Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-148
14S. országos ülés június 14. 1873. 107 roszalásunkat fejezzük ki, ennélfogva bátor vagyok ajánlani, fogadjuk el Irányi Dániel tisztelt barátomnak módositványát, azzal a hozzátétellel, miszerint utasíttassák a minister jövőre, hogy ilyen törvényen nem alapuló rendeletet ne bocsásson ki. Tóth Vilmos : Tisztelt ház ! Saját fényemről lévén szó, nem akarok a dolog érdeméhez hozzászólani ; arról a tisztelt ház bölcsesége határozni fog. Csak a historicus igazság tekintetéből vagyok kénytelen a tisztelt képviselő nr egy állítását rectificálni, s kijelenteni azt, hogy a tisztelt képviselő ur alig .volt, alig van, s alig lesz azon helyzetben: fölmutathatni oly rendeletet, melyet törvényhatósághoz intéztem volna azon ezélból, hogy ne a fönnálló választási törvény, hanem az én, úgynevezett agyonbeszélt törvényjavaslatom értelmében járjanak el a képviselőválasztás körül. Ezt, tisztelt ház, kénytelen voltam kijelenteni, nehogy Helfy képviselő ur állítása a naplóban megjegyzés nélkül álljon, és én valaha az utókor által törvénytelen rendelet kibocsátásával vádoltassam. (Helyeslés jobb felől.) Simonyi Ernő : Tisztelt ház ! Elismerem, mit az előttem szólott tisztelt képviselő ur mostan mondott azon rendeletre vonatkozólag, mi a választási törvényre nézve általa kibocsáttatott. Igaz, hogy ő a törvényhatóságokhoz nem intézte azt a rendeletet, mint mindnyájan tudjuk, azért nem is láttuk azt. Én nem hiszem, hogyha a törvényhatóságokhoz intézi azon rendeletet, szó nélkül hagyatott volna; hanem igenis intézte a főispánokhoz és azokhoz a tányérnyalókhoz, kik megszoktak az ily rendeleteknek is engedelmeskedni. (Derültség bal felől.) Ezek voltak aztán végrehajtói azon törvénytelen rendeletnek, mely tulaj donkép nem is volt rendelet, mert ha rendelet lett volna : a törvényhatóságokhoz kellett volna intézni, hanem volt valóságos conspiratio. (Jobb felől derültség.) Erről azonban most nincs szó, azon túlestünk. Én a fönforgó kérvényre nézve akarok megjegyzést tenni. Én ezt egy igen nagyfontosságú közjogi kérdésnek tekintem: vajon a minister oly rendeleteket bocsáthat-e ki a törvényhatóságokhoz , melyek törvényen nem alapulnak. Hallottuk két minister urnák nyilatkozatát e tárgyban, t. i. a belügyi és igazságügyi ministerekét, Mindkettő érdekelt bizonyos tekintetben, amennyiben ugyanis a rendeletek egyike a belügyministertől, másika az igazságügyministertől származik. Különös azonban, hogy mindkét ministernek motivatioi ellenkeznek egymással. Az igazságügyminister azt mondja, hogy ő csak azért intézett íolszólitást, és pedig nem rendeletileg, hanem csak ajánlatilag, mert büntetőtörvényünk sok részben nem foglal magában intézkedést, s így a birák nem tudták, hogyan járjanak el. A belügyminister pedig azt mondja, hogy nem intézkedett semmi uj iránt, hanem csak arról, miről a törvény már rendelkezett. (Jobb felől fölkiáltás: Hiszen ez hét külön tárgy.) Engedelmet kérek, Pauler minister ur azt mondta, hogy ő csak azért intézkedett, mert a bűnvádi eljárás e tekintetben nem intézkedik; Szapáry Gyula belügyminister ur pedig azt mondotta, hogy ő ujat nem rendelt, hanem csak azon törvények végrehajtását rendelte el, melyeket a kérvényi bizottság előadója elősorolt. Már vagy az egyiknek állítása áll, vagy a másik nem áll. (Bal felől derültség.) Ha a belügyminister állítása áll, hogy nem intézkedett egyébben, mint abban, miben már a törvény intézkedik: akkor engedje meg a tisztelt képviselőház, legalább is fölösleges volt; mert az, vajon a törvényszékek végrehajtják-e a fönálló törvényeket : nem a belügyminister hatáskörét illeti; az igazságszolgáltatásba beleszokni a belügyministernek egyátalában nem lehet, ennek ahhoz semmi köze, ez az ő hatáskörébe nem tartozik. Ha tehát csak olyan iránt intézkedett, ami iránt a törvény már rendelkezett, az legalább is fölösleges, és ha olyan iránt intézkedett, mi nem az ő hatáskörébe tartozik, vagy mi nem a törvényen alapul: akkor csakugyan törvénytelenséget követett el, és pedig olyan törvénytelenséget, melynek legkomolyabb, legszomorúbb következése lehet az alkotmányos életre. Mert ha megengedi a törvényhozás, hogy a büntetőjog körében közigazgatási utón a belügyminister intézkedhessek : maholnap sem vagyona, sem polgári szabadsága nem leend biztosságban senkinek; hanem a belügyminister szeszélyétől, pártállásától, vagy önkényétől fog függni minden egyes honpolgár személyes szabadsága s vagyona. (Helyeslés bal felöl.) Hogy a belügyminister önkényesen intézkedett ez iránt, semmi kétség nem foroghat fön ; hogy pedig a belügyminister előadása is bebizonyitja, hogy oly dologba szólott bele. és oly irányban intézkedett, melyekben neki a törvény nem enged hatáskört, hogy tehát törvénytelenséget követett el; az kétségtelen, azt mindenki belátja, s hogy ha a tisztelt ház is ezt mondja ki, nem mond ki egyebet, mint constatálja a tényt, mely átalánosan el van ismerve. Ennélfogva én pártolom az Irányi Dániel t. barátom által benyújtott indítványt. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Szapáry Gyula gr. belügyinliiister: Tisztelt ház! Csak néhány szóval kívánok az előttem szólott t. képviselő urnák ama nyilatkozatára válaszolni, hogy előbbi fölszólalásom és az igazságügyminister fölszólalása egymással ellentétben áll. Igaza volna a t. képviselő urnák akkor, ha a két minister által kiadott rendelet mindegyike az összes bűnvádi eljárásra vonatkoznék. Ez esetben argumentatiója állna. A dolog azonban nem igy áll. Én csak azon fejezetről szólottam rendeletemben, mely az előnyomozásra vonatkozik; ebben pedig 1 4 :::
