Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-152

132. országos ölés janius 20. 1873. Ifi 3 nélkül. Ez legkevésbé sem indokolható eljárás, hogy az egyensúlyt az által akarja helyrehozni. Csak a minapiban hangzott el a többség pártvezérének azon többek által ismételt mondata, hogy ideje volna már józanabb és függetlenebb politikát követni. Ez-e azon politika, amit most tesznek ? Ez- nem egyéb, mint a számítás, a szédelgés politikája ; mert én szemfényvesztésnél egyébnek nem tekinthetem azt, hogy az adókat halomra szaporítják, és az oknélküli költségek alább szállítását nem akarják. Azon számos határozatokból, melyek teljesítésére a kormány fönállása óta a képviselőház a kormányt utasította, de amelyeket teljesíteni mindeddig kötelességének nem tartotta: elég legyen a jelen költségvetést kisérő átalános jelentésből csak néhányat kiemelnem. Ilyen azon nyomasztó nyugdíj-szabályzat, mely az országnak szinte 3 millió forintját emészti föl, és melyre nézve még semmi intézkedés sem történt; elég legyen fölemlítenem a közigazgatási, törvénykezési átalános reform szükségét, az átalános vasúti árszabályzat mielőbbi rendezését. Ezeken kívül még számos határozat van, melyeket most. is a tulnyomólag pártja tagjaiból álló pénzügyi bizottság a kormány kiváló figyelmébe ajánl. Azokon kivid, melyeket ez oldalról Madarász József, Irányi Dániel és Simonyi Ernő képviselőtársaim tüzetesen az átalános helyzetet megvilágítókig elmondottak, legyen szabad, különösen Erdélyt illetőleg, azon fontos mulasztásokat jeleznem, melyek legkevésbbé sem alkalmasak arra, hogy a kormány iránt oly bizalommal viseltessenek legalább Erdély népei, amely bizalommal Magyarországon a Deákpárt többsége, a balközép-párttal egyetértve, meg akarja szavaztatni a költségvetést. Legelsőbben, nem is szólva arról, hogy Erdélynek Magyarországgal való egyetértése mindeddig csak papíron, ott is hiányosan van keresztülvive, és valósággal mindeddig csak a kegyes óhajtások közé tartozik : Erdélyben jelenleg is az osztrák polgári-, büntető-, váltó- és csődtörvények állanak fön anélkül, hogy azokon valami változtatás tétetett volna. Sőt, amint a ministeri enquéte legújabb tanácskozmányai mutatják, azokat Magyarországra nézve is akár egyszerűen, akár módosítva kötelezőleg be akarják hozni. Hogy miért van szükség az osztrák polgári törvénykönyvre akkor, midőn codificatióról van sző : az nem tartozik ide. Másodszor a Királyföld sem közigazgatásilag, sem pedig a birtokviszonyokat illetőleg rendezve nincs. Az elsőt illetőleg a kormány nyilatkozott ugyan, hogy beterjeszti a törvényjavaslatot, mihelyt a háznak ideje lesz, hogy azt tárgyalja, azután utasíttatott is rá, és még sem történt semmi. Ami pedig a birtokviszonyokat illeti . azok az 1870-iki törvényczikk által oda utasíttattak, hogy külön törvényjavaslat által oldassanak meg. Különösen a Királyföldön azon viszonyóknak meg nem oldása által a birtokosoknak sokat kell szenv*étaiök. E helyen szabad legyen fölemlítenem, hogy a legközelebbi napokban az úgynevezett hétfalusi embereknek, állítólag úrbéri természetű jószágok fölött a brassói királyi törvényszék ítéletet hozott, még pedig, amint értesülve vagyok, elmarasztaló ítéletet, hogy azok onnan kitel építtessenek akkor, midőn ez irányban semmi törvény nincs. Harmadszor, igen fontos az úgynevezett vegyes úrbéri és tizedkárpótlás el nem intézése. Hogy ez minő kárára van a földbirtokosoknak : azt egy pillantás ezen viszonyokra eléggé mutatja; de a mi legkárosabb: az, hogy a földtehermentesitési alap a tőkék kamatozása által véghetetlenül igénybe van véve, a helyett, hogy a földbirtokosoknak, akik arra igénynyel bírnak, valahára, mód nyújtatnék a birtok kárpótlására. Negyedszer, a sajtóügy egy mixtum compositum, amennyiben az osztrák büntető-törvénykönyv és sajtó-rendtartás állanak fön, és azoknak alkalmazására a Magyarországra kibocsátott ministeri rendelet alapján egy szabályzat van életbeléptéivé, á mely a gondolatnyilvánitás szabadságát sem képes biztosítani még oly korlátolt mértékben sem, mint ez Magyarországon fönáll ; nálunk az esküdtek, miután oly különböző bizonyitéki eljárások gyakoroltatnak: nem tudják, miként bírálják meg az egyes eseteket. Ötödször, amit Helfy képviselőtársam is fölemlített : a magyar keleti vasút ügye. Ebben a közlekedési minister ma beterjesztett ugyan egy jelentést, de hogy mi annak tartalma, nem tudom; dé anynyit a megjelent nyilvános közleményekből sejthetni, hogy az államkincstár ezen vasútnak ügyét busásan fogja megfizetni. Továbbá hatodszor, figyelmet érdemel Erdélyben a mezei és erdei rendőrség és a kihágások kezelésének hiánya. Hogy mennyiben bír ez káros hatással : mutatják azon számos kihágások, amelyek nemcsak egyes birtokokon, hanem az állambirtokokon, amelyek leginkább ki vannak téve az ilyen károsításoknak, elkövettetnek, ahol ezerekre megy az olyan ügyek száma, melyeket a közigazgatás a járásbírósághoz s ez a közigazgatáshoz vissza utalgat, minek folytán ezen ügyek ellátatlanul maradnak. Az ilyen ügyek iránti eljárást a ministerium mindeddig el nem intézte. Hetedszer: már többször felemlittetett az Erdélyben lévő es. kir. csendőrség, mely mindig ezen nevezet alatt jött a költségvetésben elő, csak a midi évben kereszteltetett erdélyi rendőrségnek, de most njra visszakereszteltetett. Bármennyire szükség legyen is rá: de hogy mint kétéltű intézmény, mely