Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-149
114 149. országos ülés június 16. 1873. lehet a gyakorlatokat tartani. Tessék elhinni, hogy a septemberben tartott gyakorlatok nálunk a mezei gazdaságnak oly hátrányára vannak, hogy háromszor-négyszer oly nagy a kár, mint ott, ahol külön tereket foglalnak el e czélra ; vagy tán a ministerium kárpótlást is fizet. Kérem tehát a tisztelt házat, hogy e tekintetben a fölvidék kivánságának eleget tenni méltóztassék. A tapasztalás azt mutatja, hogy a ministerium kevéssé vette tekintetbe a megyék által fölterjesztett föliratokat; mert azok mindig repraesentáltak és semmi sikere nem lett. Szende Béla honvédelmi minister: Ha arról volna szó, hogy a felső megyék kívánságai tekintetbe vetessenek: akkor én határozottan oda nyilatkoznám, hogy igenis kész vagyok azt mindig tenni; de mikor arról van szó, hogy a törvényben külön határidő tűzessék ki a felsőmegyékre nézve: akkor azonkívül, amit Hollán tisztelt képviselőtársam előadott, az ujonezok betanítási idejére figyelmeztetem a tisztelt házat. Mikor hivassanak tehát be az ujonezok, ha már májusban megkezdjük a gyakorlatokat? Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy ott már októberben hó van, és a hó eltart márcziusig, áprilisig. Minő idő választassák tehát a honvéd-ujonezok betanítására? erre a képviselő ur módositványának efogadása esetében nem maradna idő. Ha ugyanis májusban vannak gyakorlatok, azok alatt nem lehet a tanítást eszközölni, azok bevégeztével pedig bekövetkezik az aratási idő, hogy ez alatt taníttassanak be az illetők, az ellentétben volna a gazdasági érdekekkel, s igy ismétlem, hogy Zsedényi képviselőtársam módositványának elfogadása esetében a felső megyékben a betanításra idő nem maradna. Ha pedig a tisztelt ház elfogadja a központi bizottság szövegezését, a ministeriumnak szabad keze marad, amennyiben ezen szó: ,rendszerint", az én fölfogásom szerint legalább azt jelenti, hogy ott, ahol lehetséges, a gyakorlatok az aratás után tartassanak meg; de a törvény intentiójának megfelelőleg, minden esetre a gazdasági viszonyok tekintetbe vételével. A minister ismervén a törvény szándékát és a képviselőház akaratát, hogy a gazdasági viszonyok tekintetbe vétessenek, az illető hatósággal egyetértve, olyankorra fogja határozni a gyakorlat idejét, amikor ez legczélszeriibbnek fog mutatkozni. (Helyeslés.) Nagy György Nem azon kérdéshez szólok : vajon Zsedényi képviselő ur módositványa elfogadandó-e, vagy nem. Én részemről kijelentem, hogy nem fogadom el, mert engem megnyugtatott már a központi bizottság előadójának nyilatkozata is; de még inkább megnyugtatott a tisztelt honvédelmi minister ur és Hollán képviselő ur nyilatkozata az iránt, hogy Zsedényi képviselő ur kivánságának a központi bizottság ujabb szövegezése szerint elég van téve. Mondom, nem is erre vonatkozik fölszólalásom, hanem azon irályi módosításra, melyet a központi bizottság ezen részen tett. Azt hiszem, módositványának czélja nem volt, nem lehetett más, minthogy a törvény világosabb, szabatosabb, és hogy ugy mondjam, magyarabb legyen, mint volt. Ez azonban, nézetem szerint, nem sikerült a központi bizottságnak; mert még inkább megzavarta az értelmet. Az eredeti törvényjavaslatban azon szó után: „aratás után", ezen szavak: ,mezei betakarodás", zárjel közé vannak téve. A központi bizottság azonban kivette e szókat a zárjelből és igy szövegezte: „aratás és mezei takarodás." Én ezen utóbbi szót sem nyelvtanilag nem tartom helyesnek, sem arra valónak, hogy azzal világosabban lehessen értelmezni a törvényt. Mert vegyük, mit jelent nyelvtanilag e szó: .takarodás" ? Azt, hogy valamely dolog ugy eltakarittatott, hogy ott semmi sem marad fon; tehát „mezei takarodás" alatt az értendő, hogy minden a mezőn lévő termény betakarittatott. Ez tehát, nézetem szerint, a törvény világos értelmezését zavarja, annak kárára van, és ennélfogva bátor vagyok, a tisztelt ház engedelmével, a következő módosítást benyújtani: ezen szavak „és mezei takarodás" hagyassanak ki. (Élénk helyeslés.) Kiss Miklós jegyző (olvassa a módositványt, mely igy szól: „Az 1. §. 3. sorából ezen szavak: „és mezei takarodás" kihagy andók. CÍ ) Eötvös Károly előadó: Tisztelt ház ! Én ép oly fontos mezei munkának tartom a takarodást, mint az aratást. (Zaj és fölkiáltások bal felől: Mi az a takarodás? Ez nincs magyarul!) Már hogy mi van magyarul mondva, mi nem: azt körülbelől én is tudom. {Hosszas zaj.) Ha az országnak némely részében ezen szót talán nem használják ; ám használtassák egy más, de tudom, hogy ez egész Dunán-tul használtatik, (Fölkiáltások: Nemcsak Dunán-tulra hozzuk e törvényt!) és ezen szó alatt ép az értetik, amit tisztelt Nagy György képviselő ur abból kimagyarázni nem tudott. Miután magát a takarodás actusát ép oly fontosnak tartom, mint az aratást, és nem szeretném, hogy az aratás befejezése után, mikor még a kepék és a szálas gabona künn van, és mikor ugy a munkaerőre, mint a mezőre nagy a szükség, hogy akkor rendeltessék be a honvédség. Méltóztassék más szót használni, de maga az eszme maradjon benne a törvényben. Zsedényi Ede tisztelt képviselőtársam módositványára csak azon egyetlenegy rövid megjegyzést vagyok bátor tenni, hogy ő maga is elismerte fontosságát azon ellenvetésnek, mely az indítvány ellenében Hollán Ernő tisztelt képviselőtársam részéről emeltetett, nevezetesen, hogy a gyakorló terek szerzésének szüksége állna be, és ezen ellenvetésre azt méltóztatott mondani, hogy ott az ugartermelés üze-
