Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-138

8 138. országos ülés május 20. 1873. méltóságával és tekintélyével identificáljam, nemcsak azon oknál fogva, mert azok mikénti megoldását a közvélemény figyelemmel kiséri; hanem azért is, mert a napi sajtóban közzétett kölcsönös nyilatkozatok a tényállást oly szinhen tüntetik elő, mely, ha illetékes helyről fölvilágosítást, esetleg erélyes és megnyugtató megoldást nem nyer, azt hiszem, nem nagy előnyére fog szolgálni Magyarország államigazgatása egyik ágának: az igazságügyi kormányzatnak, melynek pedig tekintélyét megőrizni, azt gondolom kölcsönös érdekünk és kötelességünk. Tisztelt ház! Interpellatiom tárgya ismeretes mindazok előtt, akik a napisajtót figyelemmel kisérve, az úgynevezett „egy váltó történet * alatt megfigyelték azon magán, és bizonyos tekinkintetben félhivatalos nyilatkozatokat is, melyek erre vonatkozólag a lapokban megjelentek; daczára azonban annak, hogy ez ismeretes: bátor vagyok mégis a tényállást röviden jelezni azért, mert a tényállásnak általam táplált értelembem fölfogása szolgál épen alapul, nézetem szerint, azon interpellationak, melyet fölolvasandó és benyújtandó leszek. (Halljuk.) Bizonyos Khoner Márk buda-pesti lakos többeknek adósa lévén, hitelezői követelésök behajtása végett a törvényszékhez folyamodtak, és ellene, ítéletet nyervén, első alkalommal a bécsi törvényszéknél végrehajtást intéztek, ez azonban az adósnak vagyontalansága miatt meghiúsulván, vártak azzal addig, mig tudomásokra jött, hogy Khonernek fia Havannában elhunyván, erről reá örökség néz, mire a hitelezők a végrehajtást megújították és kérték az illető törvényszéket, hogy Khonernek ezen reménybeli követelését foglaltassa le, ami iránt a végrehajtás végzésileg el is rendeltetvén, az nemcsak a havannai consulatusnak, hanem a bécsi közös külügyministeriumnak, és miként a nyilatkozatokból kiveszem, a magyar kir. igazságügyministeriumnak is kézbesittetett. A hagyaték Havannában letárgyaltatván, azon követelés, mely Khoner Márkra volt szállandő, a Rothschild házra intézett váltóban a közös külügyministeriumnak megküldetett, ez pedig azt azon értesítéssel, miszerint ezen követelésre végrehajtás vezettetett, a magy. kir. igazságügyministeriumhoz átküldő tte. Mielőtt ezen követelés az illetőknek kiadatott volna, erre több hitelező ismételten végrehajtást intézett, és ezek egyike a végrehajtási záradékot ezen okmányhoz függesztett hosszabbitmányra rá is vezette, azonban az igazságügyministerium, daczára annak, hogy ezen követelés ekkép lefoglalva volt, azt mégis Pest városa törvényhatóságához azzal a rendelettel küldte le, hogy azt az illetőnek szolgáltassa ki, megj egyeztetvén ezen rendeletben, hogy «zen követelés bíróilag lefoglaltatott. Megvallom, hogy Pest városa törvényhatóságának ezen eljárása fölött szintén csodálkozom; mert tudomásommal a törvényhatóságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is repraesentálni mindenütt, ahol magából az iratokból bizonyos törvényellenes eljárás nyilvánvaló. Ez azonban nem tőrtént; hanem Khoner váltója kiszolgáltatott és ő az arra esendő pénzt nem tudom melyik bankárnál fölvette, és ez által a hitelezőktől a kielégítési alap tényleg elvonatott. Én nem kivánok e tárgyban véleményt mondani mindaddig, mig az igen tisztelt igazságügyminister ur szives lesz az általam előterjesztett ezen interpellatiomra válaszolni, hanem egyszerűen fölolvasom interpellatiómat, mely következőképen hangzik, Interpellatio az igazságügyminister úrhoz. I. Van-e tudomása az igazságügyminister urnák arról, hogy bizonyos Khoner Márk ellen ennek több hitelezői birói végrehajtást intézvén, ugyanazok lefoglalták ennek azon örökségét, mely reá Havannában elhalt fia Khoner S. után szállván, részére a közös külügy-, illetőleg a m. kir. igazságügyministerium utján a Rothschild bankházra intézett váltókban beküldetett ? II. Való-e, hogy a magyar kir. igazságügyministerium ezen lefoglalt és őrizete alatt levő váltókövetelésekből egy 9.799 frankról szólott, az arra nemcsak a bécsi, de később a pesti királyi törvényszék-által is vezetett birói foglalás ellenére Khoner MárkDak kiadatni rendelte, mi meg is történvén, ezen kielégítési alap a hitelezők elől tényleg elvonatott ? ha való: in. Miután ezen eljárás az 1868-ik LIV. törvényczikk 387 és következő §-aiba ütköző törvénytelenséget tartalmaz: miként szándékozik a tisztelt igazságügyminister ur intézkedni az iránt, hogy egyfelől a törvény tekintélyének elégtétel szolgáltassák, másfelől a hitelezők azon helyzetbe juttassanak, hogy szenvedett káraik megtérítését szükség esetén a törvény utján is érvényesíthessék. (Helyeslés bal felől.) Mielőtt ezen interpellatiót az igazságügyminister úrhoz kiadatni kérném, csak annyit kivánok megjegyezni, hogy kérdésem legutolsójának azon kitételét, hogy „az illetők követeléseiket törvény Utján is kereshessék", azért véltem beleszövéhdőnek, mert tudtommal kérvény intéztetvén áZ igazságügyministeriumhoz fegyelmi eljárás iránt, minden esetre constatálandó leend, hogy ki az, aki ezen eljárást elkövette, aki ellen tehát fölfogásom szerint törvény utján kártérítés eljárásnak helye lehet. Pauler Tivadar igazságpugyminister: A tisztelt interpelláló ur hozzám azon kérdést intézte, van-e tudomásom azon ügyről, íne-