Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-156
156. országos ülés junius 25. 1873. 27& -minister által előirányzott évi jövedelem : meg fogja a t. ház engedni, hogy mind a külön számadás módja, mind a fölajánlott összeg tekintetében némileg eltérő véleményemet, egy módositványban előterjeszthessem. Ugyanis a helyes számadás igényei okvetetlen azt követelik, miszerint evidentiában tartassák, menynyibe kerül az államnak saját vasutjaira nézve egy gép vagy kocsi készítése, mennyibe a forgalmi eszközök javítása; vajon mindez az államgyárakban nem sokkal többe kerül-e, mintha magán- vagy az államvasút helybeli kisebb gyáraiban készülne ? szóval a képviselőháznak minden év végével tudnia keli: vajon ezen két gyár haszonnal vagy kárral dolgozik-e ? lehet-e a hiányokon más üzleti módon segíteni, vagy nem jobb-e ezen pesti gyárakkal egészen fölhagyni, nehogy azokkal is oly porul járjon az állam, mint a diósgyőri vasgyárral. Azon ellenvetés, hogy a részletekre való fölügyelet nem a törvényhozás dolga, minden súlyát elveszte azóta, mióta a tapasztalás bizonyitá, hogy épen azért, inert a törvényhozás ily részletes bírálatba nem bocsátkozott, zavarba jött az államháztartás. Ezen a bajon csak a képviselőháznak kérlelhetlen szigorú fölügyelete segíthet, és bár a diósgyőri művek iránt hozott határozat, mely szerint ezek kölcsönvett pénzzel is föntartandók, ezen kérlelhetlen felügyeletlenségnek meg nem felel : mégis nehogy a képviselőház tagjainak egyike se mondhassa azt, mi már történt, hogy a pénzügyi bizottság egyik tagja által sem figyelmeztetett a fönálló körülményekre, a következő indítványt elfogadásul ajánlom : Tekintve, hogy a pesti gépgyár az államvasutak mozdonyainak és egyéb gépeinek javítását eszközli, — a kocsigyár pedig az államvasutak kocsijainak javításán kívül az állam számára uj kocsikat is gyárt, — a költségelőirányzatban azonban sem ezen javítások költségei, sem a gyáraknak az államvasutak részéről ezen munkákért megfizetett árak elő nem terjesztetnek; tekintve továbbá, hogy miután ezen két gyár, az azokba fektetett 2,012.835 frtnyi tőke daczára, mindeddig tiszta jövedelmet valódilag előmutatni képes nem volt, és ennek folytán a képviselőház által f. é. február 20-án 1172. sz. a. hozott határozat szerint, ezen gyárakra, beruházások czime alatt, évenkint több nem fordítható, mint a minister által előirányzott évi tiszta jövedelem : határozza el a ház, hogy a közlekedési minister a két gyárnak üzleteredményét mindenkor az államvasutaktól elkülönítve, részletesen és igy az államvasutak részére eszköziött javításokra tett kiadásokat és évenkénti bevételeket is terjeszsze elő; továbbá a pesti kocsigyár számára a rendkívüli ki • adások közt előirányzott 147.000 frtból 116.800 frt töröltetvén, csak a minister által előirányzott jövedelem, úgymint 30.200 frt, — ha ezen összeg tettleg bevétetnék, — fordíttassák a czélba veit beruházásra. (Helyeslés.) Tisza Lajos közlekedési minister í Tisztelt ház! Előttem szóidnak azon kitételeire, mennyiben felelt meg a valóságnak vagy nem, amit a pénzügyminister itt nyilvánított, felelni ezúttal nem kívánok; meg vagyok győződve, hogy a pénzügyminister a maga helyén és idejében meg fogja tisztelt előttem szólónak válaszul adni, s a tisztelt háznak tudomására hozni, hogy az, amit ő mondott, a valóságnak csakugyan megfelel. Szorítkozzunk tehát egyenesen csak arra, mi tulajdonképen csak élőbeszédje volt hosszú előadásának; nevezetesen csak arra, hogy vajon törültessék-e az állam kocsi- és gépgyárainál ezen 116.000 forint vagy sem. A tisztelt ház bölcs belátása szerint fog e tekintetben határozni. A mondottakra nézve első sorban megjegyezni bátorkodom, hogy igenis, midőn a minister az 1872-iki költségvetést beterjesztette, azt mondoía, hogy az államvasutak gép- és kocsigyára a vasúti igazgatótanács fölügyelete alatt egészen elkülönítve,, működik. Ezt mondotta, mert ugy találta, és természetesen a tényállást kellett előadnia ; azon meggyőződésre jutott azonban, hogy ezen gyár ép ezen állásánál fogva elvonatik tulajdonkép ení rendeltetésétől és czéljától; mert nagyon természetesen minden gyár sokkal szivesebben fog uj munkákat késziíni, mint tatarozni és javítani; holott pedig a czél, melyre a gyár tulaj donképen megvétetett: az, hogy a magyar pályáknak tatarozási műhelyét képezze, és hogy e czélnak megfelelhessen, az nagyobbszerü javítási műhelylyel láttatott el. Miután tehát a minister •— meglehet tévesen — azt látta, hogy a gyárnak jelen szervezete nem felel meg a czélnak, részben költséges, részben elvonja tulajdonképeni hivatásától: helyesebbnek találta visszavezetni az eredeti czélhoz, t. i. oda, hogy az államvasútnak nagyobb tatarozási műhelye legyen, mint, átalában minden nagyobb vasútnak van ilyen műhelye. Nagyon természetes, hogy, midőn ide visszavezette és ez által egyfelől a személyzetben és szervezetben megtakarításokat eszközölt, másfelől tovább, mint önálló üzletet nem tekinthette, s hogy most ezen tatarozási műhely az állaim aapalyakíiatí nem számíthat föl munkabér fejében semmit, és igy nagyon természetesen jövedelmet sem mutathat föl. Az tehát, hogy most egy csekély összeg — 30.000 forint — vétetik föl jövedelemkép, csak onnan van, mert a gyárnak nagyobb mérvű öntődéi vannak, ezeket pedig eltiltani attól, hogy ne keressenek akkor, amikor nincsen szüksége rajok az államvasutaknak: nem volna helyes ; mert utoljára 30.000 forintot keresni is jobb, mint semmitsom keresni ; tehát azonfölül, amit az államvasutaknak ingyen tartozik teljesíteni, ha még van ideje ezen gépgyár 35*
