Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-152
156 152. országos ülés juaius 20. 1873. nek, hitelének legnagyobb zavarba hozása árán taduíta meg. Engedelmet kérek, ez igen drága tapasztalás, Magyarország nem eléggé gazdag arra, hogy ilyen áron neveljen ministereket. (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás.) Én a ministertől megkívánom, hogy a nevelési stádiumon tul legyen, mikor ministeri székét elfoglalja. Arra való az élet. és végre, ha tetszik, ezen ház is. Jöhet ide a házba, mint e ház tagja egy fiatal ember, a ki itt sokat tanulhat, még arra is qualificalhatja magát, hogy ministerré lehessen; de attól, a ki a ministeri székben ül, megkövetelem, hogy ne tapogatózzék, ne tanulgassa a példabeszédek valóságát; hanem legyen tisztában magával az iránt, hogy micsoda elveket fog követni, micsoda programm szerint fogja vezetni tárczáját. Azután az idő rövidségével mentegette magát a minister ur, azt mondván, hogyha tökéletlen ezen budget, az alig is lehetett másként; mert hiszen az utóbbi budget tárgyalása óta 5—6 hét múlt el, a kormány nem tehet róla, megtett mindent, a mit tehetett. Azt mondja a pénzügyi bizottság jelentése is, hogy a kormány az utóbbi tárgyalás alkalmával a ház által hozott némely igen fontos határozatokat nem teljesíthetett, mert az idő rövid volt. De ugyan kérem, ki sürgette önöket, hogy hozzák be a budgetet, ha nem mondhattak benne semmi ujat. Hiszen akkor kár volt ezen budgetet nem egyszerre szavaztatni meg az 1873-ikival. {ügy van! szélső bal felől.) Miért nem mondták önök, hogy hát szavazza meg a ház a budgetet mindjárt 3 évre. Ha tökéletlen, ha csonka, ha hibás költségvetést nyújtanak be, ha oly állapotban nyújtják be önök, hogy azt tökéletesen tárgyalni nem lehet: akkor mirevaló hát ezen tárgyalás? mirevaló, ha annak semmi hasznát nem vehetjük? Ha mi azon ellenvetéseinket, melyeket el akarunk mondani, majd csak az őszszel a fedezet benyújtása alkalmával mondhatjuk el; mit nyerünk ezzel? Hiszen ezen egész tárgyalási időt elveszettnek kell tekinteni, mert hiszen a valóságos tárgyalás majd csak őszszel a födözet alkalmával lesz. Ki sürgette a kormányt a benyújtásra? Hiszen, ha látták önök, hogy rövid az idő, épen önöknek kellett volna mondaniok: miután ugy akarjuk a budgetet beterjeszteni, miszerint az ország lássa, hogy mi figyelembe veszszük a ház határozatát és az ország kivánatait: nem terjeszthetjük be a költségvetést előbb, mint a szokott időben, mikor a ház határozata parancsolja september közepén. De önök beterjesztik a budgetet a nélkül, hogy valaki kérte volna; sürgetik a házat, hogy ezt minden áron most tárgyalja és azután azt mondják, hogy az idő rövidsége miatt nem terjeszthették tökéletes állapotban elő, nem hajthatták végre a ház határozatait, szóval nem tehettek semmit. Azt mondja a tisztelt pénzügyminister ur. hogy a kormány csak deczember óta létezik; annálfogva attól sokat várni nem lehet. Igaz, hogy azon alakban, melyben most van a kormány, csak deczember óta létezik; de lényegileg sein programmjára, sem eljárására nézve az utóbbi 7 esztendő alatt nem változott és, kettőt kivéve ugyanazon személyeket látjuk a ministeri székeken, akik azokat ennekelőtte elfoglalták. Azon kettő pedig szintén nem nyilatkoztatta ki eddig, hogy tényleg más politikát akar követni. Arra hivatkozni tehát, hogy csak deczember óta van különösen a pénzügyminister ur, aki már talán több mint 3 éve minister: nézetem szerint egyátalán nem lehet. Ha már a minister ur fölhozza azt, hogy deczemberben alakult ezen kormány: én elismerem, hogy egy átalakuláson ment keresztül a múlt deczemberben, és ezen átalakulás és a mód, melylyel megalakult — megvallom — olyan, hogy bennem tiszteletet gerjeszteni a minister urak iránt nem tud. (Ugy van! szélső bal felől) Hogyan jutottak önök hivatalaikhoz? Ugy, hogy a volt ministerelnök collegájukat elárulták, kijátszották, kimarták és azután maguk ültek bele a ministeri székekbe. (Ugy van! a szélső balfelől. 'Ellenmondás jobb felöl.) Nekem ugyan nincs okom sajnálni, hogy a volt ministerelnök kilépett a kormányból. Én nyilt ellenzője voltam, opponáltam neki mindig, megtámadtam mindenütt, a hol csak lehetett minden kímélet nélkül, — hiszem — a parlamentalis formák megtartása mellett; — de ez egész más. Én nyíltan támadtam meg; hanem, hogy collegái ily magaviseletet tanúsítsanak irányában: az tudtomra a parlamentalis formák történetében példátlan és otyan, mely a ministerium iránt bennem tiszteletet gerjeszteni nem tud. (Igaz! bal felől.) Azt mondja a tisztelt pénzügyminister ur, hogy habár rövid volt is az idő, de az általa beterjesztett költségvetés mégis takarékosságról tesz tanúságot. Ugyan kérem, minő takarékosságot ért a minister ur? Hisz a kiadások az előirányzatban magasabbak mint tavaly; azzal pedig, hogy a pénzügyi bizottság 11 milliót törült a minister előirányzatából, az én fogalmam szerint egy minister sem fogna dicsekedni. A minister ur dicsekszik, hogy mily pompásan vannak ők a pénzügyi bizottsággal, mely 11 milliót törült. Igen, de hát miért kérnek 11 millióval többet mint kellene? Tehát önök licitálnak a pénzügyi bizottsággal és a törvényhozással, hogy attól minél többet kaphassanak és midőn azután a pénzügyi bizottság 11 milliót törül: akkor a minister ur dicsekszik azzal, hogy ő takarékos; (Élén k derültség.) én ezt épen ellenkezőnek tartom a takarékossággal, önök próbáltak 11 millióval többet kapni; de nem kapván meg, elfogadtak kevesebbet is, és ha
