokkal párosulva, mely egyedül képes ily nagy munkánál minden akadályt leküzdeni. Ezen indokoknál fogva épen mivel a tisztelt minister úrban ezen tulajdonokat föl nem lelem : nem járulhatok hozzá a codificationális czélokra előirányzott 30.000 forint megszavazásához; és részemről e czimen most egyátalán semmit sem szavazok meg. (Helyeslés bal felöl.) Indítványomat bátor vagyok írásban beadni. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa az' inditványt): Az igazságügyi költségvetés rendkívüli szükségletének IV-dik czimében törvények szerkesztésére előirányzott 30.000 frt teljesen töröltessék. Csemeghy Károly: Tisztelt ház! Megvallom őszintén, hogy az előttem szóló t, képviselő ur részéről nagy hősiesség, nagy bátorság kívántatott ahhoz, hogy az igazságügy szolgálatában az igazságügyi kathedrában annyi érdemeket kivívott férfiú irányában kimondja azt, (Élénk fölkiáltások a bal oldalról: Ohó \) hogy ő bizalommal viseltetik jelleme, képessége; de nem erélye, nem jogi capacitása iránt. (Pulszky Ágost: Ezt nem mondtam \) A
