Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-156
274 156. országos ülés június 25. 1S73. Zsedényi Ede: 1870-ben a vasúti kölcsönből a magyar-belga gép- és magyar-svájczi vaggongyár megvételére, mely gyárral az akkori részvényesek boldogulni nem tudtak, 1.080.000 írt lett fordítva. Erre az államszámvevőszék, az 1870-iki zárszáraadásokat vizsgálván, jelentésében azt mondja : „Miután a költségvetési törvény e czélra hitelt nem nyitott, s annak megvételéről az állami számvevőszék értesítést nem nyert, sem magának értesítést az azokra vonatkozó tárgyalásokról, az utalványozási jegyzékekből, vagy más utón nem vehetett, a pénzügyminister urat fölszólította, hogy az ezen vételre vonatkozó szerzi dést és egyéb adatokat a számvevőszékkel közölje, minélfogva ez ügynek tárgyalása függőben maradt." Erre a pénzügyminister 1871. decz. 31-én azt válaszolá, hogy ezen gyár megvétele iránti iratok és fölvilágositások nem a pénzügyministert, hanem a közmunka és közlekedési ministert illetik, mint akinek szakkörébe a kérdéses ügy tartozik. Mely válasz sem a tényálladéknak, sem a törvénynek meg nem felel ; mert miután az 1867-ik évi XIII. törvényczikk szerint a pénzügyminister a folyóvá tett vasúti kölcsön mikép történt fölhasználásáról, a kölcsön állapotának kimutatása mellett, az országgyűlés elé évenként jelentést tenni köteles : a kérdéses gyárt a vasúti kölcsönből más minister meg sem veheté, és más tettleg meg sem vette, mint a pénzügyminister. Ha valami, bizonyosan a losonczi vasút megvétele iránt kötött szerződés illette volna a közlekedési ministert is; de azt is a pénzügyminister kötötte, és e fölött önmaga tett jelentést a képviselőháznak, tehát a gyár megvétele iránt is a pénzügyminister tartozik fölvilágosítást adni. Eddig sem a pénzügyi, sem a közlekedési minister a szerződést a ház elé nem terjesztette; de a pénzügyminister által a vasúti kölcsön hovafordításáról az 1870. és 1871-ik évre tett jelentéséből kitetszik, hogy a vételár 1,080.000 írt, üzleti tőke fejében pedig a pénzügyminister által a vasúti kölcsönből utalványoztatok 435.831 frt, a nyeremény-kölcsönből 130.000 frt, a gyár tehát 1871. decz. 31-én az államnak került 1,645.831 írtjába; azonkívül pedig még ki nem fizetett tartozásai 244.975 frtra rúgtak, amely összeg megint a sorsolási kölcsönből fizettetett ki anélkül, hogy a képviselőháznak erről legkisebb hivatalos tudomása lett volna. A közlekedési minister 1872-iki költségvetésében legelőször fordult elő ezen gép- és vasut-kocsigyárnak előirányzata. A szükséglet 1,675.000 írttal, a remélhető bevétel 1,774.000 frttal, és igy a tiszta jövedelem 99.000 frttal volt fölvéve, természetesen csak a papiroson ; a ministernek azon nyilatkozatával, hogy mivel ezen gyárak az államvasutak üzleti eszközeinek javításán kivül, megrendelésre is dolgoznak, igazgatásuk az államvasutak üzletigazgatá' sától külön van választva, és az államvasutak igazgatótanácsának felügyelete alatt önállóan működik. A pénzügyi bizottság többsége ezen üzleti előirányzatot, minthogy semmi fölajánlást nem tett szükségessé, addig, míg a zárszámadások e tárgyra több világot vetnek: egyszerűen tudomásul vette. Midőn azonban már az 1873-ik évi költségvetésben ezen két gyárnál teendő beruházásokra 284.173 frt, a jövedelem pedig csak 136.745 frttal irányoztatott elő, a pénzügyi bizottság nem tartván lehetségesnek, hogy ily nagy mérvű beruházások oly gyárba ismételve eszközöltessenek, mely, mióta az az állam birtokában van, tiszta jövedelmet valódikig előmutatni képes nem volt: azt ajánlotta a háznak, hogy minden méltányos követelésnek elég tétetik, ha oly összeget ajánl megszavazásra, mely az 1873-ik évre mint ezen gyárak várható jövedelme vétetett föl, azon meggyőződésben, hogy a helyes közép-ut, melyea tul haladni pénzügyi viszonyaink közt nem volna okszerű, csakis az: ha az állam kezelése alatt álló gyáraknál többet nem fordítunk évenkint a beruházásokra, mint a minister által előirányzott évi jövedelmet, ugyanis 136.745 frtot, — mit a képviselőház 1873. febr. 20-án 1172. sz. a. el is fogadott. — Ugy látszik, hogy sem az 1872-ik évre előirányzott jövedelem nem valósult, sem az 1873-ik évre kilátásba tett 136.000 forintnyi jövedelemre reménye lehet; mert már a jelen költségvetésnél el akar a minister az 1872-iki költségvetés indokolásában hangsúlyozott azon elvtől állani, hogy ezen két gyár az államvasutak igazgatótanácsának fölügyelete alatt önállóan működjék, hanem a gyárakat a vasutak kiegészítő részének jelentvén ki, azt azokkal egyesitvén, a két gyár költségei az államvasutak üzlet-előirányzatában foglalnak helyet: akiadások 1,234,792 frttal, a bevételek pedig 1,265.000 frttal irányoztatván elo, a tiszta jövedelem 30.298 frttal vétetik föl; mert a minister indokolása szerint a gyáraknak a vasúti igazgatósággal szemben, változott viszonyai folytán, az államvasutak részére teljesített munkák csak önköltségen számíthatók föl, itt tehát csakis a gépgyárnak magánfelek részére készített uj gyártmányai után számitható a jövedelem. Ezen csekély jövedelem daczára azonban a minister megint a pesti kocsigyár részére a rendkívüli kiadások közt 147.000 frtayi beruházást követel, és miután a pénzügyi bizottság a gyárak beolvasztására nézve ugyan a ministert odau tasitan dónak véleményezi, hogy a két gyárnak üzleteredményét mindenkor az államvasutaktól elkülönítve terjeszsze elő, de a beruházásokra kért 147.000 frtnyi öszszeget csak 100.000 frtra szállitván le, a képviselőház által f. é. február 20-án a pénzügyi bizottság véleménye alapján kimondott azon elvtől elállott, miszerint pénzügyi viszonyaink közt ezen gyárak évenkénti beruházására több nem fordítható, mint a
