Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-152

164 152. országos ülés június 20. 1873. a közös hadügyministertől függ, mig a magyar kor­mány utján nyeri ellátását, bővebb rendezés és áta­lános rendőri szabályzat nélkül, mily káros lehet az országra, azt első tekintetre át lehet látni, ha azon viszonyokat bárki is csak futólag megtekinti. Nyolczadszor: mi Erdély közlekedési viszonyait illeti, arról a közlekedési minister ur különösen so­kat tudhat, amennyiben a mezőségi kőutak iránt fontos és költséges tanulmányokat tétetett, melyeknek czélja volt: összeköttetéseket eszközölni bizonyos végvasuti pontok közt. Ez iránt számos kérvény nyújtatott be a vi­dék és megyei közönségek részéről, melyeknek ér­dekében fekszik ezeket az államutak sorába föl­venni. Mindeddig azonban a minister ur e fölvéte­tést nem eszközölte. Kilenczedszer. Nevezetes, hogy ama nagy nem­zetgazdászati tényező, mely oly nagy szerepet ját­szik, az állattenyésztés érdekében a földművelés- és iparminister ur még tanulmányokat sem indított meg. Ugy látszik, hogy azon sok tanulmányozás, melyeket folytat: nem engedik, hogy e fontos adó­alapra gondot fordíthasson. Tizedszer. Fontos dolog, hogy az erdélyi or­szágos levéltárak Budára hozassanak. Az átszállí­tás által, — mint a pénzügyminister ur legjobban fogja tudni — az állam érdekei nem védetnek meg, mert bizonyos periratok^most is a végveszélynek vannak kitéve. Mig a külföldi műutazás megtétele után, azok mintájára a levéltárak berendeztetnek, s addig az ottani birtokviszonyok nem rendeztethet­nek : ezer és ezer holdterületek idegenek kezében lévén, ottan is maradnak. Hogy ez az állam, a kincstár érdekében, minő figyelmet érdemel: ezt a kormány minden további indokolás nélkül is átlát­hatja. Tizenegyedszer. Véghetetlenül fontos a naszód­vidéki erdőségek ügye. Ezekből, egyszerű számítás szerint, lehetett volna több éven keresztül mintegy 6 8 — bO évig az országnak kellő beosztás mellett 2 — 3.000.000 forintot bevenni. Ezek eladattak, ugy, hogy értök talán busz évig évenkint 7.000 fo­rintot fizessenek. Ez iránt a képviselőházban nyilatkozott már a minister ur, hogy kész az okmányokat a ház asz­talára letenni. Egy bizottság lenne választandó e czélból; de az mind e perczig nyugszik. Hogy az ily gazdálkodás akkor, midőn az ország szük­ségben van, mennyire mutatja azt, hogyan fekszik a kormánynak az ország helyzete szivén, igen köny­nyea átlátható. Tizenkettedszer. Hát a Székelyföldön egy nő­növeldéről gondoskodni a közművelődés érdekei nem kivánnák-e meg? e részben szóljon a közoktatás­ügyér ur. Ezek s ezekhez hasonló mulasztások miatt bi­zony részemről bizalommal viseltetni nem tudok, s nem mulaszthatom el azon óhajomnak kifejezést adni, hogy a kormány engedje át a gyeplőt eré­lyesebb kezeknek, hogy az időt ne vesztegessük el haszontalanul. Részemről kijelentem, hogy a költségvetést átalában a részletes tárgyalás alapjául el nem foga­dom, s ragaszkodom Madarász József tisztelt kép­viselőtársam indítványához. Bátor leszek, a tisztelt ház engedelmével, né­hány megjegyzést tenni azokra, amelyekkel tisztelt minister elnök ur jónak látta Simonyi tisztelt kép­viselő urnák felelni. A tisztelt ministerelnök ur azt monda, hogy a költségvetést most csak időnyerés tekintetéből ter­jesztette be; következőleg a rósz munkát védelmezi az által, hogy időt nyerjünk. Ha ily mentegetésseí kívánja a ministerelnök ur a házat elámítani: akkor ő maga mondja ki magára azt az ítéletet, melyet Simonyi tisztelt képviselőtársam is mondott, t. i. : hogy ez a kormány szegénységének annál nyíltabb jele, mert oly dicsőségesen működött a haza érde­kében. Maga a tisztelt ministerelnök ur elismerte azt, amit Simonyi tisztelt képviselő ur mondott, a kép­telenség vádjának valóságát, és még sem hajlandó másnak helyet engedni. Ezen beismerését á tisztelt ministerelnök urnák tudomásul veszszük. Fölhozta továbbá, mintha Simonyi tisztelt kép­viselő urnák az lenne szándéka, hogy a balközép tisztelt tagjait elriaszsza a kormánynyali egyetér­téstől. A balközép tisztelt vezérfia határozottan ki­jelentette, hogy mindazokban, amelyekben jónak látja, a kormányt követni fogja. Én erre azt mon­dom, hogy ez az ízlés dolga, csak tessék, szép ki­látások lehetnek. A tisztelt ministerelnök ur nyilatkozatában Lónyay bukására nem felel. És így hallgatag beis­meri, hogy mégis csak része volt Lónyay megbuk­tatásában. Most leszek bátor Ghyczy Kálmán tisztelt kép­viselő urnák észrevételére nézve nézetemet rövi­den elmondani. Én nem foghatom föl a tiszteltkép viselő ur­nák azon állítását, hogy a kormány megbuktatására csak akkor lenne hajlandó, ha többségben lennének. (Fölkiáltások : Nem azt mondotta!) Mindegy; akár­mit mondott: ez volt az értelme, és én azt az ellen­zék föladatának nem tekinthetem, hogy csak akkor küzdjön, amikor többségben lesz. Pártszenvedélylyel is vádolja Simonyi tisztelt kép­viselő urat. Én ezt, értesülve az ügyek állásáról, egysze­rűen ráfogásnak jelenteni ki. Ezt csak azért hozta föl a tisztelt képviselő ur, hogy elsimítsa azon zi­láltságot, mely saját pártjában meglehetős terjedek-

Next

/
Thumbnails
Contents