Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-154
-218 154. országos ülés június 23. 1873. Horváth Gyula: Tisztelt ház! Bár az államjószágok rovatánál már több képviselő ur az állam erdőségekről szólott: éu mégis ezen czimnél óhajtom nézeteimet elmondani, annál is inkább, mert •ezek határozottan az erdőkezelésre vonatkoznak. Ezen ministerium speciális tulajdonai közé tartozik mindig tanulmányozni és mindent tanulmányoztatni, azonban a várt eredmények nagyon elütök a meglévő alapoktól. Az igen tisztelt minister ur megígérte több rendben, hogy az erdő jövedelmeztetése tekintetéből Erdélyben, mind maga, mind mások által az ottani viszonyokat tanulmányoztatni fogja, hogy helyes befektetések által részint az értékkel nem biró fa értéket kapjon, részint hogy a csekély jövedelmet hajtó államerdők jövedelme emeltessék. E czélból elismerem, hogy a minister ur maga egy pár napot töltött Erdélyben ; valamint azt is megengedem, hogy egyes kiküldött tisztviselők e tanulmányozási czélból ugyanannyit ültek ott; — azonban ez még nem tanulmányozás, vagy ha az volna: akkor az ily tanulmányozásoknak sokszor oly eredményei lesznek, minő mutatkozik a görgcnyi uradalomnál. Az igen tisztelt mmisterjur tanulmányoztatok, és én megengedem, hogy szokása szerint, igen alaposan és ennek következtében csatornázásokra, munkások behozatalára az igen tisztelt minister ur a múlt években nagymérvű befektetéseket tett, és ez mindaddig, mig csak arra gondolt, hogy azon értékes fák az erdőből kihozassanak, igen helyes volt; azonban azt hiszem, hogy ez nem elég, hanem odáig kell szállítani a fát, a hol valóságos értékét megtalálhatja. Midőn pedig erre kellett volna gondolni: akkor jutott a tisztelt pénziigyminister urnák eszébe, hogy azon hosszú fák, a mik az usztatókon és uj csatornákon hozattak le, mivel a Maroson Görgénytől kezdve, ha jól emlékszem, de positive nem merem állítani, 6—7 gáton kell vala keresztül menniök: egyátalában nem szállíthatók. Innen van azon anyaghalmaz, mely a múlt évi budgetben is szerepelt, és hosszú ideig fog az szerepelni, ha a fákat újra ki nem faragják vagy gőz-fürészszel föl nem darabolják, mi egyfelől uj költség, másfelől pedig a csatornákra tett beruházások haszontalanságát bizonyítja. Volna még egy más orvosság a Maros szabályozására, mi azonban jelenlegi pénzügyi helyzetünk mellett egy-két év alatt alig várható, annyival inkább, mert ez néhány millió forintba kerülne. Hogy a fakészlet innen van, ezt azzal is bátorkodom bizonyítani, hogy a 70.000 kubikláb készletből még eddig 130 szálfánál több el nem adatott; holott ka azok csakugyan oly piaczra volnának kivihetők, hol könnyen elárusíthatok lennének: azon esetben ezen befektetések czélszerüeknek mutatkoznának. Jelen esetben azon befektetések, a mik egy pár százezer forintra rúgnak, igen haszontalan kiadások, annyival is inkább, miután a szomszédos havasok tulajdonosai minden befektetés nélkül sokkal több fát szállítnak ki; mig az állam készlete olyanokból áll, minőket a Maroson csakugyan levinni nem lehet, mert a pénzügyi ministeri tanulmányozás kifelejtette a Maros gátjait. Én azért voltam bátor fölhozni ezen körülményt, s hangsúlyozni azt, hogy a tisztelt pénzügyininister ur, a midőn egyes vidékekre kiküld szakértőket az egyes vidékek tanulmányozása végett : igen föltűnik az, hogy oly egyénekkel tanulmányoztatja, kik azt hiszik, hogy egy pár napi ott tartózkodás után positiv javaslatot s positiv tervet nyújthatnak át a ministernek; holott erre nem egykét napi tanulmányozás, hanem 30 — 40 évi tapasztalás szükséges. Ez az oka annak, hogy egyes vidékeken, a melyek sokkal távolabb fekszenek a világ piaczától. a kormány erdészetet üz ; mig más vidékeket, melyek közelebb vannak a világ piaczához, s hol könnyebben volna elszállítható a fa, mint például a Garam völgyén: azon erdőségek a kormány által hosszabb idő tartamra elárusittatnak, ennélfogva igen könnyen bekövetkezhetik azon eset, hogy azon távolabb fekvő helyeken a fa eddigi értékét is elveszti, amennyiben a világ piaczához közelebb fekvő erdőségek már nagyrészben el vannak nem magas áron árusítva, és igy az állam vagy egyesek is alig fognak a távolabb fekvő erdőségek és drágább szállítási ár mellett az előbbiekkel concurálhatni. A múlt évi budget tételénél a kolozsvári erdő felügyelőséghez tartozó erdőségek egyátalában a jövedelemnél, — daczára annak, hogy a beruházások külön vannak'fölvéve —• 1,400.000 forintot ad ki, inig 1,500.000 frtot jövedelmeznek, bruttó és igy 100.000 forintot tesz a tiszta jövedelem. A befektetések 591.000 forintra rúgnak, tehát az azelőtti befektetéseket is hozzászámítva, a befektetések percentjén felül alig jövedelmeznek valamit ezen államerdők; pedig, ha azt veszszük mérvül, hogy a legalacsonyabb árak mellett a magyarországi erdők, mit jövedelmeznek: azon esetben, ha számitásom nem csal, ez erdőségek jövedelmét körülbelől 1,400.000 frra kellene emelni. Mindezeknél fogva kérem a tisztelt pénzügyininister urat, méltóztassék akkor, ha vidék sajátságos viszonyait tanulmányozza, az ott élő lakosok véleményét is meghallgatni, és mielőtt oly nagy költségű befektetéseket tesz, egyik vagy másik államjószágon : előbb vessen számot magával, vajon ezen beruházások gyümölcsözők lesznek-e vagy sem ; mert — mint én legalább hiszem, a görgényi uradalomnál tett beruházások eddig nem voltak gyümölcsözők.
