Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-158
158. országos ülés jiurius 27. 1873. 323lönösen az, akit az akkori minister a polgári törvénykönyv készitésével megbízott, Solonnak bölcsességével nem dicsekedhetik, a következés — fájdalom — bebizonyította. (Derültség a bal oldalon. Igazi Ugy van\) Nem helyes az ut, nelyet ajánlottam, monda. Hát, hogy ismételjem, amit csak az imént fölhozni bátor voltam : nem azon az utón, melyet én ajánlottam, készült-e a váltótörvénykönyv ? nem azon az utón jött-e létre a büntető-törvénykönyv és nem felelt-e' meg mind az egyik, mind a másik a közszükségnek, a nemzet várakozásának ? (Tetszés bal felől.) És vajon egy szakbizottság, mely a jelen házból küldetnék ki: miért volna kevésbbé képes a reá várakozó, a reá bízandó föladat megoldására, mint amennyire képes volt erre a pozsonyi országgyűlésnek küldöttsége ? De bár ezen utat válaszsza a tisztelt minister ur, vagy pedig egyes szakférfiak szorgalmától és tehetségétől várja a föladat megoldását: legyen szabad a tisztelt minister urat arra fölkérnem, hogy mindenesetre az önálló codificatio terén maradjon, s a receptio útjára lépni tartózkodjék. (Élénk helyeslés a szélső bal felől.) Mélyen sértené ez •— mint mondám — a nemzeti önérzetet, és ezt ismételve szivére kötöm a minister urnák. A nemzeti önérzet nagy, hatalmas elhatározásoknak a rugója; nagy, hatalmas tetteknek emeltyűje lehet. Tartókodjanak, uraim, azt eltompítani, nehogy akkor, midőn arra leginkább lesz szükségünk: a várakozásnak többé meg ne feleljen. A dicsőség templomát kevés halandó előtt nyitja meg az utókor; de az minden embernek hatalmában áll. legyen bár nagy, avagy kicsiny, hogy nevét legalább utálattal ne említse a jövő nemzedék. (Tetszés bal felől.) Vigyázzanak, uraim, nehogy nevökeí Bach neve mellé jegyezze föl a történelem. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Hoffmann Pál: Tisztelt ház! Nem volt szándékom a tárgyalás alatt lévő budget alkalmával fölszóllalni ; midőn fölszóllalok, csak egy pár megjegyzésre szorítkozom, az igen tisztelt előttem szólott képviselő urnák most mondott beszédjére. A tisztelt képviselő ur szíveskedett hivatkozni az 1869. évi budget-tárgyalásra, amikor ő indítványozta, hogy a codificatio-kérdés tárgyában bizottság küldessék ki a képviselőházból, mely ezen ügyet kezébe vegye. Szíveskedett rám hivatkozni, ki akkoron azon meggyőződésemnek adtam kifejezést, miszerint a bizottságok alkalmasak először arra, hogy az irányelveket megállapítsák; másodszor alkalmasak, hogy ezen irányelvekhez képest készült műnek mindenkor szükséges megvizsgálására, megbirálására, javítására közrehassanak. Ez ma is a nézetem ; és a tisztelt képviselő ur mostani nyilatkozatában is igazat adott nekem, midőn a maga részéről kijelentette, miszerint a bizottságot ő sem akarja azzal megbizni. amivel én 1869-ben egy testületet megbizandónak nem tartottam, t. i. egf munkálat elkészítésével. Ennélfogva örömmel constatálom, hogy a tisztelt képviselő urmost, 1873-ban, azon véleményben van, melyben én voltam 1869-ben, és melyben jelenben vagyok. De a tisztelt képviselő ur szíveskedett ezen tanácskormány folyamában megemlékezni egy munkálatról, melynek készitésével szerény nevem áll kapcsolatban, és méltóztatott azt mondani, hegy ezen művem mutatja leginkább, hogy ezen műből tűnik ki legjobban, hogy Solon bölcsességével szerzője nem bir. Én is szívesen elismerem a tisztelt képviselő ur ezen nyilatkozatának alaposságát; csak egyet teszek hozzá, s ez egy az: óhajtom, hogy a műnek netaláni sikertelensége ösztön legyen egy tökéletesebbnek készítésére, s ne legyen ok an>a r hogy a mű maga egy silányabb utón vetessék eszközlésbe, óhajtásomat kifejezik Livius ezen szavai: „Et sí in tanía seripterum torba mea fáma in obseuro sít, nobilitate ac magnitudine eorum, qui ncmini afficient meo, me consoler," (Tetszés a jobb oldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani ? (Senki!) Ez esetben a vitát befejezettnek nyilvánítom. Pauler Tivadar igazságügyin!Mister! Tisztelt ház! Azokra, mik itten átalánosságban elmondattak, némelyeket röviden válaszolni kötelességemnek tartom. A tett észrevételek részint a törvényhozási előkészületekre, részint a törvénykezés menetére, s annak egyes hiányaira vonatkoztak. Ami a törvényhozási előkészületeket illeti, fölemlíttetett, hogy azon tanácskozmányban, melyet én T mind a dolog természete szülte szükség, mind a törvényhozás utasítása folytánegybehivtam, a recepio kérdése merült föl, s fölme rült azon kérdés folytán, melyet én a tanácskozmány elé tűztem. Aki figyelemmel kisérte a vélemények nyílvánulását a jogi irodalom terén; aki ismeri a jogász körök legutóbbi időkben folytatott tárgyalásainak, tanácskozásainak anyagát: tudni fogja, hogy ezen kérdés nem általam idéztetett elő az enquéteben,, hanem a körülmények, a viszonyok, s egyeseknek eziránt tett indítványai s nyilatkozatai által. (Helyeslés a jobb oldalon.) Óvakodtam azonban föltett kérdéseimben a receptio vagy codificatio szavát csak mégis érintem; óvakodtam azért ; mert igen jól tudom, hogy bizonyos szavakkal, bizonyos exclusiv fogalmak kapcsoltatnak némelykor össze, melyek mellett az illetők küzdvén, a közvetítés majdnem lehetetlenné válik; holott, ha a szavak a rideg fogalom-keretétől elvon-. 41*
