Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-138
12 138. országos ülés május 20. 1873. a múltkor fölemlített, s általa fölhozott tényállást is némileg rectificálni. Arról, hogy Höszler Nándor az 1848—49-iki évben a császári és királyi hadseregben mint hadnagy szolgált, igenis, mind Mvatalbeli elődömnek tudomása volt, mind pedig nekem tudomásom van. Hogy azonban ezt épen most a közjogi kiegyezés után 6 évvel föleleveníteni és az illetőnek beszámítani helyén van-e ? minden egyes képviselőnek ítéletére bízom. (Helyeslés jobb felől.) Mindazokról, (Halljuk!) miket a t. képviselő ur ezentúl mondott, az ő kannibali eljárásáról, herostratesi működéséről, roppant kegyetlenségéről és zsarolásáról, nemcsak hogy nekem nincs tudomásom; de azt hiszem, hogy magának a t. képviselő urnák sincs biztos tudomása; mert ha tudomása volna azokról, nemcsak átalánosságban szólott volna, hanem tényekre is hivatkozott volna. (Élénk helyeslés jobb felől). Nekem azonban épen ellenkezőleg arról van tudomásom, hogy azon időben, amidőn a nevezett főispán, mint közigazgatási tisztviselő, Erdély több megyéjében működött, a magyar polgárok érdekében a tőle kitelhető legtöbb jót tette. Es igy az én értesülésem e tekintetben lényegesen eltér a t. képviselő urnák értesülésétől. A hivatkozást az 1868: XLIV-ik t. czikk 27-ik §-ára nem tarthatom alkalmazhatónak. Ezen szakasz a múlt alkalommal egész terjedelmében fölolvastatott és én részemről ebből csak két dolgot következtethetek: egyik az, hogy a főispántól megkívánandó, hogy tudja és ismerje azon nyelveket, melyek megyéjében átalánosságban használtatnak; második az, hogy a kormány a főispáni kinevezéseknél tekintettel legyen a különböző nemzetiségekre. Ennyit következtethetek a törvényből, de többet nem; különösen nem következtethetem semmi esetre sem azt, amit, ugylátszik, a t. képviselő ur következtet: hogy azon törvényhatóságok területére, hol például a bizottsági tagok többsége román, román főispán neveztessék ki. Nem következtethetem ezt, mert nem magyarázható ki a törvényből ó felsége főispáni kinevezési jogának ezen korlátozása. (Helyeslés jobb felől.) Ezen felül, ha szándékom volna is a törvénynek ezen értelmezést adni, — ami — ismétlem épen nem szándékom, — erre főkép azok után, a mik a legutóbbi napokban épen a Zarándmegye román többségével rokon érzelmű bizottság kebelében történtek, épen nem vagyok hajlandó (Átalános helyeslés) ; mert mindazt, ami e bizottságokban a haza integritása, a törvény ellen határozott eilenszegülésképen történt, tétlenül nézni korántsem szándékozom. (Átalános élénk helyeslés). T. ház! Épen Zaránd vármegye az, mely több izben hozott oly határozatokat, amelyeket mind én, mind pedig hivatalelődöm kénytelenek voltunk megsemmisíteni, s épen ezért a törvény iránti tisztelet föntartása szempontjából szükséges Zarándmegyében oly főispán, aki minden tekintetben megbízható legyen. Ezeknél fogva határozottan kijelentem, hogy Höszler Nándort főispáni állásától fölmenteni s uj kinevezést eszközölni nincs szándékom. (Hosszas élénk helyeslés). Kiss János: T. ház! A t. belügyminister urnák interpellatiomra adott válaszára bátor leszek némely észrevételeket tenni. (Zaj). Elnök: Méltóztassanak a képviselő urak csendesen lenni, s a szónokot kihallgatni. Kiss János: Ami interpellatiom első pontját illeti, arra nézve a belügyminister ur maga is beismeri, hogy Zarándmegye főispánja az 184 8 / 9diki szabadságharcz alatt az ellentáborban harczolt, ez tehát constatált tény. Minő következéseket vonhat ez maga után: arról nem szólok, mert csak 3 nappal ezelőtt, f. hó 17-ikén, tárgyaltatván ezen ügy, e körülmény eléggé ki lett fejtve e házban. Ami a második pontot illeti, hogy t. i. Zarándmegye főispánja 184%-ben a Székelyföldön mit vitt véghez; arra nézve a belügyminister ur ép ugy átalánosságban szólott, mint én. De én hivatkoztam a Székelyföldre, és a hírlapokra. Ez utóbbiak közül a kolozsvári Jónás lapja múlt évi 9-ik számában a következőket mondja: ,Höszler Nándort Zarándmegye főispánjává nevezték ki gr. Haller helyébe. A háromszékiek jól ismerik a derék férfiút még Bezirker korából, amikor Hess-elnek hívták. A Bach- és Schmerling-korszaknak nem lehetett különb hivatalnoka, mint az uj főispán ur, ki iránt lehetett volna a kormány annyi gratiával, hogy ne hozza forgalomba a nevét. Az ilyen multu ember olyan, mint a kétes hirü leány — legjobb, ha nem beszél és nem beszélteit magáról." Én indokolásomban a közvéleményre és a Székelyföldre is hivatkoztam, és ezen hivatkozásom bizonyságául szolgáljon ezen imént fölolvasott nyilatkozat. Ha a belügyminister csakugyan nyomozásokat tett volna ott, én óhajtottam volna, hogy alkalom nyújtatott volna, az egyes polgárokat kihallgatni. Azonban ez mellőztetett. — Ily körülmények mellett és a folyó hó 17-én tartott tárgyalás után, miután hazánk törvényében van megírva, hogy benszülöttek mikor követik el a hónárulás bűnét (Mozgás), én azon 1. pontban elismert tényálladéknál fogva nem lehetek megelégedve a belügyminister ur feleletével, hanem kívánom, hogy a jelen alkotmányos kormány alatt hazánk azon törvényei, melyek még eltörölve nincsenek, tiszteletben tartásával egy oly főispán, akiről a belügyminister is beismeri, hogy a szabadságharcz ellen küzdött, hivatalától fölfüggesztessék. Miután pedig ez irányban a minister ur feleletével nem lehetek megelégedve: kérem azt. tárgyalásra kitűzni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.)
