Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-154

154. országos ülés juniás 23. 1873. 221 Tekintve, hogy a képviselőház már két rendbeli, ugyanis 1871. deezember 12-én 4.693 sz. a. és 1873. márczius 11-én 1.520 sz. a. hozott határozat mellett a diósgyőri bányakerület számára előirányzott kiadásokat csak azon föltétel alatt szavazta meg, ha azok mindenesetre saját bevételeiből födöztethetnek: alólirott a pénzügyministert az 1874-ik évre a vasművek iránt a ház elé terjesztett költségvetésére nézve oda utasitandónak indítványozza, hogy a diósgyőri bányakerületnek rendes és rendkívüli költségeit egyedül ennek bevétele erejéig födözhesse; ha pedig azon föltételnek eleget nem tehet: az ottani munkákat szüntesse be, és erről a képviselőháznak jelentést tegyen. (Élénk helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminister : Én talán magam voltam az, aki annak idejében kifejezést adtam azon meggyőződésemnek, hogy jobb ha az állam azon jószágokat, melyek tulajdonában vaunak, haszonbérbe adja, mert magán-gazdálkodásra képesítettnek nem érzi magát; tehát megfordított eljárásnak tartanám, ha az állam sokkal complikáltabb vállalkozásba, iparűzésbe bocsátkozik, és igy én részemről sem a szén-, sem a vastermelésre az államot hivatottnak nem tartom. Ennek praktikus következménye gyanánt azonban nem azt tekintem, hogy, amiket már mint létezőket találtunk: azokatromlásnak engedjük át vagy bezárjuk, és szinte lehetőségét is elenyésztessük annak, hogy nagy kár nélkül, vagy minimális kárral adhassak át magán vállalkozóknak; hanem azt tartom, hogy ne kezdeményezzünk ilyesmit újból, semmit megszüntetni; a tisztelt ház beleegyezésével megszüntettünk egyet-mást; kezdeni, én nem kezdettem egyet sem, nem is kezdek; de azért most is azt mondom, hogy akár jól történt, akár nem, akár hibásan, akár helyesen: ha egy harmadfél milliónyi befektetés történt, nem tartanám megfelelőnek az előterjesztett indítványt azért elfogadni, mert tiz- vagy húszezer tulhaladás mutatkozik, és különbözet áll elő. Én azt tartom, hogy jelentékeny és érezhető kár nélkül lehet folytatni az üzletet; természetesen mindig azon intentió mellett: átadni azt magán kezelésre, mihelyt csak alkalom és mód kínálkozik. Én egyébiránt azt hiszem, — az 1872. zárszámadások ma-holnap elkészülnek, hogy nem igen jelentékeny lehet azon összeg, mely netalán kellett azon vasművek üzletben tartására, saját bevételein tul, ha t. i. azon év kiadásait hozzá nem számítjuk, azon kiadásokat t. i., melyek már korábban tétettek; de azon évben kerültek kifizetésre. Ázt nem tartanám tanácsosnak én sem, hogy azért, mert harmadfél milliót beleöltünk : öljünk bele még más harmadfél milliót; de azt sem tartom, hogy ha nem sikerült nekünk, ami sok más uj vasműnél, mint például a salgó-tarjáninál sem sikerült, hogy haszonnal bírjunk dolgozni, mert minden vállalat megfizeti a gyermekkori tanulási idő árát, hogy 10—20.000 különbségért avult vassá tegyük a fölszerelést, s mint olyat, mérték szerint adjuk el. Ha a tisztelt ház oly határozatot hoz, melyről még nem is tudom : vajon végrehajtható-e; mert hiszen csak bizonyos idő múlva látja meg az ember, hogy amit a legjobb reménynyel készít öt forintos vasnak, a piaczi ár szeriut ötödfél, vagy hatodiél forint lesz-e? és igy a művelet folytán nem is lehet megítélni, elég lesz-e téve a követelésnek, vagy nem: én ily szorosan, határozott számokra reducált felelősséget e tekintetben nem vállalhatnék, akár nekem kelljen ez idő szerint ezen dologgal vesződnöm, akár másnak. Jól teszi a tisztelt ház. ha másképen nem kívánja megszavazni ezen tételt mint ugy, hogy dekretálja, hogy a gyár az év végén zárassék be, történjék, ami történik, mert máskülönben felelősséget őszintén nem vállalhat senki. Morális felelősség igenis van a dologban; mert ha a minister tudja azon akaratát a háznak, hogy kész föntartani az üzletet, de nem tetemes áldozattal: nem fogja engedni oda vinni a dolgot, hogy tetemes áldozatokba kerüljön annak föntartása. Magam is tudok inconvenientiákat. Ismerem a létező bajokat, melyeket fölismerni sokkal könnyebb, mint elhárítani. In specie nem ismeretlenek előttem azon bajok, melyekre a Debreczen város képviselője által benyújtott kérvények vonatkoznak. Vannak ilyen bajok; de, mint mondám, könnyebb azokat fölismerni, mint elhárítani. Méltóztassék a képviselőház a legjobb belátása szerint határozni. ; én egy egész évre kiterjedő üzlet folyamában, mikor a készítés és eladás két különböző évben történhetik, és a piacz árainak hullámzásai a leglelkiismeretesebb számításokon nyugvó rendelkezéseket e tekintetben meghiúsíthatják, én számokra redukált felelősséget elvállalni sem nem akarnék, sem nem bírnék; de azt hiszem, nem birna más sem. Vagy meg kell engedni azt, hogy a minister ismerje a ház akaratát teendője zsinórmértékéül, s attól nagymérvű eltéréseket lehetetlenné tegyen; vagy ha épen máskép nem lehet: azon kívánt jelentésnek annak idejében megtétel által egyszerűen töröljük el az egész tételt, és határozzuk el az egész vállalat megszüntetését. De ha azt mondjuk, hogy amit márcziusban készítünk el. azt eladjuk júliusban, midőn meglehet, hogy a vas 20%-kaI alábbszáll], ugyanezen argumentummal minden vas- és szénművet be lehetne zárni. Péchy Tamás: Tisztelt ház! Ha csak I arról volna kérdés, amit a pénzügyminister ur mél-