Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-154
154. országos ülé 4. Ruhailletmények rovatán több 30 írttal, a szolgaszemélyzet szükséges szaporítása folytán. 9. Irodai és kezelési költségek rovatán több 3.200 írttal, mely a pesti fővámhivatal átköltözködési költségére, továbbá a kubini vámhivatal részére vásárlandó tűzmentes pénzszekrény vételárára s végre a személyzet szaporítása következtében szükséglendő hivatali bútorzat beszerzésére fordittatik. A többi rovatok, nevezetesen a 2., 3., 5., 7., 10-ik teljesen egyenlők az 1873. évre megállapított összeggel; a 6-ik és 8-ik rovat azonban 21.480 frt megtakarítást mutat föl, miután a pesti fővámhivatal egy része már 1874-ben használat alá vétethetvén, a házbér egy része elesik. E megtakarítás eredményezi, hogy a személyzet szaporítása által okozott költségtöbblet e czimtiél ellensúlyozva van, sőt 11.145 frt megtakarítás mutatkozik. A személyzet szaporítása elkerülhetlenül szükséges a bizottság nézete szerint is. A forgalom oly örvendetes mértékben emelkedik évről-évre, hogy a vámjövedék összes bevételei, melyek (az egész monarchiát illetőleg) 1868-ban 8—9 millió között ingadoztak, már az 1872. év folytán az évi kezelési kimutatások szerint közel 20,000.000 frtot tettek. A személyzet szaporításából esik a pesti fővámhivatalra : 1 főtiszt 1.300 frttal. 1 tiszt 950 „ Az orsovaira: 1 tiszt 700 „ Ezenkívül a pesti vaspálya kirendeltségére : 1 főtiszt 1.100 frttal. 3 tiszt. 2.550 „ 1 szolga 350 „ Ezen utóbbi kirendeltség költségeit a szab. csász. és kir. állampálya megtéríti; ezen összeg a bevételek között föl is van véve. A határvám födözete egyébiránt 465.000 frtot tesz; ebből kezelési átalány az 1867. évi II. törvényezikk alapján 450.000 frtot, és igy fölösleg mutatkozik. Az előirányzott 355.563 írtnak megszavazását ajánlja a bizottság. Orbán Balázs b. : Tisztelt ház ! Ma, midőn a rideg valóság a rózsaszint mutató szemüvegeket széttörte ; ma, midőn a kormány is átláthatná, hogy a Bach-rendszer örökségeinek államéletünk keretébe való beeröszakolása mennyire veszélyes , halljuk ugyan a takarékosság nagy elvét hangoztatni ; de annak alkalmazását sehol sem tudom fölfödözni; mert a kormány most sem tud megválni az absolut rendszer alkotmányirtó hadától, melyre addig — a nemzet közvéleményének fitymálásával s ragaszkodásának eljátszásával — fekteté létének .alapját. június 23. 1873. 205 Ezen alkotmányellenes irányt én ma sem látom megváltoztatva; ma is az önkény-rendszer hivatalnokainak egy egész légióját tartjuk nem szükségességből, hanem a kormánynak e vészthozó had iránti kimagyarázhatlan előszeretetéből. Hogy ez igy van, azt kétségtelenné teszi a többek közt vámrendszerünk valódi chinai állapota. Mellőzöm én azon, minden hazafit fájdalmasan érintő körülményt, hogy ott a magyar birodalom határain minden magyar hang száműzve van, hanem csakis vámrendszerünk czélszerütlenségét és költséges voltát emelem ki pár szóval, megjelölendő az ottan tehető megtakarítások módját. Az absolut rendszer egyik fötörekvése lévén, hogy minél több földönfutót helyezzen el hazánkban , mindenfelé szükségtelen határvámokat szervezett, aminek egyébiránt a forradalmi beütések miatti félelem is egyik fő oka volt; s ez volt az eset még azon határvámjainknál is, hol uthiány miatt mi kereskedelmi mozgalom sincs , például az Erdély keleti és délkeleti oldalán nyiló 8 határszéli szoros közt egyetlenegy van : a tömösi, hol az ut a szomszéd ország területén is folytattatván, élénk kereskedelmi mozgalom van ; a többi szorosokban teljes pangás uralkodik, s mégis mindenütt meg van tartva az absolut rendszer által beállított roppant személyzet; mindenütt van egy-egy gazdagon díjazott orvos-director, kinek e pestisment korszakban mi teendője sincsen; ez orvosi állomások a hét határszéli vámnál minden nehézség nélkül eltörölhetők, s a hivatalos személyzet az állam minden kára nélkül felényire szállítható. E mellett határszéli vámjainknál van egy másik abnormitás is, melyet fölemlítve, jól tudom, hogy darázsfészekbe nyúlok, s alkalmat nyújtok némely ultramontán lapoknak, hogy csupa evangéliumi kegyességből az állatok közé osztályozzon; de mi, kik a korszellemmel haladunk, hozzá vagyunk szokva az ily embertelen támadásokhoz, s tudjuk, hogy ama hegy mögül csak a rothadás bűzhödt lége áramolhatik szét. (Igaz! szélső bal felől.) Tehát Mátyás diák elineháborodottjai káromlásaival szemben, ós annak daczára is papokkal foglalkozom. Azon boldogtalan korban, midőn egy kegyelt vallás nemcsak a menyország, hanem az államban való érvénycsülhetést is egyedárusságává tette, határszéli vámjaink mindegyikénél templomok épültek s papok állíttattak be. Ez ellen senkinek, s igy nekem sem lehetne kifogásom, ha az ily lelki atyákat a püspök urak nevelésügyünktől elvont roppant jövedelmeikből díjaznák ; de jogos kifogásom lehet és van is akkor, amidőn azokat az állam által fizettetik ; fizettetik anélkül, hogy az által bár csak a katholikus érdekeknek szolgálnának, mert az ily határvámoknál hivek vagy épen nincsenek, vagy oly
