Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-158
3 40 158. országos ülés június 27. 1873. a helyszinelési munkálatok és igy igen csodálkozom, hogy a minister ur oly könnyen egyezik abba, hogy ez töröltessék, s azzal kecsegtet, hogy ha szükség leend: akkor póthitel utján fogja ezen 60.000 forintot a háztól kérni. Én megfordítva, azt hiszem, hogy jobb ha annyit előirányoz, hogy esetleg még valami fölhasználatlan marad: mintha keveset kivan, és ez által a czél elérése meghiusittatik. Miután a 300.000 forintot ez idő szerint mulhatlanul szükségesnek találom : részemről is pártolom Horváth Gyula képviselőtársam kivánatát. Remete Géza : Részemről nem tartom szükségesnek e tárgyhoz bőven hozzászólani, miután az okokat, melyeket föl akartam hozni, nagyobbrészt elmondotta már előttem szólott képviselőtársam. Csak annyit kívánok megjegyezni, hogy méltányosnak és igazságosnak tartom, hogy azon 11. kerületben is a hitel forrása megnyittassák. Ha a telekkönyvezés szükségét elismeri a minister ur is : akkor azt hiszem, annak mielőbbi eszközlését csak szivén hordhatja. Én tehát tisztelt előttem szóló érveit magamévá téve, részemről is ajánlom a tisztelt háznak a törlött 60.000 forintnak is megszavazását. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa Horváth Gyula módosítását.) Elnök: A képviselő ur ezen indítványa értelmében, a pénzügyi bizottság által javasolt 240.000 forintot, 300.000-re indítványozza fölemelni. Méltóztassanak azok, kik ezen indítványt elfogadják, fölállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. A tisztelt ház tehát a pénzügyi bizottság véleményét elfogadva, 240.000 forintot szavaz meg e czimen. Szeniczey Ödön jegyző {olvassa): IV. czim. Törvények szerkesztésére 30.000 forint. Horváth Lajos előadó (olvassa).- Ez uj szükségletet a minister azzal indokolja, hogy a közelebbi években nagymérvű codificationális munkálatok várnak az igazságügyministeriumra. E munkálatokat legczélszerübben egyes szakférfiak teljesíthetik, kik egy külön alapból kellően dijazandók. A bizottság osztozik az igazságügyér azon németében, hogy a rendszeres munkálatok egyes kiszemelt kitűnő szakférfiakra bízassanak; de amennyiben a ministerelnökségnél, szintén codificationális czélokra, előirányzott 30.000 forintból esetleg az igazságügyi tárcza is részesülhet, és amennyiben az 1874. évi munkálatok ily nagy összeget nem igényelnek : az előirányzott 30.000 forintból 15.000 forintot törlendőnek vél, s a czim szükségletére 15.000 forintot hoz javaslatba. Pulszky Ágost : A ház elfoglaltsága, az előre haladt idő, meg azon körülmény, hogy az igazságügyi bndget alig néhány hónap előtt tárgyaltatott: kötelességemmé teszi, hogy a tisztelt ház figyelmét és türelmét kíméljem.Azonban azon meggyőződésem, hogy a ház tárgyalása és szavazása e tétel megállapításánál nagy befolyással van igazságügyünk fejlődésére, annyira gyökerezik bennem, hogy lehetőtömören néhány észrevételt erre vonatkozólag megtenni el nem mulaszthatom. Kivált most; mert, ha tekintetbe vesszük, hogy az országgyűlésnek mulfc hosszú együttülése alatt mi történt ; ha tekintetbe veszszük mindazokat, mik elintézésre várnak: az őszi idényben alig lehet reményünk, hogy igazságügyi politikáról alkalmunk legyen tetemes időn belül hozzászólani. Pedig, hogy e tekintetben véleményt kell mondani, pedig, hogy e tekintetben a véleményeket határozottan kijelölni, pedig, hogy e tekintetben az irányt, melyet követni kívánunk már ma határozottan ismerni kell: azt hiszem, kétség nem igen foroghat föa. Nem foroghat fon annyival inkább, mert részemről legalább azt hiszem, hogy minden lépés, a melyet ma az igazságügy eddigi irányzatában haladva teszünk, a czéitól messzebb terel, nem hogy a czélhoz közelebb vezetne bennünket; hanem teljesen lehetetlenné fogja tenni a képviselőháznak, az ez ügygyei való érdemleges foglalkozást akkor, midőn egyéb teendők elintézése után az igazságügy rendezésének égető — nem tőlem ered e kifejezés, három év előtt mondta Hodossy Imre képviselő ur, — midőn az igazságügy rendezésének égető kérdése fog a törvényhozás elé kerülni. amely igazságügy jelen állapotában az Európa minden országaiban fönálló igazságügyi állapotokkal arányosítva, a lehető legalsóbb fokon áll, amely, ha még sokáig fog fönállani — és itt ismét Hodossy Imre képviselő ur szavait idézem — azt fogja eredményezni, hogy a külföldi hatalmak capitulatiókat fognak velünk kötni kívánni saját alattvalóik jogainak praecisirozása végett. És ha, tisztelt ház, végig gondolunk a multakon, ha végig gondolunk mindazokon, a mik a képviselőházban az igazságügy rendezése tekintetében mondattak, azon határozatokon, amelyek ennek rendezését sürgették és mint hazánk tűrhetővé válható állapotának első követelményét hangsúlyozták és ezt a ministerium kötelességévé tették ; ha mindezen erőlködéseken végig gondolunk, és megfontoljuk, milyen kevés volt ezeknek az eredménye : lehetetlen, hogy ne az eddig követett rendszerben, ne az eddig fönállott irányban keressük a hibát, amaly hiba eléggé a fölszinén fekszik. Ezen hiba pedig az, hogy nem vettünk magunknak soha kellő időt, valami j inak alkotására. Mindig azt hittük, rövid az idő, hirtelen kell dolgoznunk, és össze kell tákolnunk valamit, hogy ideiglenesen segítsünk a bajon. Provisoriumot halmoztunk provisoriumra, és igy azon eredményre jutottunk, hogy minden következő provisorium ro->
