Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-151

138 151. országos ülés június 19. 1873. tásuk eredménye sem lehetett ismerve. Nagyon természetes dolog, hogy aszerint, amint azoknak eredménye a vártnál több vagy annál kevesebb lesz: módosul maga a végleg resultáló hiány is, amelynek födözéséről másképen lehet és kell gondoskodni, ha nagyobb, és másként, ha kisebb; hogy az én akkori fölfogásom, hogy azon nézet, mely szerint arról majd utóbb beszélünk, nem volt jogosulatlan : az ina már bebizonyíttatott az által, hogy, mig én akkor az előterjesztés napján a mérlegben körülbelől 30 millió hiányt mutaték föl, a pénzügyi bizottság törlései után ma már csak 20 millióról van szó. Kérdés, ha egyrészt használható, s másrészt helyeselhető lenne-e a födözetnek olyatén módja, amelyet választottunk, midőn és mivel azt hittük, hogy 30 millió lesz fedezendő, de amelyet tán nem választottunk volna, ha már akkor tudjuk, hogy csak 20 millió az, amit fedezni kell? De itt találkozom azon ellenvetéssel, melyet Csanády Sándor tisztelt képviselő ur tett; mondván, ez időben megvárta volna, hogy a kormány maga se hozzon olyat javaslatba, mi nem föltétlenül szükséges. Engedelmet kérek, ez látszólag igaz; de a valóságra vive vissza, nem képezhet kifogást, és nem szolgálhat okul megrovásra, szemben a kormánynyal. Mit bizonyítanak a pénzügyi bizottság törlései ? Legnagyobb részben semmi egyebet, mint azt, hogy a pénzügyi bizottság a rendkívülieknél leginkább a közlekedési tárcza rovására tett nagymérvű törléseiben más alapból indult, mint a kormány. A közlekedési minister kötelességszerűen és egészen helyesen indult ki a létező szerződésekből; s fölvette mindazon költségeket, melyekre neki szüksége lesz, ha a vállalt munkák a szerződésszerű idő alatt kifogástalanul végre is hajtatnak; ezt kellett is tennie. Maga azonban az idő, mely azóta elfolyt, mióta a minister előirányzatát szerkesztette, máig — sőt csak addig is, mig a pénzügyi*bizottság vizsgálatát megtette, — kimutatta azon különbözetet, mely a szerződésszerű és a valóságban mutatkozó és várható szükséglet közt fönforog. Tehát részben az idő maga okozta a különbséget a közlekedési minister és a pénzügyi bizottság fölfogása közt. Ha mindazon szerződésileg szükségessé válható összegeket fölveszszük, melyek azon esetben fizetendők, ha mindenki napról-napra kifogástalanul teljesiti szerződésszerű kötelességét: akkor a közlekedési minister ur előterjesztése helyes; ha pedig az ellenkező következik be — ami ma már 2 — 3 hónappal előbbre levén, biztosabban megítélhető : akkor a pénzügyi bizottság törlései megengedhetők, és tekintve az idők súlyát, helyesek is. Tehát nem alaptalan a fölfogás, és azért nem lep meg, hogy a tisztelt képviselő ur ebből szemrehányást vélt csinálhatni; de megmagyarázható ugy a kormány-, mint a pénzügyi bizottságnak eljárása, és a kettő közt nincsen megoldhatlan különbség. Visszatérek Horn Ede tisztelt képviselő ur szemrehányására, ki azt monda, olyast kívántunk a tisztelt háztól, hogy szavazzák meg a kiadást, mielőtt legkevesebb tájékozottsággal is bírnának a fedezet iránt. Azon tájékozottságot megadják a fedezet rovatának előirányzatai; nem mondom, hogy az utolsó garasig be fog az ütni; nem mondom, hogy ugy, amint előirányozva van, be fog minden folyni; lehet, hogy több, lehet, hogy valamivel kevesebb foly majd be; de osztozom a pénzügyi bizottság előadójának azon nézetében, hogy itt lehet százezrekre vagy egy millióra menő különbözet; de nem több. és ha nem több: akkor azt mondani, hogy legkisebb tájékozottsággal sem bírunk a födözetre nézve, véleményem szerint, egyátalában nem lehet. Ugyancsak e passusnál vett alkalmat a tisztelt képviselő ur, s ha jól emlékszem, nem először némi élezet használni az én előadásom azon részére, melyben a gondviselést is belevontam azon eshetőségekbe, melyekre reflectálnunk kell, és monda, hogy az angolországi pénzügyminister exposéjában ilyennel nem lehet találkozni, pedig azok is jó keresztyének ám. Adja Isten, hogy a tisztelt képviselő ur, s a haza minden polgára azon következtetést vonja le eme különbségből, amelyet én vontam le belőle, és vonja le nemcsak az elméletben, de a gyakorlatban is. Ha ez megtörténik: akkor eljön az idő, melyben Magyarország pénzügyministere is kevésbbé lesz függő a gondviseléstől, s inkább az ország polgárainak munkálkodásától. Az angol gazdászati élet a legmagasabb fokra emelkedett, s concret az ipar minden ága, és a kereskedelem ki van ott fejtve, s ott ezek ép oly factorai az államháztartásnak, mint a miénknél sokkal magasabb tökélyre emelkedett mezei gazdászatuk. Ugy van-e ez nálunk ? Ezt maga tisztelt Horn képviselő ur sem fogja állítani. Azt is igen jól tudja t. Horn képviselő ur, jobban mint én, mivel többet látott, hogy a zárt falak között a termelő, az iparos, háboritlanul attól, minő az idő járása, sőt még a kereskedő is sokkal biztosabban dolgozik, mint a földművelő, ki mindig ki van téve annak, hogy elkéső eső vagy a megáradó viz tönkre teszi egy évi szorgalmának minden gyümölcsét, és akkor ezzel együtt tönkre teszi az államkormánynak minden számítását. (Élénk helyeslés jobb felől.) Én voltam az, aki hangsúlyoztam e házban, hogy ha mi biztosan akarunk állani és fejlődni, ezen egyoldalúságot le kell vetkőznünk. A tisztán agricultur állam ma már Európában aligha bir megállani; jelentékeny positiot elfoglalni pedig épen nem fog, és még kevésbbé akkor, ha még a földmüvelésben is egyoldalú, ha tisztán a gabona, és ebben is tulnyo-