Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-149
149. országos ülés 1873. évi június 16-án. Bánó József elnöklete alatt. Tárgyai: Kérvényeknek és a kérvények XXIII. sorjegyzékének bemutatása. Matolay Etele az ujonczállitásoknál a póttartalék kivetése tárgyában interpellálja a kormányt. A honvéd gyakorlatokról, továbbá a vakok budapesti intézetéről szóló törvényjavaslatok átalánosan és részletesen tárgyaltainak. A központi bizottság jelentése egy könyvtári segédirnok rendszeresítése iránt elvettetik. Az 1874. évi költségvetés tárgyalása a következő napi ülésre kitiizetik. A kormány részéről jelen vannak: Pauler Tivadar, Ssapáry Gyula gr., Szende Béla, Tisza Lajos, Trefort Ágost. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a június 14-én tartott ülés jegyzőkönyvét.) Elnök : Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesítve van. A mai ülés jegyzőkönyvét Széll Kálmán fogja vezetni; a szólókat egyrészt Szeniczey Ödön, másrészt Kiss Miklós fogják jegyezni. Van szerencsém beterjeszteni Veszprémmegye kérvényét, melyben költségvetését saját előirányzata szerint kéri jóváhagyatni. Továbbá Ungmegye kérvényét a jezsuitáknak Magyarországból való kitiltása iránt. (Helyeslés bal felöl.) Végre Bereghmegye kérvényét, melyben az apróbb ügyeket közigazgatási hatóság által kéri elintéztetni. Mind a három kérvény a kérvényi bizottságnak fog kiadatni. Molnár Antal előadó s A kérvényi bizottság nevében van szerencsém a kérvényi bizottság által tárgyalt, a kérvények XXIII. sorjegyzékét azon kéréssel beterjeszteni, hogy a tisztelt ház annak napirendre tűzése iránt határozni méltóztassék. Elnök : Ki fog nyomatni és szétosztatni. Matolay Etele : Tisztelt képviselőház! A tisztelt ház engedelmével egy interpellatiot leszek bátor intézni a honvédelmi minister úrhoz. Az 1868. XL. törvényczikk, mely a véderőről rendelkezik, a rendes ujonczilletéken fölül póttartalékosokat is rendel állítani, anélkül, hogy a póttartalékosak intézményének czélját, rendeltetését, a póttartalékosok számát és mennyiségét tüzetesen, logikai szabatossággal meghatározná. A törvénynek mindössze négy §-a szól a póttartalékosokról: a 13., 32., 40. és 41. §-ok. A 13. §-ban csak annyi van a számra és mennyiségre nézve, hogy a 10 évi összes póttartalékosaknak nem szabad nagyobbnak lenni eg}' évi ujonczilletménynél. Ez tehát csak a maximumot határozza meg. Rendeltetésükre nézve a 32. §. azt mondja, hogy háború esetén a póttartalékosakat ő felsége berendelheti a hadsereg vagy a honvédség kiegészítésére. Én ezt is némileg határozatlannak tartom. A 41. §. azt mondja, hogy ha az ujonczállitásnál valaki törvény-ellenesen soroztatik be, vagy olyan soroztatik be, ki hadiszolgálatra képtelen, és az ujonczállitást követő négy hónap alatt elbocsáttatik, és ha a hadjutaléknak hiánya van, a póttartalékosokból az rendeltetik be, akinek a legkisebb sorszáma van. Azonkívül a 32., 40. §-ok még több eseteket határoznak meg, melyekben „a három korosztálybeli hadszolgálatra alkalmas egyének fölöslege a honvédségbe osztandó", illetőleg a 40. §-ban emiitett egyének „a póttartalékba tétetnek.* Ekként, amint látjuk, a törvény a maximumot határozza meg a póttartalékosaknál. Nagyon természetesnek tartom, hogy minden ujonczozáskor, mint a kivetésnél, mindig az ujonczilletéknek 10 u / 0-a vettetik ki póttartalékosak fejében a háború idejére. Eleinte az ujonczsorozó vagy sorozó vegyes bizottságok — ezt positive mondhatom, — mert a jelen törvény alapján a 66-ik gyalogezred és a 40-ik honvédzászlóalj részére történt négyrendbeli ujonczozásnál, melynél mint elnök a törvényhatóság részéről jelen voltam,— ugy értelmezték ezt a törvényt, és ugy alkalmazták,
