Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-152

152. országos ülés június 20. 1873. 155 rnliség a szélső bal oldalcn.) Ő hivatkozik a rósz termésekre, s ítzt mcndja, hogy nem egy évi rósz termés, hanem a régi korból ismeretes azon 7 esztendőbeli rósz termés az, ami az crszág bajait nagyobbította. A régi történelemben, hol ezen 7 sovány esztendő rósz termése meg van említve, egy igen fontos tanúság van mellékelve, s utasítás adatik épen a kormányoknak, hogy mikép bánjanak s járjanak el, hogy ezen csapás alól az országot megmenthessék, s a tanulság az, hogy akkor kell gazdálkodni, mikor bőséges esztendők vannak, hogy fönmaradjon a rósz esztendőkre is valami. De hát ezt tették c'nük? A gondviselés, amelyre a minister ur szépen hivatkozott tegnap, azt akarta, hogy a magyar kormánynak, a magyar nj alkotmányos életnek inaugnrálásával két egymásután következő áldásthozó esztendő jöjjön. Hja, de önök azt gondolták, hogy ez nagyon jól megy, s pénz is van elég. Az előbbi pénzügyminister ur a ház egy bizottságát hívta magához, és nagy elégtétellel jelentette, hogy halomra van nála a pénz, és szinte az ezer egy éjszaka aranybányáit juttatták eszünkbe. S hogy bántak ezzel a sok pénzzel? Hivatalt hivatalra szaporítottak, a fizetéseket fölemelték mindenütt, és azután neki mentek az építkezéseknek adósság- s nem adósságra, s akinek csak tetszett, kaphatott vasúti concessiót; mert mindig azt mondák, nekünk annyi pénzünk van, hogy nem kell gondoskodnunk a szükségesekről, hanem menjünk neki Pestváros szépítésének, építsünk boulevardot, körutat. Minden luxus igazolva volt, amit a kormány kivihetőnek tartott, s amire csak vállalkozó találkozott. Midőn az országgyűlésen ez ellen fölszólalások történtek és aggodalom nyilváníttatott, azt mondta a minister ur: neki elég pénze van a sugár-ufra is, annyi pénze van ládájában, hogy jut a körútra is. És alig, hogy elkezdték ezen építkezéseket, máris meg vannak akadva, nem építhetnek, mert a sok pénz már elfogyott, mert oly sok pénz nincs, mely el ne fogyna, ha folytonosan kiadnak belőle, anélkül, hogy ismét tennénk hozzá. Ez volt a kormány eljárása a bőséges esztendők alatt. Persze, hogy ily eljárás után bekövetkezik azon hét sovány esztendő, igen nehéz krízist kell kiállani. De a kormánynak épen ezen gazdálkodása, melynek nem legfőbb bűne, hogy az ország pénzét kíméletlenül elköltötte; hanem legfőbb bűne az, hogy az országban az inmoralitás szellemét terjesztette, melytől szabadulni alig leszünk képesek egyhamar, ésmég sokkal nagyobb bűne az, hogy ezen eljárása, melyet akkor követett, meghonosította nálunk a corruptio azon szellemét, melynek folytán a rögtöni meggazdagodást tűzte magának mindenki czélul, és senkinek sem kellett többé a becsületes munka által lassan gyűjtött fillér, hanem a rögtöni, 24 óra alatti meggazj dagodás után fut mindenki. (Helyeslés a szélső bal { oldalon.) Ezen szellem, melyet a pazaroló politika inaugurált: az, mely még nagyobb kárára van az országnak, és kárára lesz jövőre is; oka azon nagy adósságnak, melyet a kormány csinált. Igaza van tehát a pénzügyminister urnák, hogy nem egy évi rósz termés, mert hiszen egy évi rósz termésnek nem lehet ilyen következménye; hanem ezen gazdálkodás oka annak, hogy az ország azon pénzügyi állapotba jutott, melyben jelenleg van. (Igazi TJgy van! bal felől.) Azt mondja a minister ur egy helyen: szemére hányják neki, hogy tapogatódzik, és hogy ő az ellenkezőt tekintette volna komoly szemrehányásnak. Már engedelmet kérek, ki az, aki tapogatódzik? Látunk például két embert menni az utczán: az egyik lassan halad bottal kezében, veregeti a falakat és az utat maga előtt; látjuk, hogy ez vak, tapogatódzik, nem bir előremenni és szánalomra gerjeszt. Látunk aztán egy másikat, ki nyitott szemmel megy, gyorsan megindul, egyszerre megáll és egyei visszalép; azután meg-megáll s ismét tovább megy. Látjuk, hogy ez határozatlan, azért tapogatódzik; de ez nem indít bennünket szánalomra, hanem mosolyra. Itt — azt mondjuk — az első emeletben valami hiányzik, valamely sróf nem teszi kötelességét. Ilyen a kormány tapogatódzása. (Igaz! TJgy van\ a szélső bal felől.) Ministernek nem az a kötelessége, hogy tapogatódzék: neki tisztában keli lennie magával, mily utat fog követni, anélkül, hogy tapogatódznék, mert a tapogatódzás az országnak igeií sokba kerül. A tapogatódzás olyan dolog, különösen pedig a financiáknál, hogy azt ingyen tenni sohasem lehet, az mindig sok pénzbe kerül, ismét csak az államnak nagy kárára. (Igazi TJgy van! szélső bal felöl.) Azonban el kell ismernem, hogy a pénzügyminister urnák tegnap mondott beszédéből mégis kilátszik, hogy hivataloskodásának ideje alatt — ezen tapogatózás által-e vagy másként — de valamit mégis tanult; a mint nekünk tegnap bevallotta, mondván először, hogy ő megtanulta, hogy az államokra is áll azon példabeszéd, hogy a ki nem halad, az elmarad. Mi a példabeszédeket rendesen ugy veszszük. mint körülbelől a legtöbb esetben igazakat; mert különben nem váltak volna példabeszédekké és azért nem tartom szükségesnek, hogy az ember a gyakorlati életben kísérleteket tegyen arra, hogy a példabeszédek helyes vagy helytelen voltát constatálja. A pénzügyminister ur akkor megtanulta még egy másik példabeszéd valóságát is, t. i. hogy lassan járj, tovább érsz. Hiszen ennek igazságát senki sem vonta kétségbe, és pedig ezen példabeszéd igaz voltát a pénzügyminister ur az ország pénzügyei20*